17.rész

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt. Egy kicsit rövid lett, és unalmas is.

Az előző részhez érkezett kommenteknek nagyon örültem. 

Ha elolvasod, kérlek hagy nyomot magad után.

Mónika

A szemeim gyorsan kipattannak. Már nyoma sincs a reggeli fáradságnak. A borítékot sebesen tépem fel. A kezem remeg. Miért nem keltett fel? Pedig nagyon örültem volna neki. El akartam tőle köszönni. Nagy levegőt veszek, és belekezdek.

Drága kicsi Katy!

Soha nem fogom elfelejteni, amikor a szüleid bejelentették, hogy babát várnak. Egy kicsit csalódott voltam, hogy nekik összejött nekem pedig nem. Akkor határoztam el, ha nem lehet természetes úton gyermekem, akkor örökbe fogadok egyet. Így került hozzám Niall. De ezt gondolom, tudod. Itt vesztem össze a szüleiddel, amit azóta is bánok. Te jó ég, annyira hasonlítasz anyukádra. Rengeteg tulajdonságot örököltél tőlük. Rád nézek és fáj. Fáj, hogy régóta nem találkoztam a szüleiddel, és nem tudtam elköszönni tőlük. És az is fáj, hogy haragban váltunk el. Nagyon nem lennék a helyedben. Istenem, ha valami történne velem Niall biztosan nagyon ki lenne akadva. Vagy ha vele történne valami, akkor totálisan kibuknék. Nagyon ritka, hogy magára hagyom őt. Most is csak azért megyek el, mert tudom, hogy nem lesz egyedül. Nagyon jó rátok nézni. Igazi testvér kapcsolatot alakítottatok ki, ezért nagyon büszke vagyok rátok. Szépen megkérlek rá, hogy nagyon vigyázz rá. Lehet, úgy tűnik, hogy nem kell rá vigyázni, de igenis szüksége van a törődésre. Hajlamos őrültségeket csinálni, és nem akarom, hogy bármi baja is essen. Nagyon vigyázzatok magatokra. 

Naponta fogok telefonálni. 

Amber.

Egy könnycsepp folyik le az arcomon. Nem a legjobb dolog egy ilyen levélre kelni. Egy kicsit sikerül ledöbbennem. Van egy olyan érzésem, hogy miattam ment el. Oké, lehet, hogy nem pont. de nekem is szerepem volt benne. Lassan lebotorkálok a lépcsőn. Niall már itthon lehet? A kérdésemre gyorsan megkapom a választ. A nappaliban ül a fotelbe, felhúzott lábakkal. Kifelé bámul. Az arca, most kivételesen nem mosolyra húzódik. Nagyon fura, ezt tőle látni. A mindig mosolygós Niall, most szomorú. Teljesen megértem, de azért lehetne egy kis vidámság az arcán. Nem veszi észre, hogy őt nézem. A vállára rakom a kezem, ekkor néz fel rám. A szeme csillog, már nem sok választhatja el a sírástól. Egy bíztató mosolyt villantok felé. Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogja viselni az egyedüllét. Lehetséges, hogy én is ennyire odavoltam, amikor egyedül voltam otthon. Már fogalmam sincs. A napjaimat általában egyedül töltöttem, az ember gyorsan hozzászokik a magányhoz. Egy kósza könnycsepp folyik le az arcán. Gyorsan letörli, a fejét elfordítja. Egyikünk sem szólal meg. A gyomrom korgása töri meg a csendet. Hát igen ma még nem ettem. Felkel a fotelból, és a konyha felé veszi az irányt. Követem. Mikor elkezd megteríteni, az arcán, bujkál egy kis mosoly. A gáztűzhelyről elveszem a szokásos reggelit. Biztos, hogy még Amber csinálta. Együtt ülünk le reggelizni. 

   - Hogy vagy? - töröm meg végül a csendet. 

   - Szerinted? - a stílusán meglepődök. Már szólásra nyitnám a szám, amikor hirtelen ő szólal meg. - Bocsánat, csak egy kicsit furcsa. Tudom, hogy már elég nagy vagyok az egyedülléthez, sőt már lehetne saját lakásom is, de tudod nagyon furcsa, hogy elment. - csak egy bólintással jelzem, hogy értem. A reggel többi része is csendben telik. Ő végzi a dolgát, én meg a szobámból nézve bámulom. Néha Molly vakkant egyet, ilyenkor ébredek fel az ábrándozásból. A ma délutáni próbát kihagyom, amit senki nem ért, hogy miért. Niall is próbál győzködni, de hajthatatlan vagyok.  Még a szobámba is bezárkózok, hogy biztos ne tudjon kirángatni. Az ablakból figyelem, ahogy elhajt az autójával. Mikor már nem látom, rögtön előszedem a laptopom. Sebesen pötyögöm be Google-be, hogy egyszerű gyorsan elkészíthető ételek. Rengeteg találatot dob ki. Még délelőtt kigondoltam, hogy meglepem őt. Egy vacsorára gondoltam. Tudom, hogy szeret enni, és ne mindig csak ő főzzön. Ez egy kihívás számomra is, ugyanis a főzési tudásom, megáll a tejberizsnél. A kötényt felveszem, kicsit furán érzem magam. Levesnek gondoltam, egy egyszerű zöldség levest. A leírás alapján, igen egyszerűnek tűnik, csak, hogy már ott megakadok, hogy nem találom a zöldségpucolót. Egy kicsivel jobban is kiismerhetném magam a konyhába, de ez van. Mindig ellógtam, amikor anya főzni akart tanítani. Végül a pucolót a legutolsó fiókba találom meg. A zöldségeket beledobálom a vízbe, majd ízlés szerint ízesítem. A só helyett majdnem cukrot raktam bele, de még jó, hogy időbe észrevettem. Miután sikeresen odaraktam a levest, neki kezdek a főételnek. Először a saláta részét csinálom meg. Ahhoz nem kell nagy tudás. Miután végeztem vele, megyek a fagyasztó ládához. A húsok kifognak rajtam. Egyszerűen nem tudom megkülönböztetni melyik milyen féle hús. Végül meglátom a megmentő zacskómat. Állatformás pulyka fasírt. Mosolyogva megyek a gáztűzhelyhez. A krumplit is sikeresen megpucolom, és azt is oda rakom főni. A fasírtot a leírás alapján készítem el. Mikor a második adagot rakom bele a forró olajba, sikeresen megégetem a kezemet. Tiszta vörös lesz az egész ujjam. Hideg víz alá teszem a kezem, de a fájdalom nem akar elállni. Végül egy vizes konyharuhát csavarok rá. Már kész van a leves, meg a főétel, már csak a desszert hiányzik. Egy kicsit leülök. Elfáradtam, eddig senki sem mondta, hogy a főzésben ellehet fáradni. A gépemen nyomok be zenét. Ez egy kicsit felpörget. Még mindig nem tudom, hogy mi legyen a desszert. Most jut csak el a tudatomig, hogy anya mennyit szenvedhetett, amikor neki kellett, egy három fogásos étkezést összeállítani. Nincs kedvem, kifáradtam, de nem adom fel. Amit elterveztem azt meg is valósítom. Elég csak ránézni a konyhára, mintha valaki bombát robbantott volna. Koszos tányérok minden felé. A padlóra is került valamennyi ételmaradék. Erőt veszek magamon és neki  állok a palacsintának. A receptet vagy húsz percig tanulmányoztam, szóval biztosan fog menni. Már a palacsintasütő a gázon van. Belerakom az első adagot. Az állagát sikerült eltalálnom, de a megfordításnál már gondok akadnak, ugyanis úgy leragadt, hogy meg sem akar mozdulni. Sikeresen kikapargatom, és utána már sikerül a palacsinta. Az időre rápillantok. A próbának nemsokára vége, azt mondta, hogy rögtön jön haza. Elmosogatok, de már csak egy gyors tusolásra marad időm. Még nincs megterítve. Hallom, hogy megérkezik. Az utolsó poharat rakom le, az asztalra, amikor hallok egy ajtócsapódást. Nyugtalan vagyok. Mit fog hozzá szólni? Lehet nem is finom, amit csináltam, csak beképzeltem azt, hogy sikerült minden. A gyomrom liftezik az idegességtől. Nem pont így képzeltem el az első főzési kísérletemet. Kimegyek elé a teraszra. Meglepődik, de már az arcán lehet látni a szokásos mosolyt. Ez megmelengeti a szívemet. 

16. rész

Sziasztok!

Már szombat óta kész van a rész, de csak most tudtam időt szánni, arra, hogy feltegyem. Jó hír kész van a telefonom, így remélhetőleg gyorsabban fogom tudni hozni a részeket. Ha sikerül, akkor hetente, ha nem, akkor 2 hetente, biztosra fogom hozni a részeket. 

Ha bárkinek van valamilyen kérdése ezen az e-mai címen: monikaofficial06@gmail.com vagy az ask.fm-en (http://ask.fm/Monika_Official) el tud érni. 

Jó olvasást. 

Mónika

Gyorsan rendbe szedem a hajamat, már amennyire lehetséges. Egy kócos kontyba fogom össze. Lassacskán sántikálok ki. Mikor beértem a mosdóba, egy kicsit lemostam róla a piszkot, már ahol kibírtam, hogy hozzá érjek. Most egy nagy piros folt található a térdemen, amiben néhol még található egy kis piszok. Gusztustalan látvány, de hát ez van. A legrosszabb benne, hogy fáj. Kibicegek a csajokkal az utcára. Rosszallóan néznek rám, mivel nem engedem, hogy elvigyenek az ügyeletre. Szerintük ki kell tisztítani, mert még a végén elfertőződik. De a vásárlásra terelem a figyelmet, és el is felejtkeznek rólam. Legalábbis azt hittem. Egy magánrendelő várótermében ülünk. El elment beszélni egy ápolónővel. A fertőtlenítő szag, piszkálja az orromat. Utálom  kórházakat, és az összes orvossal ellátott intézményt is. Tavasszal a napjaim nagy részét, így is egy kórházban töltöttem. Még a hideg is kiráz a emléktől. Mondjuk ez nem olyan bizarr, a kórházhoz képest. Mókás falmatricákkal dobják fel a falakat. El mosolyogva tér vissza. Nem tetszett, hogy elhoztak ide. Sántikálva megyek be az orvoshoz. Szépen lefertőtleníti, és a sebemet is lefedi, hogy most tiszta maradjon. Így még hülyébben nézek ki az eddiginél. Most már a szakadás helyén, kivillan a fehér kötés. Tájékoztatnak a nap további részéről. Délután megint megyünk a próbára. Utána, egy vacsorára megyünk, ezért minden féleképpen kell valami elegáns ruha. Egy hatalmas áruházba kötünk ki. Egy halom ruhát felpróbáltatnak velem. Nagy nehezen megtaláljuk a megfelelő ruhát. Egy kicsit rövidnek érzem, és valami borzasztóan fest benne a lábam. Combközépig érő kék szoknya, aminek a felső része fekete. Jól esik, hogy végre én veszem át kritikus szerepét. Míg velem legalább 10 ruhát felpróbáltatnak, addig ők elsőre megtalálják az igazit. Sophia-hoz megyünk. Holly Sophia haját, El az én hajamat csinálja meg. Szépen kisminkeljük egymást, és már mehetünk is a próbára. Sophia autójával megyünk. A szokásos helyünkön foglalunk helyet. A fiúk szokás szerint oltják magukból a hülyeséget. Még Zayn és Niall nem ért ide. Harry próbálkozik a gitározással, de nem igazán jön össze neki. Inkább maradjon az éneklésnél, abban nagyon jó. Niall is befut. Érzem, hogy mióta megérkezett engem néz. Az arcom paradicsom pirossá válik. Nem szól semmit, a levegő szinte megfagyott kettőnk között. Arra eszmélek fel, hogy Holly az oldalamat kezdi el bökdösni. A fejemet lehajtom, és próbálom elrejteni az arcomat. Halvány mosoly húzódik az ajkamra. Bennem van a tudat, hogy Niall-ból én váltottam ki, ezt a reakciót, és ez egy kicsit tetszik.

   - Akkor nem kell a nadrág. - erre a kijelentésre felkapom a fejem, és csak most veszem észre, hogy a kezében van a fehér nadrágom. Nemlegesen rázom a fejem. Mellettem a lányok elkezdenek halkan kuncogni, én pedig egy gyilkos pillantást vetek rájuk.

   - Szia Niall. - bökök ki egy köszönést. 

   - Szia, Kat. Harry tedd le a gitáromat. - szól rá Harryre, ő pedig elkezdi pengetni a húrokat. Az erősítőbe be van dugva a gitár, ezért fülsüketítő hangon szólal meg. Úgy pengeti, mintha roksztár lenne, aki egy cseppet sem tud rajta játszani. Addig szerencsétlenkedik, míg egy húrt el nem szakít. Ijedtem rakja vissza a helyére, és úgy csinál, mintha mi sem történt volna. Pedig nagyon jól tudja, hogy mindannyian láttuk. Csak nevetnek rajta. Megbeszélik, hogy mit fognak énekelni, és el is próbálják. Fantasztikus hangjuk van. A lassúbb számok, tele vannak érzelmekkel. A fiúk öltönyt húznak. 

Egy elegáns étteremnél parkolunk le. Izgatott vagyok. Bizonytalanul lépkedek Niall mellett a magassarkúmba. Én vagyok Niall kísérője. Gemma, és Daniell kint vár minket. Útközben kiderült, hogy Gemma és Daniell együtt jár. Számomra igen meglepő, mivel még sosem említette. 

    - Jó estét! - köszönünk egyszerre. Harry odamegy Gemma-hoz, és ad egy puszit. 

    - Sziasztok! Tegezzük egymást, ha ez lehetséges. - mindenki csak egyetértően bólint. Az étteremben, egy nagy asztal van megterítve 11 főre. Zayn és Niall mellett foglalok helyet. Mindenkin látszik, hogy ideges.

    - Akkor kezdjünk is bele. Daniell Wilson vagyok. Tudjátok, hogy 3 nap múlva lesz a nagy nap. Gemma-nak köszönjétek meg, hogy felléphettek. - itt egy bájos pillantást vet a fiúkra. Csak a szememet forgatom. - Nagyon sokáig győzködött, de végül belementem. Bízom bennetek. Ugye mindenki hozhat magával valakit. Ezt az estét azért szerveztem, hogy a részleteket megbeszéljük. Először is van valakinek kérdése? - néz körbe Daniell.

   - Mi történik akkor, ha nem sikerül a fellépés? - kérdezi Liam. 

   - Lehet, hogy buktok egy jó lemezszerződést. Nagyon sok menedzser szokott részt venni, ezen az alkalmam. Ha valakinek nagyon tetszik a produkció, azokkal általában leszerződtetnek. Szóval komolyan kell venni a dolgot, és nem elpoénkodni. Megértettétek? - szigorúan néz mindenkire. Egyetértően bólogatnak. - Ti majd, csak délután 6-kor léptek fel. 1 órás lesz a műsor időtök. A teljes program tervet, majd Gemma odaadja nektek. - szigorúan mondja. Igen tekintélyt parancsoló személyiség. Közben elkezdték kihordani az ételt. Íny csiklandóan van tálalva. Niall has megkordul, mikor a pincérnő elé rakja az étket. Ez a reakció belőlem kuncogást vált ki. Az asztal alatt, belecsíp a combomba, én meg viszonzásként a vállába bökök. Szent a béke közöttünk. Az ide tartó út folyamatos bocsánatkéréssel telt el. A vacsora csendben telt el. Szerintem még emésztik,azt amint az imént mondott Daniell. Nagy lehetőség, de ott van a kockázat arra is, hogy beégnek. Mondjuk én bízok bennük. Nem láttam még őket, izgulni. Még kapunk pár információt. Nem lesz főpróba, mivel szabadtéri, így a közönség megtudja hallgatni, és lehet, hogy nem lenne rá annyi érdeklődő élesben. Ebben igaza van, de így még egy terhet akaszt a vállukra. Néha körbepillantok, és az arcukra, egyre jobban kiül a rémület. Az oké, hogy a világsztároknak, már megy így, hiszen estéről estére ugyan azt a produkciót adják elő, de nekik ez az első. A vacsora végén, azért megköszöni, hogy elfogadták a meghívást. Amikor kiérünk mindenki kiereszti magából a benntartott levegőt. Nagyjából egyfajta érzelem ül ki az arcukra, az pedig az aggodalom. Hogy mi lesz, ha nem sikerül a produkció. Nagy álmuk, hogy egy sikeresen befutott banda legyenek, akiket még Amerikában is elismernek. Minden esetre szurkolok, hogy összejöjjön nekik. Az autóba beszállva megszabadulok a magassarkúmtól. Jó érzés, hogy végre nem nyomja a lábamat. 

   - Képzeld, Harry ma hívja el Holly-t randira. Szerinted igent mond? 

   - Tuti, csak rájuk kell nézni, és látszik rajtuk, hogy odavannak egymásért. 

   - Mondtam neki, de nem akarta elhinni. Most látom rajta, hogy kezd megváltozni.

   - Megváltozni?

   - Igen. Régen szinte minden nap, eljárt bulizni, és általában mindig valaki mellett kelt. De most, kezd jó útra térni. 

   - Biztosan nem akarja elrontani, ezt a kapcsolatot. Holly nagyon rendes. 

   - Igen. - és ezzel véget is ért a beszélgetésünk. Csendben telik el az út. Hazaérve, két bőröndöt pillantok meg. És csak most jut az eszembe, hogy holnap reggel indul Amber gépe. Nem tudom, meddig leszünk egyedül, de azért egy kicsit félek, hogy milyen lesz, de ugyanakkor izgatott is vagyok. A szobámba érve rögtön eldőlök az ágyon. Elfáradtam a mai napban. És rájöttem, hogy mennyi mindent várok már. Holnap ismét egy kis változás fog beállni az éltemben. Ugyan is nem tudom, hogy 2-3 napra, vagy több ideig leszünk egyedül, de ez új érzéseket vált ki belőlem. Egyedül már nagyon sokszor voltam, ilyenkor nem csináltam mást csak rajzoltam, és lustálkodtam, de most itt a tudat, hogy kettőnknek, kell gondozni, egy farmot, ahol állatokat is el kell látni, és nem csak magunkat. Az új élethez hozzátartozik, az új kihívás is nem? 

Nem tudom pontosan mikor aludhattam el, de biztos, hogy járt bent valaki, mivel be vagyok takarva. Álmos pillantást vetek az órára, és sikerül megállapítanom, hogy elmúlt 8 óra. Vajon Amber még itthon van? Erre a kérdésemre, gyorsan meg is kapom a választ. Nincs itthon. Egy boríték van nekitámasztva az éjjeli lámpámnak, Katy névvel ellátva.