5.rész - Gondolatok

Sziasztok!

Elnézést az egy nap csúszásért. Nem akarok magyarázkodni. A következő rész valószínűleg csak következő hét csütörtökön lesz. Jó olvasást.

Mónika

~Niall Horan~

Egész este forgolódok. Folyamatosan a mai napra gondolok, hogy milyen jól éreztem magam. De hát én mindig jól érzem magam, de akkor miért érzek valami furcsát? És miért jár folyton Kat a fejemben? Azok a gyönyörű, barna, igéző szemei, a csodás mosolya. Olyan jó volt látni, mennyire jól érzi magát a többiek társaságában. Mondjuk, azt hittem, hogy mikor szóba került az anyukája, tovább fog sírni. De innen is látszik, hogy erős. Annyi minden történt vele az elmúlt időben, és hiába tűnök rossznak én örülök neki. Ha nem történnek vele a folyamatos tragédiák, valószínűleg sose találkoztunk volna. Anyu úgy rejteget, mintha elrabolt volna. Sose megyünk sehova. Jó, oké ott van nekem a banda és a mindennapos próbák, de az nem ugyan az, mintha nyaralni mennénk. Egyszer szívesen eljutnék Amerikába vagy csak Nagy-Britanniába. Annyira szép dolgokat hallottam róluk. Ha egyszer befut a banda, mindenféleképpen szeretnék átköltözni egy nagyobb városba, mondjuk Londonba, és vinném magammal a családomat is. De ezek csak szép ábrándozások, sosem fogunk feljebb jutni a helyi puboknál. És még mindig nem tudok aludni, de már elmúlt két óra is. Telefonommal a kezembe megyek le a lépcsőn, közben ügyelve arra, hogy nehogy felkeltsem anyut és Katet. Már rutinosan nyitom ki a hűtő ajtaját és veszem ki a tejet. Ez mindig segít aludni. Még a pulton lévő sütis dobozból is csenek párat, és így már biztos fog menni az alvás. Miután felérek a szobámba, rögtön sikerül elaludnom. Reggel, hirtelen kelek fel. Az órára pillantok és látom, hogy öt óra. Úgy döntök, hogy már nincs értelme vissza feküdni. Inkább gyors felöltözök, vagyis felveszek egy melegítőt és a már rongyosra használt ingemet. Imádok reggelente kint lenni, megnyugtató érzés. A tegnap nyírt fű illata bekúszik az orromba. Mosolyogva indulok az istálló felé, úgy néz ki ma az állatok korábban kapják az ételt. Először a tyúkokhoz megyek. Friss vizet és darát kapnak, és ahogy nézem ideje lenne kitakarítanom, na majd délután. A lovakat kiterelem a legelőre, közben rakok nekik kaját. Miután végeztem, felnyergelem a kedvenc lovamat Reményt. Mikor hozzánk került nagyon kétséges volt, hogy életben marad, ezért lett ez a neve. A karán körül vágtatok vele, közben figyelem a többit, is, mert már volt olyan, hogy kiszöktek. Az ugrató felé veszem vele az irányt, akár versenyre is mehetnék vele. Még teszek vele pár kört. Mikor leszállok róla, kicsit kimelegedve, de annál nagyobb mosollyal a számon. Azt mondják, hogy vannak olyan dolgok amik annyira kikapcsolják az emberi agyat, hogy nem gondolkozol abban a pillanatba. Nos nekem, ez a tevékenységem az, bár sokan hiszik, hogy az éneklés. Igaz az is kikapcsol, de nem annyira. Lecsutakolom, és bevezetem a helyére, utána visszamegyek a többiért is. Mire be érek már bőven elmúlt hat óra is. Vigyorogva megyek a konyhába, hogy elújságoljam anyunak, hogy most nem kellett keltenie. De csalódok, mivel nincs itt. Pedig ilyenkor már rég a reggelinket csinálja. Ez igen meglepő. Biztos csak fáradt és tovább pihen, néha neki is kijár. Vállat vonva felmegyek, és gyors lefürdök. Most a választásom egy fehér pólóra esik és egy sima farmerre. Már a hasam korog, ebből is látszik, ma nem reggeliztem időbe. Halkan dúdolászva megyek le, az utolsó lépcsőfokról majdnem le esek, de csak el nevetem magam. Még mindig nincs itt anyu. Vajon hol lehet? Kint körbenézek, bemegyek az istállóba sőt még a kertünket is megnézzük. Csalódottan megyek vissza a házba. Még a szobájába is megnézem és ott sincs, sőt a két fürdőbe se. Már csak egy lehetőségem maradt, Katy. A nevét hangosan kiabálva rohanok a szobájába.

   - Nem, láttad anyut? Már minden hol kerestem, és egyszerűen nem találom. Mi van ha valami baja van? - Kérdezem aggodalmasan, de ő csak nevet. Nevet? De miért? Rosszallóan húzom össze a szemeimet. Ebben mi olyan vicces? Lehet neki nem olyan fontos, de igazán megérthetné a helyzet súlyosságát.

   - Bocsánat. Csak olyan aggodalmas képet vágtál. Amúgy tudom, hogy hol van, vagyis csak elméletileg.

   - Na, akkor bökd már ki.

   - Hát itt aludt velem, de már nincs mellettem, szóval arra gondolok, hogy a fürdőm be van. - És közben az ajtó felé pillant, és ahogy ki mondja, abban a pillanatban lép ki anyu. Oda rohanok hozzá, közben ellenőrzöm, hogy minden rendben van vele. Tisztára meglepődik, és nagy nehezen vissza ölel.

   - Niall, kicsim. Mi a baj?

   - Semmi, csak nem bírtam aludni, már időnap előtt fel keltem. Már megcsináltam mindent, vagyis majdnem. És amikor beértem nem találtalak sehol. 

   - De, hát jól vagyok. Legközelebb ne aggód túl magad. Megyek csinálom a reggelit. - Mondja és ad egy puszit, kifelé menet Katnek is. Te jó ég, még így, kócosan és fáradtan is gyönyörű, és a mosolya is szép. Ideje mennem, kezd kínossá válni ez a csend. Inkább megyek boldogítom anyut. Azt hiszem kell beszélnem Liammel, ő mindenben megért, és még jó tanácsot is tud adni. De vajon mit mondjak neki? Azt, hiszem tetszik Katy, de mégsem lehetek belé szerelmes, mert szinte rokonok vagyunk. Mit csinálja? Már látom előre a válaszát: Találj egy magadhoz illő lányt, vagy túljutsz majd rajta is. De én miért vagyok ilyen szerencsétlen a szerelem terén. A siker és a szerelem nem illik össze? Ez hülyeség, csak nézzük meg Louist és Liamet. A konyhába érve, leülök a helyemre és figyelem, ahogy a baconös tojásrántotta készül. A hasam már nagyon várja. Elbambulok, mivel nem veszem észre, hogy mikor került elém egy bögre kávé. Már várom, hogy megreggelizzek, utána pedig megyek a városba. Ugyan is Katnek akarok venni egy kis apróságot.

~Katy Parks~

Csodásan ébredtem ma reggel, attól függetlenül, hogy mire keltem. De ez olyan aranyos tőle, ahogy aggódott Amberért, pedig csak itt volt nálam. Mosolyogva, megyek a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyzok, és most még frissebbnek érzem magam. A mai szerelésemet hosszas gondolkodás után választom ki. A kedvenc spagettipántos combközépig érő piros ruhámat. A derekamra egy övet csatolok. A hajamat kontyba tűzöm és késznek nyilvánítom magam. Már az emeletről is lehet érezni a kajának az illatát. Amikor belépek a konyhába már meg van terítve. Mindenki leül a helyére. Ha így belegondolok most először eszünk együtt. Én Niallal szemben ülök és Amber pedig mellettünk az asztalfőnél. A tojásrántotta istenien néz ki, és az íze még finomabb. Jóllakottan kelek fel az asztaltól, és mint rendes kislány elmosogatok. A mai napot lustasággal szeretném tölteni, ami nekem abból áll, hogy egész nap rajzolok. Meg talán végre kipakolom a bőröndömet. De még mielőtt, hozzá fognák a teendőmhöz, egy  kicsit összepakolok az asztalon, és a koszos ruháimat is összeszedem. Nagyjából úgy néz ki a szobám, mintha egy fiú lakná. Szégyen, hogy két nap alatt ilyen rumlit voltam képes csinálni. A gardróbomat kinyitom, és az alján megpillantom a porszívót. Erre még szükségem lesz. A laptopomon nyomok zenét, és hamisan énekelve táncolva kezdek neki a takarításnak. A szekrényből kiveszem a vállfákat és az ágyamra dobom. A bőröndömet a földre borítom és neki kezdek a ruhák elpakolásának. Gyorsan végzek és végre hozzá láthatok a kedvenc hobbimhoz, a rajzoláshoz. A mappámat rendezem témák szerint. A portréimat személy szerint válogatom. Meglátszik, hogy anyu volt a legtöbbször a portré modellem. Az iskolában midig csodálták, hogy milyen valósághűen tudok ábrázolni. Hát, igen ez velem született adottság. Már óvodában is volt hozzá tehetségem. De most inkább átállok a tájfestészetre. Itt gyönyörű az egész táj, és a folyamatos napszak váltások miatt sose, egyhangú a kép. A természet ezért csodás. Látom, ahogy Niall elmegy, és engem meg se kérdezett. Ez egy kicsit rosszul esik. De mit gondolok, nem vagyunk mi egybe nőve. Remélhetőleg nem próbára megy, oda én is akarok menni. Tényleg még azt is meg kell kérdeznem. Ma még nem is beszéltünk egy szót sem. Biztosan haragszik valami miatt. De mit tettem? Reggelinél is olyan komoly volt. Igen jól nézett ma ki, a stílusához nagyon megy a fehér póló. Tegnap is olyan volt rajta, és nagyon szexin nézett ki. Ahj, verjem már ki a fejemből. A szám szélét harapdálva merengek az előttem lévő üres falra. Halk kopogást hallok, elmondok egy szabadot, de nem fordulok meg.