Határozatlan idő

Sziasztok!

Ismét nem résszel érkezek, és azt sem tudom, hogy mikor lesz legközelebb rész.Annyit biztosra tudok, hogy határozatlan ideig nem fog felkerülni rész. Már nem is tudom, hogy mikor volt legutóbb rész, de az biztos, hogy már jó régen. Nagyon sajnálom. 

Egyébként gondolkodtam azon is, hogy nem fejezem, be a történetet, de nem tudnám azt megcsinálni, szóval azt meg tudom ígérni, hogy be fogom fejezni a történetet, már csak az a kérdés, hogy mikor. 

Tényleg sajnálom. 

Mónika

24.rész

Sziasztok!

Igen tudom mit ígértem, hogy még karácsony előtt fogok hozni részt, de ez nem jött össze. Két nappal ezelőtt múlt el a blog 1 éves. Arra az alkalomra is akartam írni egy részt, de az sem jött össze. Nem is pazarolom a szavakat. Boldog Újévet kívánok, minden egyes olvasómnak. Remélem, amit akartok ebben az évben azt valóra fogjátok váltani. 

Mónika

Hűvös, sima ajka hosszan, gyöngéden becézgette az enyémet. Hihetetlen érzés volt, újra csókolózni vele. Miután véget ért a csók, leszálltam a csípőjéről, és vissza ültem a helyemre. A térdemre hajtottam a fejem, és ezzel próbáltam a zavaromat leplezni. A második csókom vele, de nekem olyan mintha most kaptam volna tőle az elsőt. Óvatosan rápillantok. Még mindig nem mozdult a helyéről. Ugyan úgy fekszik a padlón. Most kellene valamit mondanom? Csak jobban jártam volna, ha inkább elmondom. Még egyszer ilyet nem fogok csinálni. 

   - Niall? 

   - Igen. - most néz rám. Közben pozíciót vált, és már törökülésben ül előttem.

   - Bocsánat. Nem is tudom mi ütött belém. Tisztára meghülyültem. - kezdek el hadarni. - Csak annyira mondtad, hogy biztosan valamivel megbántottál, hogy azt hittem tényleg haragszol rám. Utána meg nem is tudom, hmm, talán azért csináltam, mert így könnyebbnek éreztem, minthogy elkezdjem mondhatni, Nem haragszol ugye?

   - Rendben. Megnyugodtál? - kérdezi, és csak bólintok egye válaszul. Kezeit a térdemre teszi, és úgy néz engem. - Először is nem haragszok, ugyan is nincs miért. Másodszor pedig nagyon sajnálom, amit akkor tettem. - egy kis szünetet tart, ami nekem éppen elegendő arra, hogy felfogjam, amit mondott. Sajnálj, amit tett. Ez borzasztóan rosszul esik, ugyan is, egyáltalán nem haragszok rá. A szememet elkezdi csípni a könnyek. Még nem gurultak ki. Sürgősen meg kell szabadulnom Nialltól. 

   - Niall, én most - nem engedi végig mondani.

   - Nem mész sehova, itt maradsz és végighallgatsz, vagy megbeszéljük a dolgot, nekem mindegy, hogy hogyan is nevezzük.  - bólintok, és a kezemmel megdörgölöm a szemem, így nem gurult ki egy könnycsepp sem, egyelőre. Csak siessünk a dolgok megbeszélésében. 

   - Nem tudom, hogy neked ez, mit jelentett, de megmondva ősszintén, most összezavarodtam. Nem is kicsit. - a nyakár vakarja. - még mielőtt újra elkezdene beszélni, közbevágok. 

   -Niall, lehetne, hogy ezt elfelejtjük? - nehezen mondom ki. 

   - Ha gondolod. - sóhajtok, Remélem, már gyorsan megszabadulok tőle.

   - Rendben. Akkor ezt, vegyük úgy, hogy nekem se, és neked se jelentett ez semmit. - nehezen mondom ki a szavakat. Nem mond semmit, csak bólogat. Ezzel lezártnak tekintem a beszélgetésünket. Sebes léptekkel sietek el tőle. Minél távolabb legyek. A biztonságot nyújtó szobámba veszem az irányt. Amint az ajtó becsukódik, a könnyeim elkezdenek folyni az arcomon. Kimondtam talán életem legnagyobb hazugságát, hogy a csók nem jelentett semmit. Most bárcsak lenne egy amnéziám, amivel elfelejteném Niallt, és a csókot, hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz. Bánom, hogy Niall nem lány. Legalább nem lennének ilyen gondjaim. 

~~Niall Horan~~

Alig térek magamhoz. Nem sikerül semmit sem felfognom. Minden olyan gyorsan történt. Megcsókolt, "megbeszéltük" a dolgot, és már megint egyedül ülök itt. Még csak most térek észhez. Ha, mi most tényleg megbeszéltük volna a dolgokat, akkor nem egyedül lennék itt, hanem ő is itt lenne. Egy sóhajtás hagyja el a számat, A ilyen dolgokban, mindig béna voltam. Az előző barátnőm is, és az azelőtti is a miatt hagyott el, mert alig merek lépni valami értelmes dolgot. A csajozás nem ment sose, és most is itt van egy példa. Tényleg nem tudom, hogy mikor szerethettem belé, hiszen minden egy barátsággal kezdődött, és aztán csak úgy megtörténhetett. Olyan hülye vagyok, hogy ilyen hamar bele szeretek valakibe. És megint viszonzatlan a szerelem, legalábbis úgy néz ki. Erőt veszek magamon, és felkelek. A bögréket beviszem, a konyhába. Nincs ott Katy, valószínűleg a szobájában van. Az ajtaja előtt megállok. Halk zokogást hallok. A szívem összeszorul. Már megint miattam sír. Sebes léptekkel megyek a szobámba, és vágom be az ajtót. Tombolni volna kedvem. Egy cipők kapok a lábamra, és a kocsi kulcsot felkapva, indulok el a garázsba. Az autóval a megengedettnél jóval többel hajtok, míg be nem érek a városba. A szokásos háznál parkolok le. Már nem is kell csengetnem, hanem csak úgy bemegyek. Harry olyan, mintha a testvérem lenne, és ez a viselkedésünkbe is meglátszik. Ha neki van valami problémája, akkor ő jön hozzánk, ha nekem, akkor meg én. Én mindig sűrűbben járok, hozzá. Mily meglepő. Neki a csajozás könnyen megy. Könnyen megszerzi a szeretett lányt, és hosszú ideig is meg tudja tartani, ha arról van szó, de ő közölünk az, aki ha akar egy éjszakás kalandot, akkor az is könnyen összejön neki. Most sem lepődnek meg, ahogy a nappaliukba bukkanok fel. A kanapén Harry és Gemma van, Anne biztosan dolgozik. Egy igazi tündéri anyukájuk van, és már engem is a fiaként szokott emlegetni. Vidám köszönnek, de én csak morcosan furakodok be közéjük. A tévében a X-faktor ismétlése megy, ami náluk azt jelenti, hogy cikizik az énekeseket. Most valahogy mégis csendben vannak. Mindketten kérdően néznek rám. 

   - Mégis mi bajod van? - kérdezi Harry.

   - Az, hogy egy idétlen ember vagyok. Elég kielégítő válasz. - mondom. Gemma, halkan motyogja az orra alatt, hogy nem vagyok idétlen. Egy mosolyt villantok rá. Igen, Gemma néha a megtestesült vidámság szokott lenni.

   - Már megint miért?

   - Elcsesztem, érted már megint elcsesztem. - pattanok fel a kanapéról, és közbe mutogatok. - Nem vagyok jó semmire. Érted, azt se tudom, mikor szerettem belé, erre ma megcsókol, mert mikor nagyon be voltam rúgva, akkor én csókoltam meg. Erre meg eljutottunk odáig, hogy az egészet felejtsük el. Tudod, milyen szar érzés? - a végén már kiabálok. Harry, csak bólogat, de Gemma még mindig érthetetlenül néz rám. 

   - Túl fogtok jutni a dolgon. Amúgy meg együtt laktok, nem fog sokáig tartani a veszekedés, vagy ha igen, akkor megint bezárunk titeket valahova. - nyugtat Harry.

   - Katyről van szó? - visít fel Gemma. Szúrós szemmel nézek rá. Lehet ezt nem előtte kellett volna. 

   - Ugyan ki másról. Nem tudom Gemma, ha nem vetted volna észre, mióta elment Emily az óta Niall, nem is csajozott. Emlékszek mindig azt, mondta, hogy lássuk meg vissza fog jönni, de az óta már eltelt másfél év, és ő nincs sehol. Mióta Niall életébe belépett Katy, azóta egy kicsit megváltozott. - úgy mondja, mintha itt se lennék. 

   - Tényleg Emily, de hiányzik. - sóhajt Gemma. Köszönöm Styles tesók, nagyon sokat segítetek éppenséggel.

   - Ugye Katy, most egy kicsit felborította Niall életét, és megint el fogunk jutni, arra a szintre, hogy kétnaponta itt fog kikötni, mert tanács kell neki. - szúrós szemmel nézek rá. 

   - Nem is igaz. - jelentem ki. - Most nem. 

   - Persze, persze.

   - Oké, befejeztétek, hogy úgy beszéltek rólam, mintha itt se lennék? - kérdezem. Egyszerre bólogatnak. 

   - Gyere Niall menjük haza. 

   - De nem akarok. - jelentem ki. 

   - Pedig fogsz. Katynek szüksége lesz rád, hidd el,  és ezen meg gyorsan túl lesztek. - Engedelmeskedek Harrynek. Most ő ül a vezető ülésen, és én maradok az anyós ülésen. Meglepődök, amikor Gemma bepattan a hátsó ülésre. Ezen Harry is elcsodálkozik. A haza fele vezető út sokkal, de sokkal lassabban telik el, mint ahogy szokott. Minden egyes szabályt betart. megkönnyebbülök, amikor meglátom a kapubejárónkat. Ez az út kínosabban nem is telhetett volna, ugyanis senki nem szólt senkihez. Valaki ül kint a hinta ágyon. Biztosra veszem, hogy nem Katy, ugyanis a fekete hosszú hajtömeg nem rá utal. Mikor kiszállunk az autóból, mindhárman meglepődve vesszük észre, hogy ki is az a lány. Más fél év telt el. Semmit nem változott, csak a haja lett hosszabb. Mikor megpillant, rögtön a nyakamba ugrik. 

   - Emily, hogy hogy itt vagy? - Harryből bukik ki a kérdés. Emily nem foglalkozik a mellettem álló két személlyel. Váttalanul ér, amikor megcsókol, és az még váratlanabbul, hogy egy hangos ajtó csapódást hallok. 

   - Beszélek vele. - jelenti ki Gemma, és már el is tűnt. Már biztosra tudom, hogy a mai napom nem lehet rosszabb. 

23.rész

Sziasztok!

Szokás szerint késve hozom, a részt, amit nagyon sajnálok. Remélem, hogy van akit még érdekel a blogom.

Már több, mint egy hete, hogy megjelent a fiúk albumba, ami PER-FECT lett. Kinek, mi a kedven száma róla. 

A kommenteket nagyon köszönöm. ♥♥

Mónika

Az egész napom olyan zavaros. Egy kicsit furcsán érzem magam. Még nem igazán tértem, magamhoz. Lassan már 1 napja, hogy megtörtént az a bizonyos csók, de még mindig zavar. A fejem is fáj. Valószínűleg mindent túlgondolok, mert eléggé szokásom az ilyen dolog. De nem állíthatok be hozzá, azzal hogy "Megcsókoltál, kérlek, magyarázd meg, hogy miért." Először is lejáratnám magam. Másodszor pedig biztos, hogy nem emlékszik rá. Ugyanúgy viselkedik, ahogy szokott, csak én viselkedek furán. Nem is beszéltünk egész nap. Örülök, hogy végre este van. A szobám romokba hever. Elő szedtem minden lehetséges rajzom, hogy újra rendbe rakhassam őket, de eddig csak odáig jutottam, hogy mindenhol van a rajzaimból egy kupac. Az ágyamon csak egy kis hely maradt szabadon, de az is csak azért mert ott ültem. A földön is szanaszét hevernek a papírok. Ráveszem magam arra, hogy elmenjek lefürödni, és majd utána pakolom el a cuccaimat. Legalább félórát töltök el a fürdőszobába. Frissnek érzem magam, és azt hiszem az agyam is kikapcsolt pár percre, ugyanis már nem fáj. A fürdőszobából kifele menet nem éppen a megszokott látvány fogad. Eddig tartott, az a helyzet, hogy minden rendben van, Niall az ágyamon ül, és a róla készült rajzokat nézegeti. 

   - Te meg mi a fenét csinálsz? - kiabálok rá. Rögtön kikapom a kezéből a mappát. Csak mosolyog, és nem mondd semmit. - Hogy gondoltad, azt hogy csak bejössz a szobámba, és kutakodsz a dolgaim között. Nekem a rajzok olyanok, mint neked a dalszövegek. Érzésből csinálom, és nem csak azért, mert szép. Én a rajzokba rajzolom, bele az érzéseimet, te a dalszövegekbe írod bele. Szerintem neked is rosszul esne, ha beleolvasnék valamelyik szövegedbe, úgy hogy nem adsz rá engedélyt. Igaz? - érzem, hogy valamennyire megkönnyebbülök, hogy kiadhatom magamból a düht. Talán nem is vagyok rá, igazán mérges, csak az egész nap feszültség most jött ki rajtam. 

   - Bocsánat, nem tudtam, hogy ennyire titokban tartod, a rajzaidat, hogy megnézni se lehet őket. Meg amúgy is, te hagytad szanaszét őket, akkor ne velem kiabálj, ez miatt. 

   - Kopogásról már hallottál? - kérdezem gúnyosan.

   - Igen, és kopogtam is, csak te éppen fürödtél. De látom zavarok, szóval megyek is. Azért remélem, holnap már lehet veled beszélni Katy. - mondja kedvtelenül, és ki is megy a szobámból. Az első könnycseppek gurulnak le az arcomon. Nem érdekel most semmi. Csak összefogom a papírokat, és a mappákat, és elrakom őket összekeverve. Persze megint, én vagyok a hibás a veszekedésünkért. Mindig én vagyok az oka. Ő sose mondd semmi rosszat, csak én reagálok mindet túl, és ő issza meg a levét, a gondjaimnak. Kitudja, lehet most valami fontosat akart mondati én meg elküldtem innen. Még a legrosszabb ellenségeimet, sem küldöm el így, mint őt. Már annyi mindet kapott tőlem, de mindig jön hozzám, hogy valamit mondjon, vagy, csak azért mert éppenséggel élvezi a társaságom, és én meg így viselkedek vele. Ha ezt látná, anya nem lenne rám büszke. Már zokogok. és valószínűleg azt, is fogom még csinálni egy jó darabig. Én nem vagyok jó ember,. Én mindig megbántok mindenkit, és mégis megbocsájtanak, pedig nem érdemelném meg. Most se itt kellene lennem, Nem érdemlem meg ezt a törődést, amit itt kapok. Talán nem véletlen büntet a sors. A jó embereknek midig adnak valamit, a rosszaktól pedig mindet elvesznek. Csak is így lehet, és ezek szerint rossz ember vagyok. Nagy levegő Katy, minden rendben lesz. Ismételten a fürdőszobába megyek. Az arcom megmosom. Nem ismerek magamra. A dolgok hozzáállásán sürgősen kellene változtatnom. Ezzel a viselkedéssel, és hisztivel nem érek el semmit. Meg kell, hogy változzak. Nem lehetek hisztis picsa, aki mindenen kiakad. 

Most mondanám azt, hogy kipihenve ébredtem, fel, de nem. Az éjszakét végig forogtam, és sehogy sem volt kényelmes. Újabb nap jött el. Itt az ideje, hogy megváltozzak. Az arcomon lévő lefele gördülő mosolyt, átváltom felfelé görbülőre, és így megyek le reggel a konyhába. A reggeli feladatokat, ami már rutinná vált, elvégzem. Még nincs semmilyen programom mára. Az egész ház kihaltnak tűnik. Csak az én lélegzetvételem töltik be a csendet. Úgy néz, ki ma szép időnek nézünk elé. A nap ragyogóan süt, ami errefelé nagyon ritka. A teraszra kiülve élvezem a napsütést, és egy bögre kávé van a kezembe. Lassan dülöngélek előre-hátra a hintaágyon. Jó érzés, ez a csend. 

   - Leülhetek? - ez a kérdés ránt vissza a valóságba. A szememet hunyorogva kinyitom. Niall arcán még lehet látni, az alvás nyomait. Az ő kezében is egy gőzölgő bögre található. 

   - Persze. - csúszok arrább neki is helyet adva magam mellett. Már ketten ülünk kint, és csodáljuk a szép tájat.

   - Miért rajzoltál le? - a kérdése megdöbbent. Erre még nem is gondoltam, hogy hogyan is fogom neki elmondani, a miértet.

   - Mert miért ne. - válaszolom egyszerűen. Nem mond semmit, de még mindig engem figyel. Zavarban érzem magam. Be kellene mennem, mielőtt paradicsom módra kezdek el vörösödni, a bámulása miatt. Oldalra fordítom a fejem, és elveszek a tengerkék szemeibe. Csak bámuljuk egymást, és egyikünk sem csinál semmit. Halkan felnevet, és akkor veszem észre, hogy már nem is a szemébe bámulok, hanem csak az arcát. Vajon mióta? A fejemet lehajtom, és most hálát adok az égnek, hogy nem kötöttem fel a hajamat. A hajam eltakarja az arcom. A fapadlózatot nézem, és az lesz legjobb, ha úgy is marad. 

   - Tegnap akartam valamit kérdezni. - kezdi el mondani. - Miért viselkedsz furcsán velem tegnap reggel óta? Mondd meg őszintén, ha megbántottalak. - fejezi be. Nos, erre a kérdésre teljesen felkészültem lelkileg, de még nem jutottam el a arra a pontra, hogy tudja is válaszolni rá. Inkább csöndben maradok. 

   - Katy, ne csináld már. Tudod, hogy nem fogok megharagudni, ha valami csúnyát mondasz nekem. Biztosra veszem, hogy én is mondtam neked valamit. Na, bökd már ki. - kérlel. Még jó hogy nem nézek rá, azonnal kibukna belőlem minden. Nem akarok mondani neki semmit. Az lenne a legjobb, ha én is elfelejteném azt az estét. Akkor minden mehetne úgy, ahogy szokott lenni. Nem kellene ilyen idiótán viselkednem. Ha nem emlékeznék rá, akkor tegnap nem kiabáltam volna vele oktalanul. És még sorolhatnám. Nem akarom elmondani neki. Így is miattam változott meg nagyon sok minden. Magamban teszek, egy némasági fogadalmat. 

   - Ha nem mondod el, hogy mi történt, akkor meg fogok rád haragudni. 

   - Ne már. - és eddig tart a némasági fogadalmam. - Ne haragudj rám. Meg fogok változni. 

   - Nem arra kérlek, hogy változz meg. - jelenti ki. - Sőt honnan szedted, ezt a nagy badarságot, hogy azt akarom, hogy változz meg? Akkor meg fogok rád haragudni. Csak azt kérem, mondd el nekem, hogy miért viselkedsz velem, ilyen furán. Kérlek, Kérlek. - könyörög, és most nézek rá. Úgy néz engem, mint a kutyák szoktak, ha akarnak valamit. A számat összeszorítom, hogy véletlen se csússzon ki semmi a számon. Valamit morog az orra alatt, de nem értem. Most új taktikát vet be. A kezemből kiveszi, a bögrét, és az övé mellé teszi az asztalra. Leül szorosan mellém, és elkezd csiklandozni. A nevetés kitör belőlem. de nem hagyja abba. Egyre jobban csinálja, én meg csak nevetek. Az egész hintaágy miattam dülöngél egyre gyorsabban. Már elfeküdtem rajta. - Be fogok pisilni, ha nem hagyod abba. - nevetve kiáltom, de Őt nem érdekli. Tovább kínoz engem. A lábammal próbálom minél távolabb tartani magam tőle, de nem sikerül eltávolítanom. Az ő arcán is ott van a vigyor, és néha előbukkan a gödröcskéje, amit nagyon szeretek. Minden olyan hirtelen történik. Az egyik pillanatban, még a hintaágyon vagyunk, a másik pillanatban, pedig már Niallon fekszek a földön. A jókedvem elszáll hirtelen. 

   - Nagyon beütötted a fejed? Mutasd. Nem vérzik? - kérdezem aggódva, és kelnék fel, de nem enged el. 

   - Jól vagyok. - feleli egyszerűen. Rajta feküdni a legjobb dolog a világon. A kezét erősen a derekam köré fonja, és úgy ölel, mintha sose akarna elengedni. - Mondd el, mi rosszat csináltam veled tegnap. - mondja határozottan. Ha lehetne lehetőségem rá, akkor elmenekülnék, de mivel nincs, mély levegőt veszek, és bátorságot gyűjtök. 

   - Nem csináltál semmi rosszat. Csak egy érdekes dolgot csináltál, amit nem akarok elmondani, mivel tudom, hogy nem emlékszel rá, és én is úgy vagyok vele, hogy bárcsak ne emlékeznék rá. - mondom, úgy hogy a fejem a mellkasán van. 

   - Akkor, csak csináltam valami rosszat. De ha gondolod, akkor meg is mutathatod, hogy mit csináltam. Hidd el, hogy nem fogok megharagudni. - jelenti ki. Nem tudom, hogy mi az Istent csináljak. A szívem egyre gyorsabban kezd el verni, de ahogyan érzem az övé is. A szorításon egy kicsit lazít, hogy bírjak mozogni. A csípőjére ülök, és bele nézek a szemébe. Látom benne, hogy csillog a szeme az érzelmektől. Lassan kezdek közeledni az arcához. Látom, hogy az egész teste megfagy, és csak a szemével követi, azt amit csinálok. És így történik, hogy én csókolom meg őt, és nem fordítva. Most neki is tiszta a feje, és én sem vagyok ittas. Ugyanazt érzem, mint mikor először csókolóztunk. Belead minden érzelmet, ahogyan én is. 

22. rész

Sziasztok!

Most jöhetnék rengeteg kifogással, hogy miért nem hoztam a részt, de nem foglak benneteket untatni ilyenekkel. Hosszabbra terveztem, de sajnos nem sikerült. A befejezés sem tetszik a legjobban. Remélem a következő résszel hamarabb kész leszek. 

Van még pár nap a szünetből. Élvezzétek ki. 

Mónika

A csókja megrészegít, hiába vagyok józan, úgy érzem, mintha, én is részeg lennék. Az érzés fantasztikus. Rengeteg érzelem tör fel bennem. Nem is tudom, hogy mikor éreztem ilyet utoljára. Automatikusan húzódok még közelebb hozzá, és bár tudom, hogy reggel nem fog emlékezni rá, nem húzódok el. A pillanatnak élek. Végül ő húzódik el. Az arcom pírba borul, de nem hiszem, hogy látja. Leszállok róla, és a fürdőszoba felé vonulok. Még csak most tudatosult bennem, hogy mit is csináltam az előbb. Kettős érzésem van. Az egyik részem örül annak, hogy megtörtént, ami megtörtént,de a másik felem bűntudatot érez. Bűntudatot, mert valahol a szívem legmélyén tudom, hogy nem helyes, ami az előbb történt, hiszen félig meddig rokonok vagyunk, vagy legalábbis olyasmik. Eddig a legjobb barátomnak tekintettem, de az emberek nem csókolóznak a legjobb barátjukkal. Az emberek általában megosztják a barátjukkal, hogy mi is történt, meg hogy mikor, és milyen volt. És nekem most nincs kinek elmondanom, hiszen a legjobb barátommal csókolóztam, aki ráadásul félig a rokonom. Hideg vízzel locsolom az arcom, hátha sikerül, egy kicsit megnyugodnom. Folyamatosan fel le járkálok, és az idegességem, nem csökken. Ebben nem változtam semennyire. Az apró dolgokat is túlidegeskedem. Kikukucskálok az ajtón, és látom, hogy lefeküdt aludni. A mellette lévő hely üres. Nekem is le kellene feküdnöm, de nem hiszem, hogy képes leszek vele egy ágyban aludni, maximum csak forgolódnak, és ezzel felkelteném. Úgy döntök, hogy inkább lent alszok a kanapén, és megpróbálom elfelejteni a dolgokat. Nem tudom ki volt az az elvetemült ember, aki kitalálta, ezt az éljünk a mának. Nos, éltem, és meg is lett a következménye. Tudom, hogy egy részem igen is szeretné, hogy legyen köztem, és Niall között valami, de a dominánsabb részem ellenkezik, azzal hogy ez helytelen. A fejem a sok gondolattól megfájdul. Próbálkozok az alvással, ami nem igazán akar összejönni, de végül sikerült elaludnom.

Reggel hát, és nyakfájásra kelek. Az órára pillantva veszem észre, hogy milyen korán van. Reggel 6 óra, ami azt jelenti, hogy aludtam kb. 3 órát. Egy ásítás, és nyújtózkodás után elkészítem a reggeli kávémat, és csinálok mellé még 5 adagot. A kávémat kortyolgatva gondolkozok a történteken. Nem akarok rá gondolni, és még is azt csinálom. A gondolkodásból Liam rángat ki, aki hangos csörömpöléssel jelzi, hogy ő is itt tartózkodik a konyhába. A zaj felé kapom a fejem, és látom, hogy egy üveg eltört. Mérgelődve a törött darabokra, és reménykedik arról, hogy magától összeszedődik az a sok üveg darabka. A helyére invitálom, és összetakarítom a romokat. Elé teszem a reggeli kávéját. 

   -  Iszonyatosan fáj a fejem, esküszöm még egyszer nem iszok. - jelenti ki.

   - Ilyen ez a másnaposság. A többiek még alszanak? 

   - Próbálnak. Már mindenki fent van, csak vissza akarnak aludni, és elkerülni a másnaposságot. Apropó, hol van Niall? - a kérdése meglep.

   - A szobámba. 

   - Ti ketten, együtt aludtatok? 

   - Mi ez vallatás? - kérdezek vissza.

   - Nem, de érdekelnek a részletek. - vonja meg a vállát.

   - Nem aludtunk együtt, én a kanapén aludtam. - vallom be. Egy "Oh" hagyja el a száját. Eddig tartott a beszélgetésünk. A többiek is lassan vánszorognak lefelé. Előkeresem a fájdalom csillapítót, és mindenkinek adok. Annak ellenére, hogy mindenki, hullafáradtnak néz ki, adok nekik munkát. A szanaszét lévő üvegeket szedegetik össze. Egy tálcára rakok egy bögre kávét, egy pohár vizet, és a gyógyszert. Óvatosan megyek fel a lépcsőn. A szobaajtón bekukucskálok, és látom, hogy még alszik Niall. Most, hogy látom, megint eszembe jut az éjszaka. Pár órával ezelőtt megcsókolt, a szobámban, és azon belül az ágyamon. A kettős érzés még mindig nem múlt el. Bárcsak tudnám, hogy melyik érzés a dominánsabb. Ebbe fogok beleőrülni. Az éjjeli szekrényre lerakom, a tálcát, és hagyom még egy kicsit aludni. A többieknek a lelkére kötöttem, hogy ne merészeljék felkelteni. A párnámat öleli magához, és nyitott szájjal alszik. Összeszedek pár ruhát, és a fürdőben felöltözök. A kedvenc szaggatott farmeromat, és egy fehér alapon fekete mintás pólót veszek fel. Még elvégzem a reggeli teendőim, és utána keltem fel őt. 

~Niall Horan~

Érzem, ahogy megmozdul az ágy. Nincs kedvem felkelni. A fejem nagyon fáj, arról nem is beszélve, hogy csukott szemmel is forog velem a világ. Fogalmam sincs, hogy hány óra lehet. Valaki simogatja az arcom,  és most reménykedek benne, hogy Kary az, és nem Louis. Hunyorogva látom, a hossz hajat. Megkönnyebbülök, hogy Ő az. Halkan suttogja, hogy keljek fel, de nem akarok. Lassan elkezd bökdösni. Feladom. Most már fel kell, hogy kelljek. Egy mosolyt erőltetek az arcomra, de az eltorzul, amint felemelem a fejem. A szédülés nem enyhült, sőt rosszabb lett. 

   - Hoztam gyógyszert. - mondja, és ezért hálásan pillantok rá. Mindig utáltam a gyógyszereket, és most sincs másképp. Mindig érzek valamilyen ízt utána, hiába iszok rá sokat. 

   - Jó reggelt! Hány óra? - kérdezem. Az órájára pillant, és meglepődik.

   - 10 óra múlt nem olyan rég. 

   - Többiek? 

   - Lent pakolnak. 

   - Nagyon helyes. - mosolyodok el. - Fáradtnak tűnsz. Mennyit aludtál? - amint meghallja, ezt a kérdést, rögtön másfelé néz. 

   - Nem sokat. De nem vagyok fáradt. - jelenti ki. - Majd gyere le reggelizni. - mondj, és magamra hagy. Valami nincs rendbe vele. Ma olyan furcsán viselkedik. Zavarba van előttem, meg alig beszélt valamit. Meg amit mondott, azt is úgy kellett kihúznom belőle. Az estéből szinte semmi nem maradt meg. Tudom, hogy nagyon jól éreztem magam, és ennyi. Fogalmam sincs, hogy hogy a fenébe kerültem ebbe a szobába. A többiek nem mentek haza. Valószínűleg Katy fektette le őket, ahogy szerintem engem is. Nincs kedvem semmihez, csak az alváshoz. Nagy nehezen megemberelem magam, és elvonszolom magam a saját szobámba. Az ágyam nincs bevetve, ez azt jelenti, hogy valaki aludt itt. A cuccaim ugyanúgy állnak, ahogy hagytam őket. A szürke melegítő nadrágomat, és egy fekete pólót veszek fel. A gyomrom korog az éhségtől, de nem vagyok benne biztos, hogy neki pont arra van szüksége. A konyhába a többiek már a helyükön ülnek, és esznek. 

   - Sziasztok. - köszönök, és leülök Katy mellé. A reggeli nagyon jól telik. A fiúk lassan kezdenek haza menni, és a ház is rendbe van már. A délutánt, és az estést is pihenéssel szándékozom tölteni. Miután csak ketten maradunk, elvonulok a szobámba, és Katy is az övébe. Ma nagyon furcsán viselkedni. Vagy nem is tudom, olyan visszahúzódó velem, Bezzeg a többiekkel rendesen beszélt, nekem meg mindent ki kellett belőle húznom. Valami nincs rendbe. Az estéből még mindig nem emlékszek semmire. Valamit biztos mondhattam neki. Lehet, annyira megbántottam, hogy nem is fog rendesen beszélni velem. ÉS meg is magyarázná, azt is, hogy miért nem aludt rendesen. Nagyon rossz volt, nézni, hogy fáradt, és még így is segített nekünk összepakolni, pedig nem is ő csinálta a kupit. A fejem már megint fáj. Próbálok vissza elékezni arra, hogy mit is mondhattam neki. de nem jut az eszembe semmi. Csak nagyon kevés kis emlékfoszlányaim vannak, de egyikben sem szerepel.  A többieket, még nem kérdeztem, de majd holnap beszélek velük. Hátha ők okosabbak, mint én. Az alvás nem akar összejönni, így a gitáromat a kezembe véve ülök le az íróasztalom elé. A fiókból kiszedem a kottáimat, és elkezdem játszani. Dúdolok hozzá. Még nem írtam hozzá szöveget, azt mindig azután csinálom, amikor már biztos vagyok a ritmusba. 

Az idő csak úgy repül. az előbb még csak kora délután volt, most meg már este van. Főtt étel illata érződik. A számon egy mosoly jelenik meg. Katy egyre többször próbálkozik a főzéssel, és egyre jobban megy neki. Lemegyek a konyhába, és látom, hogy tényleg ő van a gáztűzhelynél. Mosolyt erőltet magára, amikor meglát. Az érzéseit nem tudja elrejteni előlem. Látszik a szemében a megbántódottság. Megpróbálok vele nem foglalkozni, de nehezemre esik. Talán este beszélek vele, hogy miért is ilyen. Megterítek, és közösen fogyasztjuk el a vacsoránkat. Csendben telik el. Nem kérdezgetem, nehogy még jobban megbántsam, és ne egyen velem. Az elpakolás bevállalom, és miután befejezte az evést rögtön megy is fel a szobájába. Idegesít, hogy nem tudok semmit. Nagyon ritka, mikor úgy iszok, hogy semmire nem emlékszek. 

Gyorsan lefürdök, és lefekszek aludni, de nem megy. Mióta anyu nincs itthon, azóta nem bírok elaludni egyedül. Múltkor is azért mentem át Katyhez, mert nem bírtam aludni. Vele aludni jó volt. Nem volt rémálmom se, és sikerült kipihennem magam. Meg ahogy észre vettem, ő is örült a társaságomnak, de lehet, hogy csak beképzelem. Ismét a szobája felé veszem az irányt. Az ajtó alatti résen látszik, hogy még ég lámpa. Kopogok, de nem szól semmit. A fejemet óvatosan bedugom az ajtón, de nem látom sehol. A fürdőszoba felől hallom a víz csobogását. A szobája a megszokottól eltér. Most minden rendetlen. A rajzai mindenfelé megtalálható. Az ágyon, a földön, az asztalán, az ablakba. Mind különböző témát ábrázol. A rajzok nagyobb része természetet ábrázolja. Nagyon jó meg tudja rajzolni a fákat. Teljesen olyan, mintha itt lennének, és nem a papíron. Az emberi rajzai is nagyon jók. A legtöbbször megjelenő női alak, az Katy anyukája. Egy ilyen mappát veszek a kezembe, és kezdem el lapozgatni. Több pozícióban van lerajzolva. Mosoly jelenik meg az arcomon. Van hozzá tehetsége. Még egy mappát elkezdek lapozni, de ezekben, már különböző dolgok találhatók. Fogok tőle kérni pár képet a szobám falára. A következő rajznál saját magammal nézek szembe. Meglepődök, hiszen minek rajzol le engem. Minden aprólékosan ki van dolgozva. A kék szemem, a nevető ráncaim. A tökéletes másom. 

   - Te meg mi a fenét csinálsz!? - kiált rám valaki. És akkor szembe találom magam a nagyon mérges Katyvel. A mappát kitépi a kezem közül. 

21. rész

Sziasztok!

Ismét itt vagyok. Még szombat délután akartam felrakni a részt, de a közepe felé sikerült megakadnom, így csak mostanra tudtam befejezni. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Az iskolásoknak kitartást, hamarosan őszi szünet. A folytatással sietek. 

Mónika

Nem tudom mi ütött belém. Olyan mintha teljesen kicseréltek volna. Nem gondolkodok, és ez miatt nem érdekel a következmény. Fogalmam sincs, hogy miért csinálom.  A közönség tombol, és meg is lett az eredménye. Még egy dalt eljátszanak. Zavartan keresnek a tekintetükkel, de nem találnak. A színpadra vezető lépcsőt megtalálom, és elkezdek felmenni rá. A színpadról nézve, még nagyobb a tömeg. Hatalmas gratuláció nekik, hogy nem felejtettek semmit. Egy kis lámpaláz lesz rajtam úrrá, nem szeretem, ha valahol szerepelnem kell. Igaz, most önszántamból jöttem fel, de akkor is van bennem félelem. A színpadon összevissza járkálnak, ugrálnak, mi közben teli torokból énekelnek. Már most ekkora bulit csapnak, ha befutott zenekar lennének, akkor vajon mekkorát csapnának? One Thing végénél tartanak. Együtt hajolnak meg, és tudom, most jött el az én pillanatom. Több ötletem is támadt, de nem akarom magam beégetni, meg félek a nyilvános visszautasítástól, így maradok annál az ötletnél, ami nem kínos. Közéjük futok, mint egy őrült rajongó, és egy nagy ölelésbe zárom őket. Meglepődnek, és innen tudom, hogy nem számítottak rám. 

   - Hatalmas tapsot Katynek, nélküle nem lennénk itt. - kiáltja Zayn a mikrofonba, és a közönség úgy tesz, ahogy mondja. Velük együtt vonulok le a színpadról. Csodás érzés volt fent lenni, bár nem tudom, hogy tudnék e valaha bármit is produkálni a közönségnek. Biztosra veszem, hogy valami eszement hülyeséget csinálnék, az izgalom miatt. Az öltözőbe vissza térve, ismét ölelésbe részesítem őket, de most külön külön. Niall fel is emel, és megpörget. Nevetve tesz le. Büszke vagyok rájuk. Hirtelen kivágódik az ajtó. Gemma lép be rajta, és nincs jó kedve. 

   - "Hatalmas tapsot Katynek, nélküle nem lennénk itt", ez most komoly? Ő nem csinált semmit. Nem ő szervezte le, ezt az egészet. Nem ő mondta Danielnek, hogy ide fogtok érni. Ő nem csinált semmit, és mégis övé a dicsőség. - kiabálja hisztérikusan. Niall mellett állok, érzem, ahogy az izmai megfeszültek. 

   - Nagyon sok mindenről nem tudsz. Te csak leszervezted, de ő volt aki végig bízott bennünk. - mondja Zayn nyugodtan. 

   - Én is bíztam bennetek, de ez nagyon nagyon rosszul esik. Olyan mintha már nem is léteznék. Mióta Ő itt van. azóta nagy ívben elkerültök. Pedig régen állandóan együtt lógtunk. - most már mindent próbál rám fogni. Szuper. A jó kedvem kezd el múlni. 

   - Nyugodj meg Gemma. Tudod, ezzel nem oldasz meg semmit, sőt kezdesz megint, olyan hisztis lenni, mint régen voltál. Emlékszel, hogy senki nem barátkozott veled. Ne akard a mostani barátaidat is ellökni magad mellől, mert akkor tényleg egyedül maradsz. - mondja Harry. Gemma nem mond semmit, csak kimegy a szobából. A hangulat megfagyott, és beállt a kínos csend. Mindenki csinálja a maga dolgát, és senkinek nincs hozzáfűzni valója a történtekhez, pedig lenne pár kérdésem. Gemma, kirohanás meglepett. Nem tudom elképzelni róla, hogy hisztis lett volna régen. Nagyon kiegyensúlyozottnak tűnik. Valami van a háttérben, hogy ő ilyen. Azért egy kicsit túlzásba esett, hogy miattam nem lógnak vele. Szerintem nem sokat változtattam az életükbe, mióta itt vagyok. Igazán rosszul esik, hogy mindent rám próbál fogni. Persze minden legyen Katy hibája, nehogy bármi is jó legyen az életemben először. Kifele menet találkozunk Daniellel, de furcsa, hogy nincs mellette Gemma. Mindig együtt látom őket. 

   - Gratulálok. Benne lesztek a helyi, és a fővárosi újságba. Szurkoljatok, hogy jókat fognak írni. - gratulál nekik Daniel, és ennyi. Nem várja meg, hogy reagáljanak a fiúk, csak úgy elmegy. Igazán nem értem. Hívunk egy taxit, ami haza visz minket, de előtte még bemegyünk egy áruházba. A fiúkba kezd vissza térni az élet, és a jó kedv, de belém valahogy nem. A mai bulit kihagyom. Haza érek, felvonulok a szobámba, és mindenki hagyjon békén. Övéké lehet a földszint, azt csinálnak amit akarnak, de engem hagyjanak békén. Kifogom deríteni, hogy miért ilyen Gemma. Tudom a kapcsolatunk, nem túl fényes, sőt nagyon rossz, de ezt lehet tudom orvosolni. Ha én is változtatok a hozzá állásomon, akkor talán jutok is valamire. 

Haza érve közlöm a többiekkel, hogy kihagyom az ünneplést, és egyedül kívánom eltölteni az este hátra levő részét. Próbálnak maradásra bírni, de nem sikerül meggyőzni. Rögtön a fürdőszobát veszem irányba. Míg megengedem a fürdő vizet, addig összeszedem a pizsamám, és tiszta fehérneműt. Nagyon szeretek fürödni. A meleg víz ellazítja a testemet, és minden feszültség elmúlik, és most is így van. Legalább egy órát töltök a fürdőszobában nyugodtan. Természetesen bebiztosítottam magamat, hiszen bezártam az ajtót. Nem tudom, hogy milyen állapotban lehetnek, de a zene hangosan szól, és néha néha hallok kiabálásokat. Azt már biztosra veszem, hogy nem szomjasak. Örülök, hogy ők mindig képesek magukat jól érezni. Tudják élvezni az életet, és nem olyanok, mint én, aki ha már egy kicsit is rossz kedve van, akkor nincs benne semmibe. A bulit nagyon vártam, erre meg nem is vagyok ott. Nekem is úgy kellene élnem, mint ők. Minden pillanatot ki kellene élveznem, hiszen az ember sose tudja, hogy mikor lesz vége az életének. De még ez sem vesz rá, hogy lemenjek. Tudom, hogy nagyon sok mindent nem fogok megtapasztalni, hiszen mindig is a jó kislány voltam. A szobába visszaérve, előveszem a rajz felszerelésemet, és leülök a fotelba rajzolni. Csak az éjjeli lámpát nyomom fel, ami pont a papírt világítja meg, Már egy ideje gondolkodok rajta, hogy mit is rajzoljak, de nem jut semmi az eszembe. Ilyen még sosem fordult velem elő. Pedig mindig ki szokott kapcsolni, de úgy néz ki, annyi minden jár a fejembe, hogy még ez sem foglal le. Lemerészkedek egy bögre kakaóért, és nagyon remélem, hogy nem futok össze senkivel. A lépcső alján megállok, és benézek a nappaliba. Mindegyikük kezébe van egy üveg alkohol, és táncolnak. Az asztalt elvették középről, és a fotelokat is félre tolták. A zene még hangosabb idelent. Nem vesznek észre, vagyis remélem. A tejet megmelegítem, és a kakaó port bele teszem. Egy kis fahéjjal bolondítom, pont, ahogy anyu csinálta régen. 

   - Nem bírsz aludni. A zenét lehalkítom. - szólal meg a hátam mögött Niall. A bögrét majdnem leejtem. A hangja, elég józannak tűnik, ahogy az állapota is. 

   - Nem kell. Nem az miatt nem tudok. - felelem. Leülök az asztalhoz, és ő is csatlakozik hozzám. Nem kínálom meg, hiszem az alkohol, és a kakaó nem igazán illik össze. Egy ideig csak néz, én meg közben kortyolgatom a kakaóm. 

   - Ugye az a baj, amit Gemma mondott? - kérdezi, egy idő után. 

   - Nem. - jelentem ki.

   - Hazudsz.

   - Nem. Miért hazudnék? - kérdezem felvont szemöldökkel.

   - Tudom. Ismerlek már annyira. De ne foglalkozz vele. Majd kiheveri a dolgot. - mondja. Oké, hogy ki fogja heverni a dolgot, de már nem izgat. Most azt akarom kideríteni, hogy miért viselkedik így Gemma. Nem mondok semmi. A bögrét a mosogatóba teszem, és Niall követ. Lehet mégis többet ivott a kelleténél, csak jó leplezi. Visszavezetem a nappaliba a többiekhez. Azt hiszik csatlakozni akarok hozzájuk, de nem. Elköszönöm tőlük, és egy kicsivel lejjebb halkítom a zenén, ami nem tűnik fel egyiküknek sem. A plusz szobába készítek ágyneműket, hogy legyen hova feküdniük, és Niall ágyát is megcsinálom. A zene nem hallatszik fel. Az órára pillantva már azt veszem észre, hogy elmúlt hajnali kettő is. Remek, nem fogom magam kipihenni. Hangos csörömpölést hallok. Nem hiszem el, hogy nem tudnak nyugton maradni. Lemegyek, és látom, hogy eltörtek egy lámpát. Gyorsan összesöpröm. 

   - Akkor gyerünk aludni. Mindenki. - jelentem ki. Valahogy nincs kedvem rohangálni, így éjszaka.

   - Nem akarok. - jelenti ki Harry. Nem tudom, hogy hogy nézhettem rá, de valamit látott a szemembe. Talán a fáradtságot, és a dühöt, de elindul a többiekkel együtt az emeletre. Egymásba támaszkodva, de felérnek, és meg is találják a nekik szánt szobát. Niall a szobája előtt álldogál, és engem néz.

   - Nem aludhatok veled? - kérdezi csillogó szemekkel. Csak bólintok, és már jön is felém. A járása eléggé ingatag. Belém kapaszkodva, irányítom az ágyam felé. Próbálom leültetni rá, de ráesik, és magával ránt.

   - Gyönyörűek a szemeid hercegnő. - elnevetem magam. Biztos, hogy részeg. - ne nevess. Ezt komolyan mondom. És tudod, hogy még mi tetszik. A szád. Olyan édesnek tűnik, és biztos vagyok benne,hogy az is. - a lélegzetem eláll. Azt mondják, az emberek részegen igazat mondanak, csak az a baj, hogy én sose tudom megkülönböztetni, hogy ki mikor mond igazat. A kezeit a derekamra rakja, és óvatosan elkezd simogatni. Az egész testem libabőrős lesz. A pozíciónkon gyorsan fordul meg, és én leszek alul. Az egyik kezével a fejem mellett támaszkodik meg, a másikkal pedig az arcom simogatja. Valamit motyog, de nem értem. Érzem, hogy egyre jobban zavarba jövök. Az arca közelít felém, és végül megcsókol

Díj

Sziasztok!

Most nem résszel jelentkezek, hanem egy díjjal. A rész már készülődőben van, és remélem kifogom tudni tenni. 

Szabályok:
1. Köszönd meg a díját,és tedd ki kitől van!
2.Olvasd el annak a blogját,akitől kaptad!
3. Írj 12 dolgot annak a blogjáról akitől kaptad!
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról!
5. Válaszolj 12 kérdésre!
6.  Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatosan!
7. Kommentelj annak a blogján egy fejezethez,akitől kaptad!
8. Cserélj linket! (kész)
9. Küldd tovább 12 embernek a díjat!
10. Tedd ki a ,,plecsnit" egy jól látható helyre úgy,hogy az én blogomra vezessen.

A  díjat köszönöm Mag Megynek, az Addictedto you írójának. Megleptél vele. 

12 dolog a blogjáról:

1. Ez az első Larry-s fanfiction, amit olvasok.

2. Eddig még nem csalódtam benne.

3. Az alapötlet nagyon teszik.

4. Tetszik a blog designje.

5. Fantáziadús a történet.

6. Szeretem, hogy néha függő végeket hagysz.

7. A karakteke, jól megvannak formálva.

8. A részeket rendszeresen hozod.

9. A részek megfelelő hosszúságúak.

10. Az írási stílusod, nagyon jó.

11. Fordulatos.

12. Le vagyok maradva 3 résszel. ( A hétvégén megpróbálom bepótolni)

12 dolog a saját blogomról:

1. Az egyik olvasómnak köszönhetem, az alap történetet.

2. Mostanában elég nehezen megy az írás, és még időm sincs rá.

3. Ez az első blogom.

4. A részek nagy része nem tetszik, amit írok.

5. Katy karakterét az elején, nagyon magamra formáltam.

6. Nem tudom, hány részes lesz.

7. Hamarosan izgalmasabb kezd lenni, majd a történet.

8. Van olyan rész, amit nagyon könnyen írtam meg. 

Csak ennyit tudok mondani. Sorry. :)

Válaszom a kérdésekre:
1. Mi volt az első reakciód ?

Őszíntén, egy kicsit fura volt, olvasni Larry-s blogot, de nagyon felkeltette az érdeklődésem. Szóval le a kalappal.
2. Mi a véleményed a Prolológusról ?

Izgalmas, és nagyon figyelem felkeltő.
3. Mi a véleményed a +18 as részekről a sztoriban ?

Tetszenek, de nem kimondottan, a kedvenc részeim.
4. Mennyire nyertem el a tetszésedet a legutóbbi résszel ?
Levagyok maradva 3 résszel. 

5. Mi a véleményed az írásomról ?

Tetszik, hogy jól kifejted, a gondolatokat.
6. Mit kéne változtatnom ?

Öhhmm, nem tudom.
7. Melyik páros a kedvenced a történetben ?

Harry és Louis
8. Miért pont Larry ? (Na jó csak viccelek :D, ha Ziallt választottad akkor is írd le )

Nem tudom, valahogy megfogott a karakterük.
9. Mi a véleményed rólam ?

Egy nagyon kedves ember  vagy, és jó fej.
10. Tényleg vészes a helyesírásom ?

Az elején elég vészes volt, de már egész jó.
11. Mit vársz a következő részektől ?

Izgalmakat, és persze kalandokat.
12. Zavaros a történet vagy jól kifejtem a részek közben ?

Jól kifejted a részeket. 

12 kérdés:

1.Mi a véleményed az írásomról?

2.Min kellene változtatnom?

3.Mi fogott meg a történetben?

4.Ki az eddigi kedvenc szereplőd?

5. Szerinted mi lesz a történet vége?

6. Kedveled az írásom?

7.Mit vársz a következő részektől?

Nem jut eszembe több kérdés. 

Akiknek küldöm: 

~FlowerGirl~: New Life New Horsefirend című blog írójának.

20. rész

Sziasztok!

Egy kicsivel több, mint két hét után itt az új rész. Remélem mindenkinek tetszeni fog.

Elkezdődött minden fiatal rémálma az iskola. Kinek, hogy telnek az iskolai napok? 

A részeket kéthetente fogom valószínűleg hozni, de megpróbálok velük sietni. Mindenféleképpen pénteken vagy szombaton fog felkerülni, ugyan is nem vagyok hétköznap számítógép közelében. Mindenkinek kitartást.

Mónika

Hosszú az út nagyon. Nagyjából negyedórája sétálunk, de már kivagyok fáradva. A lábam nincs hozzászokva, ehhez a sok sétához. Gyerekkoromba egyszer eltörtem a bal lábamat sétálás közben. Megbotlottam, és természetesen úgy estem, hogy eltörjön a lábam. Már akkor is az ilyenekben nagyon szerencsés voltam. Londonba is a sarkon volt egy bolt, így csak 5 percet kellett gyalogolni. Nem igazán vagyok híve a sportolásnak. Niall már legalább ötször megkérdezte, hogy vigyen e, de mindig nemet mondtam. Nem gondolhatják azt, hogy ilyen lusta vagyok, és megijedek egy kis sétától. Sikerült elintézni, hogy az utolsó fellépők között legyenek, de már nincs lehetőségük hangpróbára. Ők fogják a mai estét zárni. Így már jó kedvük van. Liam és Zayn megy elől. Középen Louis és Harry, és mi vagyunk a sereghajtók. Még az első sor halkan megy, addig Harryék poénodnak, mi meg hátul röhögünk rajtuk. Felmerült bennünk az is, hogy stoppolunk, nos megpróbáltuk, és meg is álltak, de nem fértünk be mindannyian, ezért maradtunk a gyaloglásnál. Fő az összetartás. Állítólag még félóra az út. Halkan dudorászok egy dalt. Mondjuk, nem nevezném dalnak, ugyanis nincs címer, előadója se, sőt senki nem is vette fel a kis dallamocskát. Egyszer Nialltól hallottam egy kis részletet, és az óta ez jár a fejembe.  Már kiegészítettem, és be is fejeztem. Már csak egy frappáns szöveg kellene hozzá. És lehet, hogy meglenne a toplistás dal. Ha véletlen sikerül a fiúknak leszerződtetni ma akkor talán megmutatom, ezt a kis dallamot. Addigra remélem lesz hozzá szöveg is. Igen az nagyon jó lenne. Nem csak a rajzolásban, hanem egy kicsit másban is művészkedhetnék. Most ha a szüleim látnának, büszkék lennének rám. Végre van tervem, ami meg is valósítható. Régen hercegnő akartam lenni, és egy hatalmas kastélyba élni, az én szőke hercegemmel. Hát itt vagyok 19 éves, és nincs kastélyom, de még lehet szőke hercegem. Erre a gondolatra egy apró mosoly jelenik meg az arcomon. Alig ismerem, de már annyiféleképpen elképzeltem a jövőmet vele. "Az elején még csak ketten. Elköltözünk innen, vissza Londonba. Megnyitom az első galériámat, ami nagyon sikeres lesz. Niall, és a banda lenne a meglepetés fellépő a megnyitón. Utána egy kis csöppség is beköszönt az egyébként is csodálatos, kis életünkbe. És boldogan élnek még meg nem halunk. Most már még nagyobb mosoly terül szét az arcomon. Igen meg kell próbálnom másfelé terelni a gondolataimat, mert már érzem, hogy piroslik az arcom. 

Fáradtan látom meg a várost jelző táblát. Még egy utolsó hajrá, és utána leülhetek. A fényeket már lehet látni, és a zene foszlányokat is lehet hallani. A fiúk gyorsabb tempóra kapcsolnak, és Harry már hívja is Gemmát, hogy pár percen belül odaérünk. Az biztos, hogy az lesz az első dolgom, hogy leülök, egy vízies palackkal. A zene egyre hangosabb lesz, és már lehet azt is hallani, hogy melyik előadó van éppen a színpadon. Egy kicsit kezdek felrázódni, hát igen ezért is jó a zene. Elénk küldtek néhány biztonsági őrt, és velük együtt megyünk be. 

   - Mit képzeltek magatokról, hogy késtek? Tudjátok, hogy milyen fontos, ez nekem? Örüljetek, hogy van nektek Gemma, ha rajtam múlt volna, akkor töröltelek volna benneteket a fellépők listájáról. És higgyétek el, hogy rajtatok kívül rengeteg banda, vagy éppen előadó szeretne színpadon szerepelni, és egy kis hírnevet szerezni. - rögtön dorgál le Daniell. Senki nem szól egy szót sem. - 10 perc és ti vagytok. Egy kicsit tegyétek magatokat rendbe, így nem állhattok fel a színpadra. - mondja, és le is lép. Keresünk egy üres termet, és lepakolunk. Rögtön megtámadom a kishűtőt, és előveszek mindenkinek egy üveg vizet. Az első székre leülök. A dallistát beszélik át még egyszer. Még csak most veszem észre, hogy nincs itt Zayn. Vajon hova lett? Annyira belevannak merülve egymásba, hogy még azt sem hallják meg amikor Zaynről kérdezem őket. Egyedül a keresésére indulok, és nem is kell nagyon sokat sétálnom. Kint a guggol a falnak támaszkodva, és fejét a térdére  hajtotta. A lépteimre felkapja a fejét. Eléggé elsápadt.  

   - Hé, jól vagy? 

   - Nem. Nem vagyok erre felkészülve. Láttad azt a nagy tömeget? - erre csak bólintok. - Mindenki minket fog nézni, és mi van ha rontok? Az nagy égés.

   - Nyugodj meg. Csak képzeld azt, hogy próbán vagy. Vagy képzeld el őket valamilyen zöldségnek, csak ne embereknek. Amúgy meg biztos, hogy nem fogsz rontani. 

   - Könnyű mondani. Nem te fogsz több 100 ember előtt énekelni. - felállt, és már járkál. 

   - Igazad van. Ott leszek végig.  Tudod mit, bepasszírozom magam az első sorba, majd keress meg, és csak engem figyelj, a többiekre ne figyelj. Oké? - csak bólint, és megölel. Az ő ölelése nem olyan, mit Niallé. Az övé barátságosabb. - Akkor gyere menjünk vissza. - előtte indulok el. A többiekkel a folyosón futunk össze. Azért nekik is féltünk, hogy hiányzik valaki. Kapok egy kártyát a nyakamba, ezzel tudok majd ide vissza jönni, és ezzel tudnék bemenni a színpad mellé, hogy jól lássam őket, de nem élek ezzel a lehetőséggel. Ők nem látnának, és főleg Zayn miatt fogom az első sorig tolakodni. A többieknek is mondom, hogy majd a fellépés után találkozunk. Gyorsan elmagyarázom, hogy miért. Niallnak nagyon nem tetszik, de nem tart vissza. Sok sikert öleléssel búcsúzunk egymástól el. Amikor kiérek, meglepődök, hogy mennyien vannak. Egészen kisgyerekektől öregekig terjed a skála. Sűrűn bocsánatot kérve tornászom magam előre. Nem igazán bírom a nagy tömeget, de miattuk képes leszek arra, hogy ne essek össze. A vizes palackomat szorongatom. Most konferálják őket fel. Még legalább öt sort kéne előre mennem. Már többen is használtak nem éppen nőies kifejezést. Néha megbotránkozva nézek egy egy fiatalt, hogy alkoholos üveg van a kezében, és részegen kiabál, minden hülyeséget.  Örülök, hogy nem ezt a kategóriát erősítem. Amikor az első sorba érek, akkor húzódik szét a fal. A kezemet feltéve vadul integetek. Remélem, észrevesznek. Nagyjából két méterrel van a színpad. Az első akkordok felcsendülnek. Mivel már ismerem a dalokat, ezért velük énekelem. A közönségnek tetszik. Bennem is feléled az adrenalin, és ugrálva üvöltöm a dalokat. Hatalmas sikernek örvendek. Folyamatosan a libabőr futkos rajtam. A nevüket kiabálom. Tudom, hogy észrevettek. Zayn egyre többször pillant felém. Az ujjamat felmutatva jelzem, hogy jó. Erre ő kacsint egyet. A mellettem lévő lány elsikítja magát, és az a csoda, hogy nem süketülök meg. Folyamatosan ezt hajtogatja: "Nekem kacsintott. De jó pasi." Csak hogy tudom nekem szólt, de nem szólom el magam. Nem akarom lelombozni a kedvét. 

   - És most jöjjön az utolsó szám. Egy nagyon különleges barátomnak küldöm, akik a nézők között van. Köszönöm, hogy segítettél. - mondja Zayn. Az összes fiú rám néz. Nagyon jól esett amit Zayn mondott. A kedvenc dalommal zárnak. Már most tudom, hogy nagyon jó estének nézünk elébe. A hangulat ettől már csak jobb lehet, és kitudja, lehet, hogy kapunk, még jó híreket. Az utolsó dalt végig táncolom, és a végén olyat teszek, amit a régi Katy sose tenne. Átmászok kordonon, és a színpadra igyekszek. 

 A képet, köszönöm FloweGirl-nek. Nagyon tetszik