15.rész

Sziasztok!

Nem szeretnék semmit se mondani a késés miatt, csak annyit, hogy nagyon sajnálom. Most már mindenkinek elkezdődött a nyári szünet. Szóval sok pihenést. 

Az elősző részhez érkezett kommenteknek nagyon örülök. 

És még annyi, hogy a következő rész fele már kész van. 

Mónika

Nagy nehezen indulok el. Egy kicsit már régen ültem biciklin, de amint kiérek a földes útról már gyorsan haladok. A hajam a szembe széltől lengedezik. A rózsaszín sisak pedig, idiótán állhat rajtam. Ez az út hagy időt a gondolkodásra. 19 éves vagyok, de már annyi mindenen mentem keresztül. De azok a dolgok rosszak voltak. Apa és anya elveszítése a legrosszabb. Már nem igazán szoktam mutatni, hogy hiányoznak, pedig nagyon is. Lehet azért, mert elterelik a gondolataimat. Apa halálánál teljesen összeomlottam, de anyánál már nem. Ez felettébb különös, mivel ő volt a legjobb barátnőm is. Próbált kirángatni, a gyászos napjaimból, de nem sikerült neki. A pszichológusomnak sem. Most meg érdekes módon Niall-nak sikerült. A dolgokat most egy kicsivel másképp fogtam fel, mint apunál. Azt már sikerült elhitetnie a pszichológusomnak, hogy Istennek tervei van velük, de ez nem segített. Plusz egy másik különbség, anya halála után elhagytam azt a környezetet, ami állandóan emlékeztetne rá. Valószínűleg ezért is könnyebb most. Egy kósza könnycsepp folyik le az arcomon. A kezemmel megtörlöm, és ez az időpont elég arra, hogy elessek. A nadrágom kiszakad, és a térdemen is elég csúnya seb virít. Amint behajlítom, éles fájdalom nyilall a lábamba, és elkezd vérezni. Még szerencse, hogy  a fejemen ott van a  sisak, így az megússza sérülés nélkül. Erről egy kis kori emlék jut az eszembe.

4 éves vagyok. Az első biciklizésemre készülök. A nagyoknak olyan könnyen megy. Sokáig hisztiztem a szüleimnek egy új bicikliért. És meg is kaptam. Mivel a belvárosban élünk,így kivittek egy nyugodt helyre, ahol nincs forgalom. Most, hogy a bicikli mellett állok, és fel kellene, rá ülnöm elkap a félelem. 

   - Napsugaram, nem kell félni. Tudod az út közben már megbeszéltük. Felülsz rá, és én foglak. - Mondja apa. Csak helyeslően bólintok. Nehezen felülök rá. A lábam nem ér le, a kormányt nagyon szorosan fogom. Annyira szorítom, mintha az életem múlna rajta. És akkor elindulok. Először a jobb lábammal, majd a bal lábammal tekerek. Apa betartotta az ígéretét, és szorosan tart. Mikor már belejövök, akkor enged el. Nagyjából 200 métert teszek meg, és utána elesek. A térdem, meg a kezem nagyon fáj, és kisebb sebek ékelődnek rajta. Elsírom magam, és innen tuja, hogy nagy baj van. Gyorsan ideér, és lerogy mellém. Az ölébe von, és már nincs semmi bajom.

Bárcsak most is így történne, de nem. A könnyeim megállíthatatlanul folyik az arcomról. Nem a fájdalom miatt, hanem, mert hiányzik apa. Igen, mióta ideértem, sose sírtam ki magam igazán. Az úton egy lélek se jár, attól függetlenül a biciklit félretolom, és leülök az árok szélére. Már nem sietek, A térdemre hajolva sírok tovább. Most igazán kiadok magamból mindent. Megijedek, amikor valaki hozzámér. Amikor felpillantok, csak homályosan látok a sírás miatt. Amint kitisztul előttem a kép, észreveszem Harry aggódó pillantását. Nem mondok semmit, csak a nyakába hajolva sírok tovább. A hátamat simogatja, és ez egy kicsit megnyugtat. Amikor valamelyest abbahagyom a zokogást, akkor kezd el beszélni.

    - Jól vagy? Ne vigyelek kórházba? - Aggodalmasan kérdezi. Még csak most nézek körül, és csak most veszem észre, hogy motorral jött. De mit keres errefelé?

    - Csak egy kis seb. Nincs semmi bajom. - Tápászkodok fel.

    - Nem úgy tűnik. Meg ha egy kis seb lenne, akkor nem sírtál volna. Ugye?

    - Nem az miatt sírtam. Oké? De megyek is. Biztos már késésbe vagyok. Szia.

    - Katy, a nadrágod el van szakadva. Nem akarsz hazamenni? Elviszlek.

    - Nem baj, majd felhívom Niall-t, hogy hozzon egy másikat. - Mondom, és már a bicikli mellett is vagyok.

    - Megmondom neki. Vigyázz magadra. - Bólintok egyet, és fel is pattanok a biciklire. A kérdésemre megkaptam a választ. Harry Niall-hoz megy. Remélem nem mondja el, a bénázásom, azt meg pláne nem, hogy sírtam. A lábam minden tekerésnél fáj. Nagyon lassan haladva, érek a városba. Az órámra pillantva, látom, hogy késtem fél órát. Szuper. Amint belépek a Starbucks-ba, rögtön meghallom őket. Hangosan nevetnek, de amikor odaérek, hozzájuk a mosoly lefagy az arcukról.

    - Sziasztok, bocsánat a késésért, de történt egy kis gond.

    - Egy kicsi. Ezt rendbe kell hoznunk, ugye El, Holly? - Néznek megbotránkozva.

    - Igen. Irány vásárolni. - Vágják rá egyszerre. -  Vagyis először igazítsd meg a hajad. Egy kicsit kócos. - Hupsz,  lehetséges. Ugyanis még a sisak levétele is gondot okozott. Az irányt a női mosdó felé veszem.

~Niall Horan~

Egy kicsit bűntudatom van, hogy így lekoppintottam Katy-t. Na mindegy. Harry küldött, egy SMS-t, hogy már úton van. Még elintézem az állatokat, és megyek a szobámba. A kottás mappámat, és füzetemet előveszem. Elkezdem az egyik új szerzeményemet. Az akkordok halkan csendülnek fel, és elkezdek halkan dúdolni. Még nincs konkrét dalszöveg, csak az alap van meg. Remélem sikerül befejeznem, és nem lesz nagyon nyálas a dal. Mondjuk mostanában eléggé azok, ezért se merem megmutatni a többieknek. Egy motor zúgását hallom, és innen tudom, hogy Harry megérkezett. Gondosan elrejtem a cuccaimat, a fiókomba. A gitárt pedig az ágyra helyezem. Amikor leérek a lépcsőről, már Harry a cipőjét veszi le. Aggodalmasan pillant rám.

   - Van valami baj? - Kérdezem.

   - Nekem nincs, de te nagy bajban vagy. - Mondja, közben helyet foglal a kanapén.

   - Én? Miért?

   - Ma láttam Katy-t, és nem volt a legjobb állapotban. Még is, hogy gondoltad, hogy egyedül engeded el? Eszednél vagy? - Végére a hangja igen hangosba megy át.

   - Történt vele valami?

   - Azt leszámítva, hogy elesett, és sírva találtam rá. - A kijelentésén megdöbbenek. Most még jobban mardos a bűntudat. Hogy lehettem ennyire balfék? Most biztos, hogy megutált.

   - De jól van?

   - Fogjuk rá. De beszélj vele minden félképpen. Meg kell neki egy másik nadrág.

   - Beszélni fogok. Minek kell neki új nadrág? - Vonom fel a szemöldökömet.

   - Kiszakadt a nadrágja. - Feleli egyszerűen.

   - Rendben.

   - De miért hívtál át?

   - Szeretnék tartani, egy bulit. Anyu elutazik, és utána. Mondjuk, lehetne a fellépés után. De ne szólj másoknak, a fiúkon kívül.

   - Nagyon jó ötlet, de akkor miért nem csinálsz egy hatalmasat?

   - Nem szabad, hogy anyu megtudja.

   - Rendben, de megyek. Szia.

   - Szia. - Köszönök el én is. Lassacskán elkészülök. Folyamatosan az jár az agyamba, ami történt Katy-vel. Annyira hihetetlen, ami vele történt. Egy fehér nadrágot viszek neki. Ez illik a szürke pólójához. Rápillantok az órára, és máris észreveszem, hogy késésbe vagyok. Hát igen egy kicsit fura, hogy korábban kezdünk. De a jó fellépés érdekében mindent meg kell tenni. A lépcsőről lesietek, de a bejárati ajtó szőnyegében megbotlok. Még szerencse, hogy időben meg tudok kapaszkodni. Csak nevetek a szerencsétlenségemen. Az autóba beülve, sietve indulok el. A városba beérve lassítok le, egy kicsivel. Még csak most veszem észre, hogy feszült vagyok, vagy inkább ideges. Igen, az ideges egy kicsivel jobban illik rám. Harry házához leparkolva, észreveszem, hogy mindenki itt van már. A lányokat is beleértve. Nagyot nyelve szállok ki a kocsiból, és amint belépek megpillantom Katy-t. Rájövök, hogy nem kell a nadrág. Tökéletesen néz ki. Egy combközépig érő halványkék szoknya, és egy fekete pánt nélküli felső van rajta. Mióta beléptem, azóta csak bámulom. 

14.rész

Sziasztok!

Hűű, hát 3 hét után végre tudtam, hozni az új részt. Elnézést kérek a csúszásért. Mindenkinek kellemes szünetet. Az érettségizőknek meg kitartást a szóbelihez, már nincs sok hátra. 

Még elég sokáig próbáltak. Már szinte mindenki ideért, természetesen csak Gemma hiányzott. Eleanor is itt van. Vele most találkoztam először, de jól elvagyok vele. Már legalább két órája próbálnak. A legtöbb számuk pörgős, és idétlenül ugrálnak ilyenkor a mikrofon előtt. De azért vannak eléggé érzelgős számok is. De ezeket ritkábban éneklik. Tisztára színpadi alkatuk van. Élvezik amit csinálnak, pedig csak hobbi. Néha figyelünk rájuk, néha pedig beszélgetünk. Elmesélik, hogy hogy találkoztak először. Sophia és Liam története a legviccesebb. Egymásba mentek, de szó szerint. Nem szerelem volt első látásra elmondásuk szerint. Sokáig kerülgették egymást. Általában csak véletlen futottak össze. Majd később Liam elhívta randira. Találkozásuk után majdnem egy évre jöttek össze. És azóta is együtt vannak. Louis és Elanort Harry hozta össze. Náluk viszont nem ment minden zökkenő mentesen. Az elején sokszor veszekedtek, de még most is vannak néha ilyen alkalmak. Figyelemmel hallgatom végig a sztorijukat. Holly elég sűrűn pillant Harry felé. Erről jut az eszembe, beszélek a csajokkal, hogy hozzunk össze nekik valami randi féleséget. Vagy beszélek Hazzával, hogy hívja el. Csináljanak már valamit kettőjükkel. Rossz rájuk nézni. Néha olyan mintha szemmel felfalnánk egymást. Épp az Up all night-ot éneklik. Ugrálnak, élvezik. Niall gitáron játszik. A selymes hangja megbabonáz. Meg kell vele beszélnem, hogy tanítson meg gitározni. Mire lejár a szám, addigra toppan be Gemma. Nagyon vigyorog.

   - Skacok. - Szinte visít. - Van egy jó hírem. Meghívtak benneteket, hogy lépjetek fel a városi napokon. - Mindenkinek hihetetlenkedve esik le az álla. A várisi napok, ami azt jelenti, hogy nagy közönség előtt fognak énekelni.

   - Most csak szívatsz. Ugye?

   - Nem, most beszéltem Daniellel.

   - Te vagy a legjobb tesó. -Mondja Harry, és mindenki a nyakába borul, az örömében. Miután ki örömködtük magunkat, és vagy tízmilliószor elmondták Gemmának, hogy milyen szuper, elindultunk a törzshelyünkre. Minden próba után itt kajáltak. Elmondásuk szerint annyira elfáradnak, hogy nincs kedvük főzni. És így egyszerűbb. Aha, persze, főleg van olyan, hogy nem is próbálnak csak beszélgetnek. Mindegy is. Az odaút nagyon jó hangulatban telik. Az egész utat befoglaljuk. Amikor beérünk rögtön az az első, hogy két asztalt összetolunk. Gyorsan rendelünk, és ismét kezdetét veszi a beszélgetés. Az egész kajáldát a hangunk tölti be. Beszélünk a városi napokról, ami négy nap múlva lesz. Szóval nagyon sokat kell próbálni. Mindenki két plusz főt vihet magával a színpad mögé. Szóval tökéletesen fogom látni őket. Vagyis remélem. Még sok más fellépő lesz, mint Robbie Williams, Bruno Mars, és elvileg velük is találkozhatunk. Most örülök, hogy van Gemma. Ennél jobb hírt nem is közölhetet volna. Egy kicsit kezd unalmas lenni, hogy csak azt beszélik, hogy milyen jó, hogy Gemma beszervezte nekik a  fellépést. A hangulat számomra, már nem az igazi. Gemma élvezi, hogy ő van a középpontba. Önmagát adja. Miután megvacsorázunk, haza indulunk, vagyis vissza Harryékhez. Még megbeszélik, hogy holnap korábban kezdenek.

   - Hé, Niall. Hazadobnál minket? - Kérdezi Louis.

   - Persze, tesó.

   - Bocsi Katy, kitúrlak az anyósülésről. - Mondja nevetve.

   - Nem,nem. Az az én helyem. - Jelentem ki.

   - Akkor nem, amikor én is ott vagyok.

   - Szívem, nem fogsz belehalni, abba ha nem ott ülsz. - Mondja Eleanor.

   - De akkor is ott akarok. Katy, tudod, hogy az idősebbre kell hallgatni.

   - Tudom, de a válaszom még mindig nem. - Zárom le a vitát, és beülök a helyemre. Még mielőtt kirángatna onnan gyorsan bezárom az ajtót. Az ablakot résnyire lehúzom, és úgy köszönök el.

   - Most, haragszom rád. - Vágódik be Louis mögém.

   - Lou, viselkedj. - Dorgálja le Eleanor.

   - Louis ne durcázz. - szól hátra Louisnak. - Ez az első alkalom, hogy valaki kitúrja onnan. Ügyes vagy. - vigyorog rám. Lassan elindulunk. Csendesen telik az út. Mindenki a saját gondolatába burkolózik. Kíváncsi vagyok, hogy kitöri meg a csendet. Csak a rádió szól halkan. Louis elkezdi lökdösni az ülésem. Próbálkozik, de nem engedek. Nagyon kitartó, már a nyakamat is fujkállja, élvezi, hogy a kezemmel kapálózok. És végül betelik a pohár, amikor a hajamat is elkezdi húzogatni.

   - Niall, állj meg. Most. - idegesen mondom.

   - Itt?

   - Nem, majd ha hazaértünk, persze, hogy itt. Lousi fejezd már be. Nyertél, amint megáll ide ülhetsz. Most örülsz? - Pillantok hátra a két ülés között.

   - Igen. - kiállt fel. Amint megáll Niall kipattanok, és hátra ülök.

   - Most hisztizel? Ne már. Utálom, ha egy lány miattam hisztizik. - fordul hátra Lou.

   - Én, ugyan nem.

   - Akkor megnyugodtam. - mondja, és letöri a homlokáról a nem létező izzadság cseppeket. Most már nyugodtan ül. A rádiót kapcsolgassa folyamatosan. Eddig egy számot sem hallgattunk végig. Szegény El már a fejét fogja. Nem tudom, hogy bír vele, ha mindig ilyen hiperaktív. Niall néha a tükörből hátra pillant. Végül megállapodik egy zene csatornán. Ismeretlen szám megy rajta, de nem zavar.

   - El?

   - Hmm?

   - Hogy szoktad kibírni mellette? - bátorkodom megkérdezni.

   - Őszintén? Néha elég nehezen. Mellette sose lehet unatkozni. Mindig kitalál valamit. Képzeld a legújabb ötlete a nyúltenyésztés. Szerinte húsvétkor jó bevétel, de szerintem nem. Elviszik a gyereket, hogy nézze meg a nyuszikat, és utána már mennek is. De támogatom, mert szeretem.

   - Akkor nem unatkozol mellette.

   - Hát nem. - mosolyog rám.  

   - Lányok miről sustorogtok. Csak nem rólam? - fordul hátra Louis. Csak a szememet forgatom.

   - De rólad, és most mondok el, minden kis piszkos részletet Katynek. Remélem nem baj. - mondja el fapofával. Egyetlen izom sem mozdul meg az arcán, amíg ezt mondja. Csak röhögök mellette. Most bármit megadnák, hogy lássa magát Louis. Az arcáról hirtelen lefagy a mosoly. Már Niall is csatlakozik a nevetéshez. Nem tud megszólalni, ilyet se láttam még. Csak tátog, mintha hal lenne. Az arcán kezd megjelenni, egy kis pír. Lassan előrefordul, és akkor Elből is kitör a nevetés. Abban a maradék kis időben, csöndben marad, és ez tetszik. Még beszélgetek vele. Holnap találkozunk a próba előtt. Sophia-át is megpróbálja rávenni, hogy jöjjön el. Megbeszélem vele, hogy Holly, is had jöjjön. Vidáma szállok ki  a kocsiból, és ülök vissza a helyemre. Még mielőtt elindulnánk, Louis behajol az ablakon.

   - Amit El mondott, az biztos nem igaz. - mondja. Csak bólogatok helyeslően, és próbálom vissza fojtani a nevetésem. A hazafele út gyorsan telik el. Alig várom, hogy aludjak. A mai nap nagyon lefárasztott. A kutyám szeretettel vár a szobámba. Gyorsan lezuhanyozok, utána még ellátom Molly-t. Amint sikerül lefeküdnöm, rögtön elnyom az álom. Reggel korán kipattan a szemem. Ez talán köszönhető, annak, hogy délután találkozom a csajokkal. Jó kedvűen megyek a fürdőbe, és intézem el a dolgaim. Molly-t magammal viszem a konyhába. Ma beszélek Niall-vel, hogy szereljen a szobám ajtajára is egy kutyaajtót.

   - Szép reggelt.

   - Te már fent? Megfújt tegnap a szél. - mondja Niall. - Amúgy szia. - vigyorog rám. Most ő áll a tűzhelynél.

   - Igen, és nem fújt meg a szél. Csak kipihentem magam. - vonom meg a vállam. Töltök magamnak egy bögre kávét, és leülök a helyemre. Figyelem, ahogy főz. Nagyon odafigyel, hogy mit hogyan csinál. A csendet Molly halk szuszogása tölti meg. A gyümölcsös tálból elveszek egy almát, és megeszem. A reggelit nem várom meg, ezért kapok két szúrós pillantást. De nem foglalkozok velük. Összeszedem a rajzos felszereléseimet, és kiülök a dió fa alá. Nincs konkrét tervem, hogy mit csináljak. Mostanában inkább portrékat rajzolok. Már van egy halom rajzom a szüleimről, és Niall-ról. Most a természetet van a központban. A terasz előtt lévő virágágyást rajzolom. Miután végzek, összeszedem a cuccaimat, és felmegyek készülődni. Egy halvány rózsaszín nadrág, és egy szürke póló mellett döntök. Felveszem, a kedvenc cipőmet, és indulásra kész vagyok. 

   - Niall, bevinnél a városba? - kérdezem.

   - Nem, más dolgom van.

   - Akkor mégis, hogy jutok be? Nem csinálhatod ezt velem. 

   - Biciklivel. Nekem van még dolgom. De Harrynél találkozunk. Oké?

   - Oké. 

   - Mindjárt odaadom. - Csak egy bólintással jelzem a beleegyezésem. A kézi táskából, átpakolok egy kis hátitáskába. Most a teraszon ülve várom. A garázsból tolja ki a biciklit. Kapok egy sisakot, és egy vigyázz magadra, nemsokára találkozunkat. És így indulok neki, egy csajos délutánnak.