Sziasztok!
Szokás szerint késve hozom, a részt, amit nagyon sajnálok. Remélem, hogy van akit még érdekel a blogom.
Már több, mint egy hete, hogy megjelent a fiúk albumba, ami PER-FECT lett. Kinek, mi a kedven száma róla.
A kommenteket nagyon köszönöm. ♥♥
Mónika
Az egész napom olyan zavaros. Egy kicsit furcsán érzem magam. Még nem
igazán tértem, magamhoz. Lassan már 1 napja, hogy megtörtént az a bizonyos
csók, de még mindig zavar. A fejem is fáj. Valószínűleg mindent túlgondolok,
mert eléggé szokásom az ilyen dolog. De nem állíthatok be hozzá, azzal hogy
"Megcsókoltál, kérlek, magyarázd meg, hogy miért." Először is
lejáratnám magam. Másodszor pedig biztos, hogy nem emlékszik rá. Ugyanúgy
viselkedik, ahogy szokott, csak én viselkedek furán. Nem is beszéltünk egész
nap. Örülök, hogy végre este van. A szobám romokba hever. Elő szedtem minden
lehetséges rajzom, hogy újra rendbe rakhassam őket, de eddig csak odáig
jutottam, hogy mindenhol van a rajzaimból egy kupac. Az ágyamon csak egy kis
hely maradt szabadon, de az is csak azért mert ott ültem. A földön is szanaszét
hevernek a papírok. Ráveszem magam arra, hogy elmenjek lefürödni, és majd utána
pakolom el a cuccaimat. Legalább félórát töltök el a fürdőszobába. Frissnek érzem magam,
és azt hiszem az agyam is kikapcsolt pár percre, ugyanis már nem fáj. A
fürdőszobából kifele menet nem éppen a megszokott látvány fogad. Eddig tartott,
az a helyzet, hogy minden rendben van, Niall az ágyamon ül, és a róla készült
rajzokat nézegeti.
- Te meg mi a fenét csinálsz? - kiabálok rá. Rögtön kikapom a
kezéből a mappát. Csak mosolyog, és nem mondd semmit. - Hogy gondoltad, azt
hogy csak bejössz a szobámba, és kutakodsz a dolgaim között. Nekem a rajzok
olyanok, mint neked a dalszövegek. Érzésből csinálom, és nem csak azért, mert
szép. Én a rajzokba rajzolom, bele az érzéseimet, te a dalszövegekbe írod bele.
Szerintem neked is rosszul esne, ha beleolvasnék valamelyik
szövegedbe, úgy hogy nem adsz rá engedélyt. Igaz? -
érzem, hogy valamennyire megkönnyebbülök, hogy kiadhatom
magamból a düht. Talán nem is vagyok rá, igazán mérges, csak az egész nap
feszültség most jött ki rajtam.
- Bocsánat, nem tudtam, hogy ennyire titokban tartod, a rajzaidat,
hogy megnézni se lehet őket. Meg amúgy is, te hagytad szanaszét őket, akkor ne
velem kiabálj, ez miatt.
- Kopogásról már hallottál? - kérdezem gúnyosan.
- Igen, és kopogtam is, csak te éppen fürödtél. De látom
zavarok, szóval megyek is. Azért remélem, holnap már lehet veled beszélni Katy.
- mondja kedvtelenül, és ki is megy a szobámból. Az
első könnycseppek gurulnak le az arcomon. Nem érdekel most semmi.
Csak összefogom a papírokat, és a mappákat, és elrakom őket
összekeverve. Persze megint, én vagyok a hibás a veszekedésünkért. Mindig
én vagyok az oka. Ő sose mondd semmi rosszat, csak én
reagálok mindet túl, és ő issza meg a levét, a gondjaimnak. Kitudja,
lehet most valami fontosat akart mondati én meg elküldtem innen. Még
a legrosszabb ellenségeimet, sem küldöm el így, mint őt. Már annyi mindet
kapott tőlem, de mindig jön hozzám, hogy valamit mondjon, vagy, csak azért mert
éppenséggel élvezi a társaságom, és én meg így viselkedek vele. Ha ezt látná,
anya nem lenne rám büszke. Már zokogok. és valószínűleg azt, is fogom még
csinálni egy jó darabig. Én nem vagyok jó ember,. Én mindig megbántok
mindenkit, és mégis megbocsájtanak, pedig nem érdemelném meg. Most se itt
kellene lennem, Nem érdemlem meg ezt a törődést, amit itt kapok. Talán
nem véletlen büntet a sors. A jó embereknek midig adnak valamit,
a rosszaktól pedig mindet elvesznek. Csak is így lehet, és ezek szerint rossz
ember vagyok. Nagy levegő Katy, minden rendben
lesz. Ismételten a fürdőszobába megyek. Az arcom megmosom. Nem ismerek magamra. A dolgok hozzáállásán sürgősen kellene változtatnom.
Ezzel a viselkedéssel, és hisztivel nem érek el semmit. Meg kell, hogy
változzak. Nem lehetek hisztis picsa, aki mindenen kiakad.
Most mondanám azt, hogy kipihenve ébredtem, fel, de nem. Az éjszakét végig
forogtam, és sehogy sem volt kényelmes. Újabb nap jött el. Itt az ideje, hogy
megváltozzak. Az arcomon lévő lefele gördülő mosolyt, átváltom
felfelé görbülőre, és így megyek le reggel a konyhába. A reggeli feladatokat,
ami már rutinná vált, elvégzem. Még nincs semmilyen programom mára. Az egész
ház kihaltnak tűnik. Csak az én lélegzetvételem töltik be a csendet. Úgy néz,
ki ma szép időnek nézünk elé. A nap ragyogóan süt, ami errefelé nagyon ritka. A
teraszra kiülve élvezem a napsütést, és egy bögre kávé van a kezembe. Lassan
dülöngélek előre-hátra a hintaágyon. Jó érzés, ez a csend.
- Leülhetek? - ez a kérdés ránt vissza a valóságba. A szememet
hunyorogva kinyitom. Niall arcán még lehet látni, az alvás nyomait.
Az ő kezében is egy gőzölgő bögre található.
- Persze. - csúszok arrább neki is helyet adva magam mellett.
Már ketten ülünk kint, és csodáljuk a szép tájat.
- Miért rajzoltál le? - a kérdése megdöbbent. Erre még nem is
gondoltam, hogy hogyan is fogom neki elmondani, a miértet.
- Mert miért ne. - válaszolom egyszerűen. Nem mond semmit, de
még mindig engem figyel. Zavarban érzem magam. Be kellene mennem, mielőtt
paradicsom módra kezdek el vörösödni, a bámulása miatt. Oldalra fordítom a
fejem, és elveszek a tengerkék szemeibe. Csak bámuljuk egymást, és egyikünk sem
csinál semmit. Halkan felnevet, és akkor veszem észre, hogy már nem is a
szemébe bámulok, hanem csak az arcát. Vajon mióta? A fejemet lehajtom, és most
hálát adok az égnek, hogy nem kötöttem fel a hajamat. A hajam eltakarja az
arcom. A fapadlózatot nézem, és az lesz legjobb, ha úgy is
marad.
- Tegnap akartam valamit kérdezni. - kezdi el mondani. - Miért
viselkedsz furcsán velem tegnap reggel óta? Mondd meg őszintén,
ha megbántottalak. - fejezi be. Nos, erre a
kérdésre teljesen felkészültem lelkileg, de még nem jutottam el
a arra a pontra, hogy tudja is válaszolni rá.
Inkább csöndben maradok.
- Katy, ne csináld már. Tudod, hogy nem fogok megharagudni, ha
valami csúnyát mondasz nekem. Biztosra veszem, hogy én is mondtam neked
valamit. Na, bökd már ki. - kérlel. Még jó hogy nem nézek
rá, azonnal kibukna belőlem minden. Nem akarok mondani neki semmit.
Az lenne a legjobb, ha én is elfelejteném azt az estét. Akkor minden mehetne
úgy, ahogy szokott lenni. Nem kellene ilyen idiótán viselkednem. Ha nem
emlékeznék rá, akkor tegnap nem kiabáltam volna vele oktalanul. És még
sorolhatnám. Nem akarom elmondani neki. Így is miattam változott meg nagyon sok
minden. Magamban teszek, egy némasági fogadalmat.
- Ha nem mondod el, hogy mi történt, akkor meg fogok rád
haragudni.
- Ne már. - és eddig tart a némasági fogadalmam. - Ne haragudj
rám. Meg fogok változni.
- Nem arra kérlek, hogy változz meg. - jelenti ki. - Sőt
honnan szedted, ezt a nagy badarságot, hogy azt akarom, hogy változz meg? Akkor
meg fogok rád haragudni. Csak azt kérem, mondd el nekem, hogy miért viselkedsz
velem, ilyen furán. Kérlek, Kérlek. - könyörög, és most nézek rá. Úgy néz
engem, mint a kutyák szoktak, ha akarnak valamit. A számat összeszorítom, hogy
véletlen se csússzon ki semmi a számon. Valamit morog az orra alatt, de nem
értem. Most új taktikát vet be. A kezemből kiveszi, a bögrét, és az övé mellé
teszi az asztalra. Leül szorosan mellém, és
elkezd csiklandozni. A nevetés kitör belőlem. de nem hagyja abba.
Egyre jobban csinálja, én meg csak nevetek. Az egész hintaágy
miattam dülöngél egyre gyorsabban. Már elfeküdtem rajta. - Be fogok
pisilni, ha nem hagyod abba. - nevetve kiáltom, de Őt nem érdekli.
Tovább kínoz engem. A lábammal próbálom minél távolabb tartani magam tőle,
de nem sikerül eltávolítanom. Az ő arcán is ott van a vigyor, és néha előbukkan
a gödröcskéje, amit nagyon szeretek. Minden olyan hirtelen történik. Az egyik
pillanatban, még a hintaágyon vagyunk, a másik pillanatban, pedig már Niallon
fekszek a földön. A jókedvem elszáll hirtelen.
- Nagyon beütötted a fejed? Mutasd. Nem vérzik? - kérdezem aggódva, és
kelnék fel, de nem enged el.
- Jól vagyok. - feleli egyszerűen. Rajta feküdni a legjobb dolog a
világon. A kezét erősen a derekam köré fonja, és úgy ölel, mintha sose akarna
elengedni. - Mondd el, mi rosszat csináltam veled tegnap. -
mondja határozottan. Ha lehetne lehetőségem rá, akkor
elmenekülnék, de mivel nincs, mély levegőt veszek, és bátorságot
gyűjtök.
- Nem csináltál semmi rosszat. Csak egy érdekes dolgot csináltál,
amit nem akarok elmondani, mivel tudom, hogy nem emlékszel rá, és én is
úgy vagyok vele, hogy bárcsak ne emlékeznék rá. - mondom, úgy hogy a fejem a
mellkasán van.
- Akkor, csak csináltam valami rosszat. De ha gondolod, akkor meg
is mutathatod, hogy mit csináltam. Hidd el, hogy nem fogok
megharagudni. - jelenti ki. Nem tudom, hogy mi az Istent csináljak. A szívem
egyre gyorsabban kezd el verni, de ahogyan érzem az övé is. A szorításon egy
kicsit lazít, hogy bírjak mozogni. A csípőjére ülök, és bele nézek a szemébe.
Látom benne, hogy csillog a szeme az érzelmektől. Lassan kezdek közeledni az
arcához. Látom, hogy az egész teste megfagy, és csak a szemével követi, azt
amit csinálok. És így történik, hogy én csókolom meg őt, és nem fordítva. Most
neki is tiszta a feje, és én sem vagyok ittas. Ugyanazt érzem, mint mikor
először csókolóztunk. Belead minden érzelmet, ahogyan én is.
