12. rész

Sziasztok!

Köszönöm a két kommentet az előző részhez. Nagyon örültem neki. Nos nem is húznám az időd. Jó olvasást. 

(A hibákért elnézést)

Mónika

Visítom Liamnek, hogy tegyen le, de nem akar. Nagyon makacs. Már a hátát ütögetem, de nem mondd semmit. Már a lépcső alján vagyunk. Arra számítok, hogy kivisz a teraszra, de helyette a fürdőszobaajtó előtt rak le. Megköszönöm neki, hogy nem hoz kínos helyzetbe, de csak bárgyún vigyorog. A fürdőszobából kilép Harry és Zayn. Egy aprót bólintanak Liamnek, és engem meg betuszkol a fürdő szobába. Az ajtót hirtelen csapják rám, és hallom, ahogy kattan a zár. Oké, most az a tervük, hogy ide bezárnak, kiéheztetnek, és megvárják, hogy meghalljak. Egy kicsit fiatalnak érzem magam a halálhoz. Miután ez a gondolat végig fut az agyamon, egyből elkezdem ütni az ajtót, és kiabálni, hogy engedjenek ki. Valamin nagyon röhögnek, és ez nekem nem tetszik. Már tiszta ideg vagyok, és még a hangom is kezd elmenni. Egyszer magam mögül is nevetést hallok. Megfordulok, és Niallal találom magam szembe. Az arcán hatalmas vigyor, nem tudom, mit élvez ezen a helyzeten. És, hogy hogy eddig nem vettem észre, hogy itt van? Hát persze, hogy nem vettem észre, ugyan is a saját hülye gondolataimmal voltam elfoglalva, miszerint így akarnak megölni. Most, hogy tudom, hogy nem egyedül vagyok, egy kicsit kezdek megnyugodni. Talán a barátjuk ellen nem követnének el gyilkosságot. Oké, ezt a gondolatot ki kell űznöm a fejemből végleg. Csak én lehetek ilyen nem komplett, hogy ilyenen jár az agyam. Már a végén én is elnevetem magam. Odasétálok a csaphoz, és iszok pár korty vizet, így már fogok tudni beszélni. A tükörből rápillantok Niallre, aki a fürdőkád szélén ül, és engem bámul. Beáll a kínos csend. Nagy levegőt veszek, és neki kezdek.

   - Te tudod, hogy miért csinálták? - Kérdezem, és felé fordulok. Már nem néz rám, inkább a járólapot bámulja.

   - Igen, de ezt még a hülye is tudja. - Vágja nekem a szavakat flegmán. 

   - Oké, tudnánk rendesen beszélni? - Kérdezem félve, és leülök vele szembe a padlóra.

   - Mondd, mit akarsz. 

   - Először is ne beszélj velem, ilyen flegmán. Másodszor pedig, addig úgy se fognak kiengedi, amíg ki nem békülünk. Szóval valahogy el kellene kezdeni. - Mondom neki higgadtan.

   - Oké, akkor várom a bocsánatkérésemet. 

   - És mégis miért kérjek bocsánatot? Szerintem nem én voltam a hülye. Tőlem akár egy hétig is itt kuksolhatunk. Én nem fogok tőled bocsánatot kérni. - Jelentem ki határozottan.

   - Jó, mert én se. És, hogy tudd, ez is a te hibád. 

   - És mégis miért? Szerintem nem én zártam be magunkat ide, de szólj, ha tévedek.

   - Nem azt mondtam, hogy te zártál be minket, hanem azt, hogy ez a te hibád. De mindegy is. Na, hol  bocsánatkérésem? 

   - Hát nem, itt, az biztos. 

   - Akkor sokáig itt leszünk. Még jó, hogy az előbb ettem. - Jelenti ki. Ő evett, ezt rólam nem lehet elmondani. Mondjuk mostanában, olyan keveset eszek, mint egy beteg madár. Valamit ki kell találnom, hogy ő kérjen bocsánatot. 

   - Ha bocsánatot kérek, a semmiért, akkor te is bocsánatot kérsz, és akkor kiengednek minket. Mit szólsz az ötletemhez? - Pillantok rá félve.

   - Várom. - Csak ennyit mond.

   - Hát, akkor. Nézd Niall, nagyon sajnálom, hogy megbántottalak, de most szeretnék bocsánatot kérni. Nem szeretném, ha haragudnál rám. - Mondom a szemébe nézve. Semmi érzelmet nem látok benne.

   - Bocsánatkérés elfogadva, és te se haragudj. - Jelenti ki széles mosollyal. Feltápászkodik és szorosan a karjaiba zár. Már nagyon hiányzott az ölelése, és ő maga is. Hihetetlen, hogy tudtam rá haragudni. Egyáltalán nem haragszom rá. Bár azt nem értem, hogy miért nem volt bátorságom hamarabb vele beszélnem. És még meg kell köszönnöm Liamnek, Harrynek és Zaynnek. Ha ők nem zárnak ide be, akkor még hetekig nem beszéltünk volna.

~Niall Horan~

Nem is tudom, most egy kicsit megnyugodott a lelkiismeretem, hogy kibékültem vele. Remélem, most már a napok gyorsabban fognak telni. Jó érzés, hogy itt van mellettem. Szerintem nem is haragudtam rá igazán, csak egy kicsit felfújtam. Azért elég rossz érzés volt látni, hogy mikor hazaérek Liam itt van, ráadásul Katyvel ölelkezik. Most nem azért, de egy normális ember ilyenkor azt gondolja, hogy viszonyuk van. Meg még azon lepődtem meg akkor, hogy Liam hazudott Sophiának, ez az egy nem vall rá. Mondjuk lehet nekem se kellett volna felhívnom Sophiát, hogy Liam itt volt, és lehet, hogy megcsalja. Ez nem volt szép tőlem, de bocsánatot kértem tőle is, meg Liamtől is. Bár már azt se értem, hogy miért halogattam, Katynél is a bocsánatkérést. Állandóan nyaggattak, hogy beszéljek vele. Az időm nagy részét Harrynél töltöttem. Rávettem, hogy ismerkedjen meg jobban Hollyval. És jól is tettem, mert azóta minden nap találkoznak, Hát igen, akinek nincs kapcsolata, az mindig jó tanácsokat tud adni. A próbáknál szinte rutin kérdéssé vált, hogy hol hagytam Katyt. Nehezen tudták elhinni, hogy összevesztem vele. Belőlem és belőle sem nézték volna ki. Szerintük, nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Így utólag bevallva, nekem is hiányzott. De most, hogy kibékültünk nagyon örülök. Többször nem fogok ilyen makacsnak lenni. Ezt a szobába zárást nagyon jól kitalálták. Ezt még meg kell köszönnöm nekik. Ilyen az ha, valakivel törődnek a barátai. Miután elengedem Katyt a felhívom őket, hogy engedjenek ki. Simán kinézem belőlük, hogy már nincsenek is itt. Liam azt mondta, hogy öt perc múlva itt lesznek, Hát igen jól gondoltam. Elmentek, mivel nem gondolták, volna, hogy ilyen hamar kibékülünk. Ez olyan jellemző rájuk, de én így szeretem őket. A kádszélére leülök, és az ölembe rántom Katyt. Meglepődik, és halkan elkezd kuncogni. A hátát simogatom. Nincs köztünk kínos csend, most minden így tökéletes. Hirtelen kinyitódik az ajtó. Kicsit megugrik az ölemben, de ezen csak mosolygok. Látom, hogy most már csatlakozott hozzájuk Louis, és Sophia is. 

   - Galambocskáim, akkor sikerült kibékülnötök?

   - Igen, Louis.

   - Ez gyorsan ment, túl gyorsan. Biztosan? - Néz ránk gyanakvóan Louis.

   - Te idióta, ha még haragban lennének Katy nem ülne Niall ölébe. - Mondja Liam, és ad Louisnak egy taslit. Erre mindenki elröhögi magát, csak ő vonul ki durcásan. 

   - Sophia, még egyszer szeretnék elnézést kérni a múltkori miatt. - Mondja Katy. 

   - Semmi baj, de mi még nem találkoztunk. Szia, Sophia Smith. 

   - Katy Parks. - Mondja boldogan. Odamegy hozzá és ad neki puszit. Olyan aranyosan viselkedik. Átmegyünk a nappaliba, ami azért valljuk be, egy kicsit kényelmesebb. Louis még egy kicsit durcáskodik, de a végére már ő is elkezd poénkodni. Úgy gondolják, hogy az a legjobb szórakozás, ha mesélnek Katynek rólam cikis sztorikat. Amiből azért van elég sok. Alig öt éve ismerjük egymást, és mindent tudunk a másikról. Katy csak nevet. Még nem láttam ennyit nevetni. Ezt az egy hetet szerintem be is pótolja. Olyan szép a mosolya, már a hasát fogva, és könnyezve röhög. Amikor anyu hazaér, meglepődve látja, hogy ő is itt van a társaságunkban, ráadásul mellettem ül. Azt tudta, hogy összevesztünk, de azt nem mondtam el, hogy min. Miután elmennek, és csak hárman maradunk, nagy lesz a csent. Az arcáról nem lehet a vigyor levakarni. Szeretem látni, hogy ilyen boldog. Vacsora után gyorsan megfürdök. Amikor a fürdőbe vagyok jó érzés fog el. Tudom, hogy itt vesztem össze vele, és itt is békültem ki. Miután végeztem a szokásos esti teendőimmel, akkor felmegyek a szobába, és boldogan alszok el.