Sziasztok!
Igen tudom mit ígértem, hogy még karácsony előtt fogok hozni részt, de ez
nem jött össze. Két nappal ezelőtt múlt el a blog 1 éves. Arra az alkalomra is
akartam írni egy részt, de az sem jött össze. Nem is pazarolom a szavakat.
Boldog Újévet kívánok, minden egyes olvasómnak. Remélem, amit akartok ebben az
évben azt valóra fogjátok váltani.
Mónika
Hűvös, sima ajka hosszan, gyöngéden becézgette az enyémet. Hihetetlen érzés
volt, újra csókolózni vele. Miután véget ért a csók, leszálltam a csípőjéről,
és vissza ültem a helyemre. A térdemre hajtottam a fejem, és ezzel próbáltam a
zavaromat leplezni. A második csókom vele, de nekem olyan mintha most kaptam
volna tőle az elsőt. Óvatosan rápillantok. Még mindig nem mozdult a helyéről.
Ugyan úgy fekszik a padlón. Most kellene valamit mondanom? Csak jobban jártam
volna, ha inkább elmondom. Még egyszer ilyet nem fogok csinálni.
- Niall?
- Igen. - most néz rám. Közben pozíciót vált, és már
törökülésben ül előttem.
- Bocsánat. Nem is tudom mi ütött belém. Tisztára
meghülyültem. - kezdek el hadarni. - Csak annyira mondtad, hogy biztosan
valamivel megbántottál, hogy azt hittem tényleg haragszol rám. Utána meg nem is
tudom, hmm, talán azért csináltam, mert így könnyebbnek éreztem, minthogy
elkezdjem mondhatni, Nem haragszol ugye?
- Rendben. Megnyugodtál? - kérdezi, és csak bólintok egye
válaszul. Kezeit a térdemre teszi, és úgy néz engem. - Először is nem
haragszok, ugyan is nincs miért. Másodszor pedig nagyon sajnálom, amit akkor
tettem. - egy kis szünetet tart, ami nekem éppen elegendő arra, hogy
felfogjam, amit mondott. Sajnálj, amit tett. Ez borzasztóan rosszul esik, ugyan
is, egyáltalán nem haragszok rá. A szememet elkezdi csípni a könnyek. Még nem
gurultak ki. Sürgősen meg kell szabadulnom Nialltól.
- Niall, én most - nem engedi végig mondani.
- Nem mész sehova, itt maradsz és végighallgatsz, vagy
megbeszéljük a dolgot, nekem mindegy, hogy hogyan is nevezzük. -
bólintok, és a kezemmel megdörgölöm a szemem, így nem gurult ki egy könnycsepp
sem, egyelőre. Csak siessünk a dolgok megbeszélésében.
- Nem tudom, hogy neked ez, mit jelentett, de megmondva
ősszintén, most összezavarodtam. Nem is kicsit. - a nyakár vakarja. - még
mielőtt újra elkezdene beszélni, közbevágok.
-Niall, lehetne, hogy ezt elfelejtjük? - nehezen mondom
ki.
- Ha gondolod. - sóhajtok, Remélem, már gyorsan megszabadulok
tőle.
- Rendben. Akkor ezt, vegyük úgy, hogy nekem se, és neked se
jelentett ez semmit. - nehezen mondom ki a szavakat. Nem mond semmit, csak
bólogat. Ezzel lezártnak tekintem a beszélgetésünket. Sebes léptekkel sietek el
tőle. Minél távolabb legyek. A biztonságot nyújtó szobámba veszem az irányt.
Amint az ajtó becsukódik, a könnyeim elkezdenek folyni az arcomon. Kimondtam
talán életem legnagyobb hazugságát, hogy a csók nem jelentett semmit. Most
bárcsak lenne egy amnéziám, amivel elfelejteném Niallt, és a csókot, hogy ilyen
közel kerültünk egymáshoz. Bánom, hogy Niall nem lány. Legalább nem lennének
ilyen gondjaim.
~~Niall Horan~~
Alig térek magamhoz. Nem sikerül semmit
sem felfognom. Minden olyan gyorsan történt. Megcsókolt,
"megbeszéltük" a dolgot, és már megint egyedül ülök itt. Még csak
most térek észhez. Ha, mi most tényleg megbeszéltük volna a dolgokat, akkor nem
egyedül lennék itt, hanem ő is itt lenne. Egy sóhajtás hagyja el a számat, A
ilyen dolgokban, mindig béna voltam. Az előző barátnőm is, és az azelőtti is a
miatt hagyott el, mert alig merek lépni valami értelmes dolgot. A csajozás nem
ment sose, és most is itt van egy példa. Tényleg nem tudom, hogy mikor
szerethettem belé, hiszen minden egy barátsággal kezdődött, és aztán csak úgy
megtörténhetett. Olyan hülye vagyok, hogy ilyen hamar bele szeretek valakibe.
És megint viszonzatlan a szerelem, legalábbis úgy néz ki. Erőt veszek magamon,
és felkelek. A bögréket beviszem, a konyhába. Nincs ott
Katy, valószínűleg a szobájában van. Az ajtaja előtt megállok.
Halk zokogást hallok. A szívem összeszorul. Már megint miattam sír. Sebes
léptekkel megyek a szobámba, és vágom be az ajtót. Tombolni volna
kedvem. Egy cipők kapok a lábamra, és a kocsi kulcsot felkapva, indulok el
a garázsba. Az autóval a megengedettnél jóval többel hajtok, míg be nem érek a
városba. A szokásos háznál parkolok le. Már nem is kell csengetnem, hanem csak
úgy bemegyek. Harry olyan, mintha a testvérem lenne, és ez a viselkedésünkbe is
meglátszik. Ha neki van valami problémája, akkor ő jön hozzánk, ha nekem, akkor
meg én. Én mindig sűrűbben járok, hozzá. Mily meglepő. Neki a csajozás könnyen
megy. Könnyen megszerzi a szeretett lányt, és hosszú ideig is meg tudja
tartani, ha arról van szó, de ő közölünk az, aki ha akar egy éjszakás kalandot,
akkor az is könnyen összejön neki. Most sem lepődnek meg, ahogy a nappaliukba
bukkanok fel. A kanapén Harry és Gemma van, Anne biztosan dolgozik. Egy igazi
tündéri anyukájuk van, és már engem is a fiaként szokott emlegetni. Vidám
köszönnek, de én csak morcosan furakodok be közéjük. A tévében a X-faktor
ismétlése megy, ami náluk azt jelenti, hogy cikizik az énekeseket. Most
valahogy mégis csendben vannak. Mindketten kérdően néznek rám.
- Mégis mi bajod van? - kérdezi Harry.
- Az, hogy egy idétlen ember vagyok. Elég kielégítő válasz. -
mondom. Gemma, halkan motyogja az orra alatt, hogy nem vagyok idétlen. Egy
mosolyt villantok rá. Igen, Gemma néha a megtestesült vidámság szokott lenni.
- Már megint miért?
- Elcsesztem, érted már megint elcsesztem. - pattanok fel a kanapéról,
és közbe mutogatok. - Nem vagyok jó semmire. Érted, azt se tudom, mikor
szerettem belé, erre ma megcsókol, mert mikor nagyon be voltam rúgva, akkor én
csókoltam meg. Erre meg eljutottunk odáig, hogy az egészet felejtsük el. Tudod,
milyen szar érzés? - a végén már kiabálok. Harry, csak bólogat, de Gemma még
mindig érthetetlenül néz rám.
- Túl fogtok jutni a dolgon. Amúgy meg együtt laktok, nem fog
sokáig tartani a veszekedés, vagy ha igen, akkor megint bezárunk titeket
valahova. - nyugtat Harry.
- Katyről van szó? - visít fel Gemma. Szúrós szemmel nézek rá.
Lehet ezt nem előtte kellett volna.
- Ugyan ki másról. Nem tudom Gemma, ha nem vetted volna észre,
mióta elment Emily az óta Niall, nem is csajozott. Emlékszek mindig azt,
mondta, hogy lássuk meg vissza fog jönni, de az óta már eltelt másfél év, és ő
nincs sehol. Mióta Niall életébe belépett Katy, azóta egy kicsit megváltozott.
- úgy mondja, mintha itt se lennék.
- Tényleg Emily, de hiányzik. - sóhajt Gemma. Köszönöm Styles
tesók, nagyon sokat segítetek éppenséggel.
- Ugye Katy, most egy kicsit felborította Niall életét, és
megint el fogunk jutni, arra a szintre, hogy kétnaponta itt fog kikötni, mert
tanács kell neki. - szúrós szemmel nézek rá.
- Nem is igaz. - jelentem ki. - Most nem.
- Persze, persze.
- Oké, befejeztétek, hogy úgy beszéltek rólam, mintha itt se
lennék? - kérdezem. Egyszerre bólogatnak.
- Gyere Niall menjük haza.
- De nem akarok. - jelentem ki.
- Pedig fogsz. Katynek szüksége lesz rád, hidd el, és
ezen meg gyorsan túl lesztek. - Engedelmeskedek Harrynek. Most ő ül a vezető
ülésen, és én maradok az anyós ülésen. Meglepődök, amikor Gemma bepattan a
hátsó ülésre. Ezen Harry is elcsodálkozik. A haza fele vezető út sokkal, de
sokkal lassabban telik el, mint ahogy szokott. Minden egyes szabályt betart.
megkönnyebbülök, amikor meglátom a kapubejárónkat. Ez az út kínosabban nem is telhetett volna, ugyanis senki nem szólt senkihez. Valaki ül kint a hinta ágyon. Biztosra veszem, hogy nem Katy, ugyanis a fekete hosszú hajtömeg nem rá utal.
Mikor kiszállunk az autóból, mindhárman meglepődve vesszük észre, hogy ki is az
a lány. Más fél év telt el. Semmit nem változott, csak a haja lett hosszabb.
Mikor megpillant, rögtön a nyakamba ugrik.
- Emily, hogy hogy itt vagy? - Harryből bukik ki a kérdés.
Emily nem foglalkozik a mellettem álló két személlyel. Váttalanul ér, amikor
megcsókol, és az még váratlanabbul, hogy egy hangos ajtó csapódást
hallok.
- Beszélek vele. - jelenti ki Gemma, és már el is tűnt. Már
biztosra tudom, hogy a mai napom nem lehet rosszabb.
