13.rész

Az egész testemben érzem, azt hogy boldog vagyok. A mai napom tökéletes, minden téren. Végre kibékültem Niallel. Mondjuk, ezt köszönhetem a srácoknak. Sose lett volna bátorságom oda menni hozzá. A makacs természetet apától örököltem. Általában minden úgy volt, ahogy ő mondta. Anyu pedig sose mondott ellent, hiszen ő inkább tartozott a naiv emberek társaságához. Ezért is volt nálunk, mindig jó a hangulat. Szinte sose veszekedtek, ha pedig összevesztek, akkor meg anyu ment bocsánatot kérni aputól. Nos, nálam nem ilyen lesz a helyzet. Ugyanis makacs vagyok, és sose hagyom, hogy ellent mondjanak nekem, ha tudom, hogy nekem van igazam. Oké, most talán tettem egy kivételt, hogy bocsánatot kértem a semmiért, de a kivétel erősíti a szabályt. Nem de? Meg annak se lett volna értelme, ha még mindig kerülgetnénk egymást. Nekem is jobb így, és neki is, legalábbis remélem. Ez a pár óra amit a fiúkkal töltöttem, az fantasztikus volt. Sikerült bepótolnom nevetés ügyileg, az elmúlt hetet. Hiába van az, hogy nem olyan régóta ismerem őket, akkor is nagyon jó velük. Felszabadultnak és szabadnak érzem magam mellettük. És az sem olyan rossz dolog, hogy Ambernek sem, kell már találgatnia, hogy mi bajunk van. Ebben nagyon  hasonlítunk, egyikünk szája se járt el a dologgal kapcsolatban. Vagy lehet, hogy úgy érezte -e miatt felesleges, hogy Amber ideges legyen. Most tudom róla, hogy boldog, hiszen a fia, és én ismét jóban vagyunk. Mai vacsora nagyon jó hangulattal telt el. Vagy én vagy ő beszélt folyamatosan, egymás szavába vágva. Szóval most nagyon egy hullámhosszon vagyunk. De nem bánom. Most nem akarom elszúrni. Most van egy lehetőségem arra, hogy legyen egy legjobb barátom, akinek mindent elmondhatok, és még szereztem mellé négy barátot, és egy barátnőt. Vagyis lehet, hogy két barátnőt szereztem, ezt még a sors fogja eldönteni. Holnap megyek Niallel a próbára, ahol ott lesz Holly is. Állítólag egész jól kijöttem vele, az első találkozásnál. De ez majd kiderül józan állapotban is. Harry remélem jól választott magának. Most ilyen fura, hogy van, akivel törődhetek, és vannak olyanok akik pedig velem törődnek. A londoni barátaimnál nem ez volt a helyzet. Ők általában csak magukkal foglalkoztak, és sosem érdekelték, hogy mi a helyzet. Még a gimi elején úgy rángattak, mint egy marionett bábut, de ezen gyorsan változtattam. Akkor álltam ki magamért, úgy igazán. Miután tízedikben megismerkedtem Lexivel, sokkal,  jobb volt minden. Együtt kezdtük el a művészetit, de már egyedül fejeztem be. Hát igen, ilyen jól jártam én. Arról meg nem is beszélve, hogy a bátyjába őrülten szerelmes voltam. Totál összetörte a szívem, amikor elköltöztek. De ezt persze nem tudta ő. Az érzéseimet régen nagyon jól tudtam leplezni, de ez mára már nem igaz. Mostanában, mindent tükrözik az arcom. Ha valamit mondd Niall, akkor elkezd pírba borulni az arcom. Nem mondhatom azt, hogy nem érzek iránta valamit, mert tudom, hogy nekem nem közömbös. Az első pillanattól fogva, jól kijöttünk egymással. Már megint visszatértek a gondolataim Niallhoz. Már egy ideje próbálkozok az alvással, de nem megy. Holnap korán kell kelni. Akarok neki segíteni a munkába, hogy minél hamarabb végezzen. Reggel hirtelen pattan ki a szemem, ugyanis a napra kelek fel. Innen tudom, hogy elaludtam. Amikor ránézek az órámra, ami fél kilencet mutat, sietve pattanok ki az ágyból. Elvégzem a szokásos reggeli tevékenységet, és gyorsan felöltözök. A mai szettem, egy egyszerű farmerből, és fehér trikóból áll. Sietve rohanok le a konyhába, és iszok egy kicsit. Az asztalról elcsenek egy pirítóst reggelinek, és sietek is ki az udvarra. Először elnézek a baromfiak felé, hát, ha ott lesz, de nem. Utána a pajtába megyek, de ott se találok senkit. Az egyik istállóból hiányzik az egyik ló. Akkor valószínűleg elment lovagolni. A karám felé veszem az irányt. A nap ragyogóan süt, és én is ugyan így érzem magam. Mikor megpillantom, akkor el kell ismernem, hogy jól áll neki a lovas szerelés. Mosolyog. Nem csak őt találom ott, hanem Ambert is. 

   - Sziasztok. - Köszönök vidáman.

   - Szia. Jól aludtál? 

   - Igen, csak korábban akartam, kelni, de ez nem sikerült. 

   - Nem baj. Niall szívem, egy kicsit ráérsz? - Kérdezni Amber, Niall csak akkor kapja fel a fejét. Most még jobban mosolyog, és valahol reménykedek, hogy miattam. Idevágtat a lóval, és jó kedvűen köszön. Én csak biccentek neki egyet.

   - Szia. Igen ráérek. 

   - Oké, akkor menjünk be. De vidd be a lovat a helyére. - Parancsol rá.

   - Jó. Katy maradsz? - Kérdezi lelkesen. Ez olyan alapvető, ha nem kérdezte volna, akkor is maradtam volna. Egy bólintással beleegyezek.

   - Rendben, akkor bent találkozunk. - Mondja Amber, és el is megy. Niall leszáll a lóról, és kivezeti a karámból. 

   - Mióta lovagolsz? - Kérdezem meg.

   - Tízéves korom óta, talán. - Válaszolja. Egymás mellett sétálunk, a pajta felé. A ló néha igen érdekes hangot ad ki. Nem beszélünk, csak élvezzük a csendet. Miután a helyére vezette a lovat, együtt megyünk a házba. Automatikusan a konyha felé vesszük az irányt. Hiszen, ez Amber kedvenc helye. Már vár minket. Egy-egy bögre forró teát nyom a kezünkbe. Miután leültünk, hosszas csend után neki kezd a mondani valójának. 

   - Ugye akkor most már minden rendben van köztetek? 

   - Igen, de miért? Van valami baj anya? - Kérdezi Niall aggodalmasan.

   - Nincs. - Mosolyodik el. - Csak egy kis időre el kell utaznom. És biztosra akarom tudni, hogy minden rendben van köztetek. 

   - De hová? - Csúszik ki a számon az első gondolatom. 

   - Bristolba. - Válaszolja. Naillra pillantok. A szemöldökét gyanakvóan vonja össze.

   - Miért? Mi nem mehetünk?

   - Az egyik barátnőmhöz, tudod el kel neki egy kis segítség, és arra gondolt, hogy meglátogathatnám. Ha ti is jönnétek, akkor ki gondozná a birtokot?

   - Biztos elvállalja valaki. - Feleli Niall egyszerűen.

   - Nem, nem, te leszel a főnök - mutat Niallra - te pedig megcsinálod, amit mond. - Mutat rám. Csak helyeslően bólintok.

   - Mikor indulsz? - Kérdezem.

   - Holnapután. De ennyi elég a kérdezősködésből. Remélem meg lesztek. És nem szét szedni a házat. 

   - Oké. - Válaszoljuk egyszerre. De szerintem, ez főleg Niallra vonatkozik. Miután lefolyt a beszélgetés vissza megyek a szobámba, és neki állok valami, másik ruhát keresni. Hosszas keresgélés után, megtalálom a megfelelő ruhát. Egy bézs színű apró virágokkal díszített derékszoknya, fehér ujjatlan pólóval, és hozzá felveszem a kék convere cipőmet. Még mielőtt felöltöznék gyorsan lezuhanyzok. Miután felöltözök már indulok is le. Tíz perc múlva lesz egy óra. Megint olyan érzésem van, mintha először mennék. Izgatott vagyok. Niallt a bejárati ajtó felől jön. Már készen van. Egy egyszerű fekete pólót, és a térdénél szakadt nadrágot vett fel. A szemei csillognak a boldogságtól. Az arcán lévő mosoly még nagyobb lesz, amikor meglát engem. Nem mondunk semmit, csak egy más mellett megyünk el az autóig. Az autó út is csendesen telik. Amikor odaérünk Harryék háza elé, ismerős érzés kerít a hatalmába. Mikor legelőször jártam itt, nem akartam bemenni. De most már bátran megyek be. Amikor meglátnak, akkor örömmel fogadnak. Harry mellett áll egy lány, és egymás kezét fogják. Biztosan ő Holly. Már mindenki itt van, mi érkeztünk utoljára. Mindenkinek adok egy puszit. Harryéket hagyom utoljára. Bizonytalanul köszönök Hollynak. Őt is puszival köszöntöm. Mi lányok, a kanapén foglalunk helyet. Egy kicsit örülök, hogy nincs itt Gemma. Nagyon jó a hangulat. Holly és Sophia nagyon kedves lány. Kérdezgetem őket a kapcsolatukról, vagy is csak Hollyt kell, mivel Sophia magától is áradozik Liamről.

   - Na, Holly. Biztos, hogy nem vagytok együtt Harryvel? - Kérdezi Sophia, sejtelmes mosollyal.

   - Igen, vagyis nem tudom. Jól kijövünk egymással, de nem lesz belőle semmi. - Mondja szomorúan.

   - Biztos vagy benne? - Kérdezem. - Csak figyeld, ahogy énekel folyamatosan téged néz.

   - Akkor, én is kérdezhetném ugyanezt. Csak Niallel, nem de? - Mondja Holly. És tudom, hogy valahol igaza van. Folyamatosan engem néz, sőt néha még kacsint is. Ilyenkor halvány pír borítja az arcom. Nem mondok neki semmit. De tudom, hogy ő meg Harry összefog jönni, én pedig úgy se fogok Niallel. 

12. rész

Sziasztok!

Köszönöm a két kommentet az előző részhez. Nagyon örültem neki. Nos nem is húznám az időd. Jó olvasást. 

(A hibákért elnézést)

Mónika

Visítom Liamnek, hogy tegyen le, de nem akar. Nagyon makacs. Már a hátát ütögetem, de nem mondd semmit. Már a lépcső alján vagyunk. Arra számítok, hogy kivisz a teraszra, de helyette a fürdőszobaajtó előtt rak le. Megköszönöm neki, hogy nem hoz kínos helyzetbe, de csak bárgyún vigyorog. A fürdőszobából kilép Harry és Zayn. Egy aprót bólintanak Liamnek, és engem meg betuszkol a fürdő szobába. Az ajtót hirtelen csapják rám, és hallom, ahogy kattan a zár. Oké, most az a tervük, hogy ide bezárnak, kiéheztetnek, és megvárják, hogy meghalljak. Egy kicsit fiatalnak érzem magam a halálhoz. Miután ez a gondolat végig fut az agyamon, egyből elkezdem ütni az ajtót, és kiabálni, hogy engedjenek ki. Valamin nagyon röhögnek, és ez nekem nem tetszik. Már tiszta ideg vagyok, és még a hangom is kezd elmenni. Egyszer magam mögül is nevetést hallok. Megfordulok, és Niallal találom magam szembe. Az arcán hatalmas vigyor, nem tudom, mit élvez ezen a helyzeten. És, hogy hogy eddig nem vettem észre, hogy itt van? Hát persze, hogy nem vettem észre, ugyan is a saját hülye gondolataimmal voltam elfoglalva, miszerint így akarnak megölni. Most, hogy tudom, hogy nem egyedül vagyok, egy kicsit kezdek megnyugodni. Talán a barátjuk ellen nem követnének el gyilkosságot. Oké, ezt a gondolatot ki kell űznöm a fejemből végleg. Csak én lehetek ilyen nem komplett, hogy ilyenen jár az agyam. Már a végén én is elnevetem magam. Odasétálok a csaphoz, és iszok pár korty vizet, így már fogok tudni beszélni. A tükörből rápillantok Niallre, aki a fürdőkád szélén ül, és engem bámul. Beáll a kínos csend. Nagy levegőt veszek, és neki kezdek.

   - Te tudod, hogy miért csinálták? - Kérdezem, és felé fordulok. Már nem néz rám, inkább a járólapot bámulja.

   - Igen, de ezt még a hülye is tudja. - Vágja nekem a szavakat flegmán. 

   - Oké, tudnánk rendesen beszélni? - Kérdezem félve, és leülök vele szembe a padlóra.

   - Mondd, mit akarsz. 

   - Először is ne beszélj velem, ilyen flegmán. Másodszor pedig, addig úgy se fognak kiengedi, amíg ki nem békülünk. Szóval valahogy el kellene kezdeni. - Mondom neki higgadtan.

   - Oké, akkor várom a bocsánatkérésemet. 

   - És mégis miért kérjek bocsánatot? Szerintem nem én voltam a hülye. Tőlem akár egy hétig is itt kuksolhatunk. Én nem fogok tőled bocsánatot kérni. - Jelentem ki határozottan.

   - Jó, mert én se. És, hogy tudd, ez is a te hibád. 

   - És mégis miért? Szerintem nem én zártam be magunkat ide, de szólj, ha tévedek.

   - Nem azt mondtam, hogy te zártál be minket, hanem azt, hogy ez a te hibád. De mindegy is. Na, hol  bocsánatkérésem? 

   - Hát nem, itt, az biztos. 

   - Akkor sokáig itt leszünk. Még jó, hogy az előbb ettem. - Jelenti ki. Ő evett, ezt rólam nem lehet elmondani. Mondjuk mostanában, olyan keveset eszek, mint egy beteg madár. Valamit ki kell találnom, hogy ő kérjen bocsánatot. 

   - Ha bocsánatot kérek, a semmiért, akkor te is bocsánatot kérsz, és akkor kiengednek minket. Mit szólsz az ötletemhez? - Pillantok rá félve.

   - Várom. - Csak ennyit mond.

   - Hát, akkor. Nézd Niall, nagyon sajnálom, hogy megbántottalak, de most szeretnék bocsánatot kérni. Nem szeretném, ha haragudnál rám. - Mondom a szemébe nézve. Semmi érzelmet nem látok benne.

   - Bocsánatkérés elfogadva, és te se haragudj. - Jelenti ki széles mosollyal. Feltápászkodik és szorosan a karjaiba zár. Már nagyon hiányzott az ölelése, és ő maga is. Hihetetlen, hogy tudtam rá haragudni. Egyáltalán nem haragszom rá. Bár azt nem értem, hogy miért nem volt bátorságom hamarabb vele beszélnem. És még meg kell köszönnöm Liamnek, Harrynek és Zaynnek. Ha ők nem zárnak ide be, akkor még hetekig nem beszéltünk volna.

~Niall Horan~

Nem is tudom, most egy kicsit megnyugodott a lelkiismeretem, hogy kibékültem vele. Remélem, most már a napok gyorsabban fognak telni. Jó érzés, hogy itt van mellettem. Szerintem nem is haragudtam rá igazán, csak egy kicsit felfújtam. Azért elég rossz érzés volt látni, hogy mikor hazaérek Liam itt van, ráadásul Katyvel ölelkezik. Most nem azért, de egy normális ember ilyenkor azt gondolja, hogy viszonyuk van. Meg még azon lepődtem meg akkor, hogy Liam hazudott Sophiának, ez az egy nem vall rá. Mondjuk lehet nekem se kellett volna felhívnom Sophiát, hogy Liam itt volt, és lehet, hogy megcsalja. Ez nem volt szép tőlem, de bocsánatot kértem tőle is, meg Liamtől is. Bár már azt se értem, hogy miért halogattam, Katynél is a bocsánatkérést. Állandóan nyaggattak, hogy beszéljek vele. Az időm nagy részét Harrynél töltöttem. Rávettem, hogy ismerkedjen meg jobban Hollyval. És jól is tettem, mert azóta minden nap találkoznak, Hát igen, akinek nincs kapcsolata, az mindig jó tanácsokat tud adni. A próbáknál szinte rutin kérdéssé vált, hogy hol hagytam Katyt. Nehezen tudták elhinni, hogy összevesztem vele. Belőlem és belőle sem nézték volna ki. Szerintük, nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Így utólag bevallva, nekem is hiányzott. De most, hogy kibékültünk nagyon örülök. Többször nem fogok ilyen makacsnak lenni. Ezt a szobába zárást nagyon jól kitalálták. Ezt még meg kell köszönnöm nekik. Ilyen az ha, valakivel törődnek a barátai. Miután elengedem Katyt a felhívom őket, hogy engedjenek ki. Simán kinézem belőlük, hogy már nincsenek is itt. Liam azt mondta, hogy öt perc múlva itt lesznek, Hát igen jól gondoltam. Elmentek, mivel nem gondolták, volna, hogy ilyen hamar kibékülünk. Ez olyan jellemző rájuk, de én így szeretem őket. A kádszélére leülök, és az ölembe rántom Katyt. Meglepődik, és halkan elkezd kuncogni. A hátát simogatom. Nincs köztünk kínos csend, most minden így tökéletes. Hirtelen kinyitódik az ajtó. Kicsit megugrik az ölemben, de ezen csak mosolygok. Látom, hogy most már csatlakozott hozzájuk Louis, és Sophia is. 

   - Galambocskáim, akkor sikerült kibékülnötök?

   - Igen, Louis.

   - Ez gyorsan ment, túl gyorsan. Biztosan? - Néz ránk gyanakvóan Louis.

   - Te idióta, ha még haragban lennének Katy nem ülne Niall ölébe. - Mondja Liam, és ad Louisnak egy taslit. Erre mindenki elröhögi magát, csak ő vonul ki durcásan. 

   - Sophia, még egyszer szeretnék elnézést kérni a múltkori miatt. - Mondja Katy. 

   - Semmi baj, de mi még nem találkoztunk. Szia, Sophia Smith. 

   - Katy Parks. - Mondja boldogan. Odamegy hozzá és ad neki puszit. Olyan aranyosan viselkedik. Átmegyünk a nappaliba, ami azért valljuk be, egy kicsit kényelmesebb. Louis még egy kicsit durcáskodik, de a végére már ő is elkezd poénkodni. Úgy gondolják, hogy az a legjobb szórakozás, ha mesélnek Katynek rólam cikis sztorikat. Amiből azért van elég sok. Alig öt éve ismerjük egymást, és mindent tudunk a másikról. Katy csak nevet. Még nem láttam ennyit nevetni. Ezt az egy hetet szerintem be is pótolja. Olyan szép a mosolya, már a hasát fogva, és könnyezve röhög. Amikor anyu hazaér, meglepődve látja, hogy ő is itt van a társaságunkban, ráadásul mellettem ül. Azt tudta, hogy összevesztünk, de azt nem mondtam el, hogy min. Miután elmennek, és csak hárman maradunk, nagy lesz a csent. Az arcáról nem lehet a vigyor levakarni. Szeretem látni, hogy ilyen boldog. Vacsora után gyorsan megfürdök. Amikor a fürdőbe vagyok jó érzés fog el. Tudom, hogy itt vesztem össze vele, és itt is békültem ki. Miután végeztem a szokásos esti teendőimmel, akkor felmegyek a szobába, és boldogan alszok el. 

11. rész

Sziasztok!

Hát visszatértem egy hónap után. Még egyszer szeretnék elnézést kérni a szünetért, de sok volt a tanulni való. Most hogy túl vagyok az érettségin, fogom tudni hozni a részeket. A vizsgázóknak kitartást, és sok sikert. 

Nagyon örülnék neki, ha kommentelnétek. Kellemes hétvégét.

Mónika

Liam itt hagyott egyedül Niallat. Még sosem láttam ennyire dühösnek, és kiborultnak. Nem értem miért van kiborulva. Elvileg barátok vagyunk, és Liammel is barátok vagyunk. Nem tudom mi fordult meg a fejében, sőt lehet nem is akarom tudni. Még mindig csak néz. Nem merek felnézni rá. Tudom, hogy csalódást okoztam neki. Így is bűntudat gyötör. Elmegy mellettem, és nem szól semmit. Ez a legrosszabb dolog. Legalább mondana valamit, nem érdekel, hogy mit. Idegesít, hogy nem szól hozzám. Nem gondoltam volna, hogy ennyire képes megbántani. Túl gyorsan kezdtem el hozzá kötődni. Ajtónak dőlve, sírom el magam. Miért fáj neki, hogy Liam itt volt? Azt hittem bízik bennem eléggé.  És Liamtől nem volt szép, hogy csak úgy itt hagyott. Ő is ugyan úgy benne van, mint én, oké nem, de akkor is. Egyedül minden problémával megbirkózni igen nehéz. Meg kellene beszélni vele. Nem visz rá a lélek, hogy felmenjek hozzá. Pedig előbb utóbb meg kell beszélni a dolgot. Most nekem kell megtennem az első lépést. Nekem kell hozzá közeledni, hiszen én rontottam el mindent. Niall, annyira megértő, hogy,  ez  egy áldás, ahogyan a nagy szíve is. A legelején is annyira megértő volt velem. Elvitt egy  próbára,  bemutatott a barátainak, és még ajándékit is kaptam tőle. Pedig nem is ismer igazán. Valójában, hisztis vagyok, és makacs. A hisztis énemmel már találkozott, de a makacs énemmel még nem. Ezt aputól örököltem. Soha senki nem tűrt meg hosszú ideig, talán ezért nincsenek barátaim. Mindig meg voltam egyedül, de most kezdem érezni, hogy jól jönne valaki, akinek kibírnám önteni a szívemet, akiben teljes mértékig megbízhatok. És akkor jött Niall, a kedvességével, ezzel pedig rögtön elnyerte a bizalmamat. Most meg könnyen meg tud bántani. Nehezen összeszedem magam, és a szobám felé veszem az irányt. Már lépnék be a szobámba, de a mellettem lévő szobából hangok hallatszódnak. Közelebb megyek, és így már tisztán kihallható Niall énekhangja, és a gitár hangja. A torkom megint összeszorul, és megint rám jön a sírás. A fürdőszobába veszem az irányt hirtelen. A tükörbe nézve elborzadok a látványtól. Amilyen pocsékul érzem magam, olyan pocsékul nézek ki. Gyorsan rendbe szedem magam, és rögtön bedőlök az ágyba. Holnap beszélni fogok vele. Ez lesz a legjobb megoldás.

Összeszorítom a fogamat, kikecmergek az ágyból, és a fürdő felé indulok. A gondolataim folyamatosan Niall körül forognak. Egész éjjel rajta gondolkoztam. Miután eleget locsolgattam hideg vízzel az arcomat, és nagyjából embernek érzem magam, elbotorkálok a konyha irányába. Eddig simán eljutottam, de amit beérek, megtorpanok. Niall áll a gáztűzhelynél, és Amber irányítsa, hogy mit, hogyan kell csinálni. Egyikük se lát meg, ezért halkan visszacsukom az ajtót, és hallgatózok. Tudom, hogy nem szép dolog, de ilyen ez a kíváncsiság. Semmit nem emleget a tegnapi napból, pedig többször is rákérdez Amber, hogy minden rendben van vele. Még azt tudom kideríteni, hogy mi lesz a reggeli. De ez az, ami a legkevésbé számít. Lépteket hallok, nem szabad, hogy lebukjak. Úgy csinálok, mintha most mennék be. Nagy lendülettel nyitom ki az ajtót, és valaminek neki vágom. Megijedek, hiszen elvileg nincs semmi az ajtó útjába. Lassan becsukom, és szembe találom magam Niallal, Az orrát fogja, és mintha valami folyna az orrából. Nem mond semmit, csak a fürdőszoba felé megy. Amber haragos pillantást vet rám, és innen tudom, hogy utána kell mennem. Még jó hogy nem így terveztem a napot. Kopogás nélkül rontok rá. Épp a kádszélén ül fejét előre döntve. Adok neki tiszta gézt. A pólójára is került vér. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy így vágom orrba. Remélem nincs komoly baja.

   - Nagyon sajnálom, nem szándékosan csináltam.

   - Hát persze. Nincs semmi gond. Nyugodtan menj reggelizni, én megleszek. - Mondja, és érzem a hangjában a megvetést.

   - Maradok. - Jelentem ki határozottan.

   - Mégis minek? Segítettél. Köszönöm, de nincs szükségem rád. Szóval arra van az ajtó. - Mutogat az ajtó felé. 

   - Mert beszélnünk kell. - Mondom, és az ajtót becsukom, sőt még magunkra is zárom. Így már nem tud elmenekülni.

   - Meg vagy hibbanva? Nyisd ki az ajtót. Amúgy meg mit akarsz megbeszélni?

   - Nem vagyok meghibbanva. Szerinted? - Vonom fel a szemöldököm, amolyan most komolyan kérdezed stílusban?

   - A tegnapit, hogy Liam megcsalja Sophiát veled? Köszönöm, ezt a beszélgetést kihagyom. Most meg engedj már ki.

   - Először is nem csalja meg Sophiát. Az igaz, hogy én hívtam ide, de ennek a kettőnek nincs semmi köze egymáshoz. Másodszorra pedig végig fogsz hallgatni. - Fújom ki a levegőt.

   - Akkor meg mi az istenért volt itt? Csak úgy beugrott? Tudod nekünk azt mondta, hogy Sophieval találkoznak. És mi összefutottunk vele. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy merre lehet. Szerinted ezek után mire következtet az ember? Ráadásul, még ölelkeztetek is. - Kifújja a levegőt.

   - Én kértem meg, hogy ne mondja el, hogy hova megy. Lényegében nekem falazott. És amúgy is nem az a fajta vagyok, aki rögtön összefekszik mindenkivel. - Jelentem ki dühödten. Letelepedek a kád másik szélére,

    - Oké, ebben van valami. De akkor is, velem miért nem tudtad megbeszélni? Szerintem van olyan jó a kapcsolatunk. Vagy nem? - Most ő vonogassa a szemöldökét.

   - De van olyan. - Vallom be, és elszégyellem magam.

   - Akkor meg mi a fene bajod van? Örülnék, ha elárulnád. - Most már engem fixíroz.

   - Nincs semmi bajom. Mégis mi a fenéből gondolod? 

   - Látod, már megint kezded. Miért nem árulod, el mi nyomja a lelkedet? - Most mi a fenét mondjak. Pedig elterveztem este, hogy mit fogok mondani, és most meg nem tudom. 

   - Szégyellem magam. - Vallom be. Igen ez a legjobb szó erre.

   - És miért? - Már nem követelőző a hangja, átvált sokkal törődőbb hangnemre.

   - Az múltkori este miatt. - Ennyi bőven elég. A szája "o" alakot formál.

   - Az nem csak a te hibád volt. Azt ketten követtük el majdnem. De nem történt semmi. Hiba lett volna. - Kimondja azt az egy szót, amit nem akartam hallani. Hiba. Igen talán hiba lett volna. De akkor is én akartam azt a csókot. Könnyek árasszák el a szememet. Bele estem a saját csapdámba. 

   - Tudom - Préselem ki a szavakat.

   - Akkor minden oké? - Csak bólintok többre nem telik tőlem. - De azt tudod, hogy beszélned kell Sophieval? - Erre felkapom a fejem.

   - Miért? 

   - Tegnap felhívtam, és mondtam neki, hogy itt volt nálad. 

   - Oké. - Mondom, csak minél hamarabb szabaduljak ki innen. Még a kulccsal sikerül szerencsétlenkednem egy sort, de kijutunk. Mosolyt villant felém, vissza erőltetek én is egyet. Most siketült összetörnie a szívem. Csak egyetlen egy szó kavarog a fejemben. Hiba. 

Egy hét telt el, és semmi sem változott. Én nem szólok Niallhoz, és ő se hozzám. Úgy viselkedünk, mint a kisgyerekek. Ha ő a konyhába van, akkor én elmegyek onnan. Sőt ha az udvarra kiteszem a lábam, és véletlen meglátom, akkor is inkább elvonulok. Már Amber is észrevette, a köztünk lévő feszültséget. Én nem mondtam el az okát, ahogy ő se szerintem. Az időm nagy részét a szobámba töltöm. Még sose rajzoltam ilyen sokat, egy hét alatt. Olyan, mintha a rajzolásba fojtanám a bánatomat. Végre meg tanultam kutyát rajzolni, és még a szemet is tökéletesítettem. Anyuék igazán büszke lenne rám. Ha sikerülne nyitnom egy galériát. az lenne maga a mennyország. De valószínű ez az álmom sose fog teljesülni. Ha éppenséggel nem rajzolok, akkor takarítok. Minden csillog a szobába, még egy porszem sincs. Mindenemet elpakoltam, és most már tudom, hogy mit hol keressek. Teljesen berendezkedtem, ez lett az én birodalmam. Már csak a barátok hiányoznak. Sophievel beszéltem, és mint kiderült ő hitt Liamnek. Legalább neki nem kellett magyarázkodni. Várom, hogy találkozzunk, csak még nem tudom, hogy ez hogy fog összejönni. Kedves lánynak tűnik, és a hangján is lehet hallani, hogy odavan Liamért. Szinte nem is találkozok velük. Csak nagyon ritkán jönnek el. És akkor is Niall miatt. Múltkor összefutottam a lépcsőn Louissal, de nem mondott semmit. Liam néha fel szokott jönni hozzám, de nem marad sokáig. Én vagyok a fekete bárány a sok fehér között. Fogalmam sincs, hogy kéne rendbe hozni a dolgokat. Beszéddel nem megy. Pedig sokszor eljutottam a szobája ajtajáig, de mindig megfutamodtam. Talán azért, mert nem vagyok benne biztos, hogy nekem kéne-e bocsánatot kérni. Az ágyamon fekszek, és az ujjammal dobolok a hasamon. Olyan szép idő van kint. Jó lenne kimenni, de félek, Tudom, hogy itthon van, és abban is biztos vagyok, hogy kint. Ha jó idő van, mindig kiül a hintaágyra, vagy a fa alá. Nagyon szeretem azt a fát, ugyanis az ablakomból tökéletes oda a kilátás. Szeretem nézni, ahogy játszik a gitárján. Olyankor teljesen máshol jár. Kikapcsol, mint én rajzoláskor. Igazi művész lélek. Hallom, ahogy hangok szűrődnek be az ablakon. Tudom, hogy itt Zayn, Liam, és Harry. Hallom, ahogy felszabadultan nevetnek valamin. Halk kopogást hallok.

   - Gyere. - Kiabálom ki rekedten.

   - Szia. Jól vagy? - Liam. Benne sose csalódok.

   - Szia. Persze. Mi járatban?

   - Gyere le. Olyan jó a hangulat, és már olyan régóta kuksolsz a szobádba. Egy kis társaság nem fog ártani. 

   - Tökéletes nekem itt. Nem akarok vele találkozni. - Mondom halkan.

   - Tudod, ez nem elég ok. Te is a barátom vagy, és ő is. Nem lehetek egyszerre két helyen. Meg a többiek is hiányolnak ám. 

   - Ez egy kicsit abszurdum, ugyanis én senkinek nem hiányzok. 

   - Mégis miből gondolod ezt?

   - Ez most komoly? Gondolj bele alig találkoztunk, és nem vagyok az a fajta, aki valakiben is mélybenyomást tesz.

   - Akkor rosszul gondolod, és nem érdekel akkor is le fogsz jönni. - Jeleni ki. Először nem értem miért mondja, de amikor a vállára kap, rögtön megértem.