Sziasztok!
Hát visszatértem egy hónap után. Még egyszer
szeretnék elnézést kérni a szünetért, de sok volt a tanulni való.
Most hogy túl vagyok az érettségin, fogom tudni hozni a részeket. A
vizsgázóknak kitartást, és sok sikert.
Nagyon örülnék neki, ha kommentelnétek. Kellemes
hétvégét.
Mónika

Összeszorítom a fogamat, kikecmergek az ágyból, és a
fürdő felé indulok. A gondolataim folyamatosan Niall körül forognak. Egész
éjjel rajta gondolkoztam. Miután eleget locsolgattam hideg vízzel az arcomat,
és nagyjából embernek érzem magam, elbotorkálok a konyha irányába. Eddig simán
eljutottam, de amit beérek, megtorpanok. Niall áll a gáztűzhelynél, és Amber
irányítsa, hogy mit, hogyan kell csinálni. Egyikük se lát meg, ezért halkan
visszacsukom az ajtót, és hallgatózok. Tudom, hogy nem szép dolog, de ilyen ez
a kíváncsiság. Semmit nem emleget a tegnapi napból, pedig többször is rákérdez
Amber, hogy minden rendben van vele. Még azt tudom kideríteni, hogy mi lesz a
reggeli. De ez az, ami a legkevésbé számít. Lépteket hallok, nem szabad, hogy
lebukjak. Úgy csinálok, mintha most mennék be. Nagy lendülettel nyitom ki az
ajtót, és valaminek neki vágom. Megijedek, hiszen elvileg nincs semmi az ajtó
útjába. Lassan becsukom, és szembe találom magam Niallal, Az orrát fogja, és
mintha valami folyna az orrából. Nem mond semmit, csak a fürdőszoba felé megy.
Amber haragos pillantást vet rám, és innen tudom, hogy utána kell mennem. Még
jó hogy nem így terveztem a napot. Kopogás nélkül rontok rá. Épp a kádszélén ül
fejét előre döntve. Adok neki tiszta gézt. A pólójára is került vér. Csak én
lehetek ilyen szerencsétlen, hogy így vágom orrba. Remélem nincs komoly baja.
- Nagyon sajnálom, nem szándékosan
csináltam.
- Hát persze. Nincs semmi gond.
Nyugodtan menj reggelizni, én megleszek. - Mondja, és érzem a hangjában a megvetést.
- Maradok. - Jelentem ki határozottan.
- Mégis minek? Segítettél. Köszönöm, de
nincs szükségem rád. Szóval arra van az ajtó. - Mutogat az ajtó felé.
- Mert beszélnünk kell. - Mondom, és az
ajtót becsukom, sőt még magunkra is zárom. Így már nem tud elmenekülni.
- Meg vagy hibbanva? Nyisd ki az ajtót.
Amúgy meg mit akarsz megbeszélni?
- Nem vagyok meghibbanva. Szerinted? -
Vonom fel a szemöldököm, amolyan most komolyan kérdezed stílusban?
- A tegnapit, hogy Liam megcsalja
Sophiát veled? Köszönöm, ezt a beszélgetést kihagyom. Most meg engedj már ki.
- Először is nem csalja meg Sophiát. Az
igaz, hogy én hívtam ide, de ennek a kettőnek nincs semmi köze egymáshoz.
Másodszorra pedig végig fogsz hallgatni. - Fújom ki a levegőt.
- Akkor meg mi az istenért volt itt?
Csak úgy beugrott? Tudod nekünk azt mondta, hogy Sophieval találkoznak. És mi
összefutottunk vele. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy merre lehet.
Szerinted ezek után mire következtet az ember? Ráadásul, még ölelkeztetek is.
- Kifújja a levegőt.
- Én kértem meg, hogy ne mondja el,
hogy hova megy. Lényegében nekem falazott. És amúgy is nem az a fajta vagyok,
aki rögtön összefekszik mindenkivel. - Jelentem ki dühödten. Letelepedek a kád
másik szélére,
- Oké, ebben van valami. De akkor is,
velem miért nem tudtad megbeszélni? Szerintem van olyan jó a kapcsolatunk. Vagy
nem? - Most ő vonogassa a szemöldökét.
- De van olyan. - Vallom be, és
elszégyellem magam.
- Akkor meg mi a fene bajod van?
Örülnék, ha elárulnád. - Most már engem fixíroz.
- Nincs semmi bajom. Mégis mi a fenéből
gondolod?
- Látod, már megint kezded. Miért nem
árulod, el mi nyomja a lelkedet? - Most mi a fenét mondjak. Pedig elterveztem
este, hogy mit fogok mondani, és most meg nem tudom.
- Szégyellem magam. - Vallom be. Igen
ez a legjobb szó erre.
- És miért? - Már nem követelőző a
hangja, átvált sokkal törődőbb hangnemre.
- Az múltkori este miatt. - Ennyi bőven
elég. A szája "o" alakot formál.
- Az nem csak a te hibád volt. Azt
ketten követtük el majdnem. De nem történt semmi. Hiba lett volna. - Kimondja
azt az egy szót, amit nem akartam hallani. Hiba. Igen talán hiba lett volna. De
akkor is én akartam azt a csókot. Könnyek árasszák el a szememet. Bele estem a
saját csapdámba.
- Tudom - Préselem ki a szavakat.
- Akkor minden oké? - Csak bólintok
többre nem telik tőlem. - De azt tudod, hogy beszélned kell Sophieval? - Erre
felkapom a fejem.
- Miért?
- Tegnap felhívtam, és mondtam neki,
hogy itt volt nálad.
- Oké. - Mondom,
csak minél hamarabb szabaduljak ki innen.
Még a kulccsal sikerül szerencsétlenkednem egy sort, de
kijutunk. Mosolyt villant felém, vissza erőltetek én is egyet.
Most siketült összetörnie a szívem. Csak egyetlen egy szó kavarog
a fejemben. Hiba.

- Gyere. - Kiabálom ki rekedten.
- Szia. Jól vagy? - Liam. Benne sose
csalódok.
- Szia. Persze. Mi járatban?
- Gyere le. Olyan jó a hangulat, és már
olyan régóta kuksolsz a szobádba. Egy kis társaság nem fog ártani.
- Tökéletes nekem itt. Nem akarok vele
találkozni. - Mondom halkan.
- Tudod, ez nem elég ok. Te is a barátom
vagy, és ő is. Nem lehetek egyszerre két helyen. Meg a többiek is hiányolnak
ám.
- Ez egy kicsit abszurdum, ugyanis én
senkinek nem hiányzok.
- Mégis miből gondolod ezt?
- Ez most komoly? Gondolj bele alig
találkoztunk, és nem vagyok az a fajta, aki valakiben is mélybenyomást tesz.
- Akkor rosszul gondolod, és nem
érdekel akkor is le fogsz jönni. - Jeleni ki. Először nem értem miért mondja,
de amikor a vállára kap, rögtön megértem.
Oo uj reesz^^ mar nagyon vartam:D jo resz lett mint a tobbi :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :)
TörlésSzia!
VálaszTörlésNagyon jó volt, és hosszú is, de most már igazán kibékülhetnének :) Alig várom a folytatást!
Elena
Köszönöm! Amint tudom hozom.
Törlés