3. rész - Ismerkedés

Sziasztok!

Először is nagyon sajnálom, hogy a múlt héten nem hoztam a részt.

Másodszor, pedig örülök, hogy elkészült ez a rész. Nem igazán vagyok vele megelégedve. Jó olvasást a részhez.

Mónika

Perceknek tűnt, amíg Niall bevitt a garázsba, pedig csak pillanatok teletek el. Az idő lelassult. Amint beléptünk éreztem, hogy az arcom színe pirosabb árnyalatot vesz fel. Nyolc érthetetlenül fürkésző szempárral találtam magam, és mind fiú volt. Ez az én szerencsém, bár említett Niall egy Gemma nevű lányt, hogy ő is itt lesz, hát mégsem. Azért remélem, nem fogok zavarni, na meg remélem tudtak az érkezésemről. Jobban szemügyre veszem őket és felismerek két személyt. Az egyik Harry a másik Liam. Niall köszön nekik, én meg bambán állok mellette.

  - Srácok, ő Katy. Katy már ismered Harryt és Liamet. Hadd mutassam be neked Zaynt és Lousit. - Egy biccenéssel elintézem a köszönést, ahogyan ők is. Az arcom színe kezd vissza állni az eredetire. Hál istennek. Jobban szemügyre veszem a helyiséget. Középen mikrofon állványok, pont jut mindenkinek egy. Hátul rengeteg gitár és mellettük egy nagy kanapé foglal helyet. Egy ajtó is található, gondolom, az vezet be a házba. Tényleg vajon kinek a házában vagyunk? Vagy ez egy közös kis kuckó? Érthetetlen arckifejezést vághattam, ugyanis valaki elkezdte a szemem előtt himbálni a kezét. Elbambulhattam? Talán, mostanában elég sűrűn megesik velem. Kérdő arckifejezést vágok feléjük.

   - Velünk vagy, vagy valahol nagyon messze jársz? – Kérdezi Niall.

   - Veletek vagyok. – Válaszolom és remélem elég magabiztosnak tűnt a hangom.

   - Akkor miről beszéltünk? – Kérdezi Zayn. Hát akkor lebuktam, olyan mintha belém látna. Szőke hajam az arcomba hullik és remélem, el tudom vele rejteni a pirosodó arcomat.

   - Öhm, nem tudom. De, ha ennyire érdeklődtök, akkor elárulhatnátok, miről van szó. – Motyogom.

   - Nos, arra gondoltunk, hogy ha ideér végre Gemma, akkor elmehetnénk kajálni. – Ez egy kiváló ötlet. Csak bólogatok, hogy nekem oké. Velem nem törődve beszélgetnek, hogy előző nap mit csináltak. Csak én fújtam fel, ezt az egész próbás dolgot. Niallnak tényleg igaza volt, hogy nem lesz semmi baj. Gondolataim elkalandoznak oda, ahova nem akarom és ez pedig nem más, mint anyu. Az isten szerelmére, hogy nekem mennyire hiányzik. Tudja, hogy nem ő volt a legjobb anya a világon, de mégis megtett mindent. Hiányoznak a szombat esték, amikor megbeszéltük a problémáinkat egymással. Mindenbe támogatott, ő volt a jobb kezem. A szívem összeszorul, ahogy rá gondolok. Neki is itt kellene lennie.    - Hé, Kat, Katy minden rendben van? Egy kicsit elsápadtál. – Niall, hangjára eszmélek fel. Már most úgy viselkedik velem, mintha testvérek lennénk. Jól esik, ahogy törődik velem.

   - Igen, jól vagyok. – Nyelek nagyot.

   - Biztos? Olyan rosszul nézel ki. Ne vigyünk el egy orvoshoz? – Olyan rendes, ahogy aggódik, de tudnia kéne, hogy mi a bajom.

    - Köszönöm, ezt pont szereti egy lány hallani. De nem kell elvinni sehova. Jól leszek, csak adj egy pillanatot. – Mondom. És tényleg egy pillanat múlva jobban is érzem magam. Csak kell valaki, aki kizökkent a legmélyebb gondolataimból. Most már arra összpontosítok, hogy mit beszélnek. Meg beszélik, hogy amíg ide nem ér Gemma, addig elpróbálnak pár számot. Kiváló ötlet, kíváncsi vagyok a hangszínükre. Egymásra néznek, és tudom, rögtön megértik egymást és helyeslően bólintanak. Niall elvesz egy gitárt a helyéről és a lejátszó melletti távirányítót is magával viszi. Liam kezébe nyomja és mondja, hogy a hármast nyomd meg. Liam helyeslően bólint. A mikrofonok mögé állnak, és felcsendül az első akkord, és a szöveg is. "Little black dress just a walked into the room" Profin adják elő. Az ajkam felfele görbül. Nagyjából a szám felénél Louis elkezd idétlen arcot vágni, és alig bírom visszafojtani a nevetést. Niall igen szexinek bizonyul gitárral a kezében. Folyamatosan engem néz. Most már ő is és Harry is csatlakozik Louis hülyeségéhez. A szám végére kitör belőlem a nevetés. Zayn rosszallóan néz rám. Valószínűleg azért, mert röhögök, úgy igazán.

    - Nos, Katy. Hogy tetszett? – Liam, bátorkodik feltenni a kérdést. 

    - Nagyon jó hangotok van, bár nem hallottam ki egyikőtök hangját sem. De gondolom, nem az összes számnál van így. És bocsánat, hogy röhögtem, csak Louis elkezdett idétlen arcot vágni és voltak még olyanok, akik csatlakoztak hozzá. – Rámutatok az egyik kezemmel Harryre és a másikkal Niallra. A vigyort az arcomról nem lehet letörölni és, ezért hálás vagyok nekik. 

   - Hát, akkor örülök, hogy tetszett. – Mondja Harry. Egy szőke hajú lányt pillantok meg. Gondolom ő Gemma. Csak én állok vele szembe, a kezét a szájához rakja, ezzel jelzi nekem, hogy ne szóljak róla, vagyis gondolom. Még mindig magyarázzák, hogy ezt a dalt mennyire szeretik. Aztán, Louis hirtelen megugrik, és ijedtében kiabál egy mi a fenét. Amint megfordulnak, a lány a fiúk nyakába ugrik. Biztosan nagyon szereti őket. Lehet, hogy valamelyikükkel egy párt alkotnak. Végig öleli a fiúkat és végül nálam áll meg. 

   - Szia, Gemma vagyok. Köszi, hogy nem szóltál. Imádom ugratni őket. – Oh, akkor jól értelmeztem. A természete, igen hevesnek bizonyul. 

   - Helló, Katy. – Én is bemutatkozok illendően.

   - Na, ha már ideértél, akkor mehetünk enni? Nem sokára éhen halok. – Mondja Niall drámaian, és a hasát fogja. A fiúk csak a szemüket forgassák. Biztosan hozzá szoktak, már, hogy Niall éhen akar halni szinte állandóan.  

   - Hé, miről maradtam le? – Kérdezi Gemma.

   - Hát, azt beszéltük, hogy ha ide értél, akkor beülünk valahová. – Gemma, csak egy, oh-t, bök ki, és már indul is kifelé. Gyorsan vette a lapot. Gyorsan összeszedjük magunkat és elindulunk gyalog. A város ezen, részén már jártam délelőtt. Az út csendben telik, ami szerintem furcsa. Én Niall és Gemma között sétálok. Néha feleslegesnek érzem magam, de ez általában mindig így van. Biztosan több van köztük, mint barátság. Ahogy Gemma rá néz. Néha, olyan mintha szerelmes pillantásokat váltanának, de lehet, csak beképzelem. Mikor odaérünk, a fiúk illedelmesen előre engednek engem és Gemmát is. A sarokban lévő nagy asztalhoz ülünk. Mellém Liam és Harry ül. Szembe van velem Niall, Gemma, Louis és Zayn.  A kezembe veszem az étlapot. Meglesem a hely nevét, ami nem más, mint Kail Kebabs. Az ajánlatukat is meglesem. Mindenki megrendeli a szokásos ételét. Én a taco mellett döntök és rendelek mellé egy epres turmixot. Azt hittem, míg várunk, addig be fog állni a kínos csend, de ez nem következett be. Gemma elkezdte elmesélni a napját. Mindenki szeme teli van érdeklődéssel. Biztosan szeret a középpontba lenni. Ez a lány teljesen az ellentétem. Annak az esély, hogy én és ő barátok leszünk egyenlő a nullával. Vajon kinek a barátnője, vagy csak ennyire közel áll hozzájuk? Kérdések ezrei rohanják meg a gondolatom. Mi után befejezi a mondani valóját, kihozzák az ételeinket.

   - És mi a helyzet veled Katy? Hogy tetszik a kis városunk? – Kérdezi Liam. – Londonhoz képest nagyon nyugodt. Fura, hogy nincs, akkora forgalom. Meg, hogy mindenki köszön mindenkinek. – Gemma, rögtön megragadja a mondandóm elejét.

   - Londonban élsz? Mindig el akartam jutni oda. Milyen a nagy városi élet? – Kérdezi, teli izgatottsággal.

   - Nos, már nem élek ott, de ha egyszer netán visszamegyek, szívesen vendégül látlak. Érdekes. Gyönyörű a város este. Ahogy ki van világítva, az valami fantasztikus. Ha ott jársz, feltétlenül nézd meg a Big Bent, és szállj fel a London Eye-ra. Érdemes megnézni még a Buckingen palotát is, meg az egész várost. – Mondom, és próbálok mosolyt erőltetni az arcomra. 

   -  És mikor mész vissza? – A kérdés, amit nem akartam meghallani. Most majd kell válaszolnom egy csomókérdésre, és a vége az lesz, hogy sírni fogok.  

   -  Nem mostanában. – Válaszolom és neki kezdek a tacomnak. A többiek is neki látnak enni. Elkapott a rosszkedv, már most azt várom, hogy mikor megyünk haza. Niall elkezd hülyéskedni a sült krumplival, és most úgy néz ki, mint egy rozmár. 

   -  Katy, ha haza mész, akkor elmehetünk veled mi, is egy hétre? – Kérdezi Louis. Szóval akkor Niall nem számolt be rólam, hogy végleg itt maradok. Részben hálás vagyok neki, részben meg nem. 

   - Én… én nem fogok haza menni, talán évek múlva csak. – Mondom és érzem, hogy könnyfátyol kezdi borítani a szemeimet. Mindenki érdekesen néz rám, hogy egy magam fajta nagyvárosi lány mit keres, egy ilyen helyen. 

   -  És, ha szabad megkérdeznem, akkor miért? – És itt törik el a mécses. Hallom, hogy Niall halkan szitkozódik és mintha lekevert volna egyet a kérdését feltevő Harrynek. Valószínűleg rá jöttek, hogy ez nem a megfelelő kérdés volt. A könnyeim, akaratom ellenére kezd el hullani. Valaki nyugtatóan elkezdi simogatni a hátamat. A kéz mellé, már hang is párosul. 

   -  Hé, nyugi. Nincs semmi baj. – Mondja Niall, és igaza is van. Nehezen összeszedem magam, és szipogva válaszolok.

   - Bocsánat, csak egy kicsit érzékenyen érint a téma. Nos azért, mert a szüleim meghaltak és nem hiszem, hogy bármikor is úgy fogom magam érezni, hogy haza menjek. Remélem, értitek. – Erre, senki nem válaszol. Most biztos azon gondolkoznak, hogy mennyire szánalmas vagyok. Tönkre vágtam a hangulatot a hisztimmel. Le kellene szoknom róla. Még csak most eszmélek fel, hogy Harry és Niall helyet cserélt. És, hogy mindenki engem figyel.

   - Katy, bocsánat, hogy felhoztam, ezt a témát. Tényleg nem tudtam. – Szegény Harry, itt szabadkozik nekem, és az arcán tényleg látszik a megbánás.

   - Nincs, semmi baj. Csak még egy kicsit érzékenyen érint a téma, de majd belenyugszom. – Mondom, és egy mosolyt erőltetek az arcomra. A hangulat kezd vissza térni. Odafigyelek, hogy miről beszélnek. Az is kiderült, hogy Liam és Zayn féltestvérek. Ez az, amit sosem gondoltam volna. A stílusuk is különbözik. Liam az a visszahúzódó félénk fajta, szinte olyan, mint én. Zaynnek olyan rossz fiús külsője van. Louis is farmon él. Imádja a répát és még van egy kisebb nyúl tenyészete is. Nos, azt látnom kell. Imádom a nyulakat. Olyan kis aranyosak tudnak lenni. Harry a helyi pékségben dolgozik, de ezt már tudtam. Gemma Harry testvére, ami szinte magától értetődőnek kellett volna lennie. Mosolyuk szinte ugyan olyan. Meséltek a bandáról. Szinte minden héten, pénteken a helyi klubban lépnek fel. Látszik rajtuk, hogy imádják csinálni. Kipillantok az ablakon és már azt veszem észre, hogy sötétbe borult az utca. Lassan elindulunk visszafelé, amit nem is bánok. Most már sokkal jobban érzem magam a társaságukba. Louis mesél, még a barátnőjéről Elanorról. A többiek szerint Louis kiköpött mása, csak női változata. Visszaérünk a házhoz, ami kiderült útközbe, hogy Harryék laknak itt. Végül, olyan este kilenc körül indulunk, haza Niallel.

   - Ugye mondtam, hogy jó lesz. Bennem midig bízhatsz. – Rám vigyorog, utána visszafordul, és az útra koncentrál. A válaszom erre csak egy szemforgatás. Nem lehet mindenben igaza, de ez most kivételesen igaz volt. Nem bántam meg a mai napot. Nagyon jól éreztem magam, ami már nagyon régen fordult elő velem. Az étteremben lezajlott incidens után, azt hittem megfog pecsételődni a hangulat, de ebben is tévedtem. Ma tévedős napom van ezek szerint. 

   - Niall, lehet egy kérdésem? – Kérdezem, és ő érthetetlenül vonja fel. 

   - Akár kettő is. 

   - Mindegy, nem fontos. – Mondom és lehajtom a fejem. 

   - Kat, ha már belekezdtél akkor fejezd is be. – Mondja Niall. 

   - Oké, volt köztetek valami Gemmával? – Kérdezem és rögtön hülyén is érzem magam. 

   - Nem, nem volt. Csak barátok vagyunk. – Mondja. A szemében nem látom, hogy megsértődött volna. Pedig biztosra vettem volna, hogy volt köztük valami. Mindenben egyet értenek. És Gemma folyamatosan Niallt nézte. Magamban összegzem a mai napomat. Ma megismertem Niall barátait és remélhetőleg mondhatom, hogy már az enyémek is. Gemmát nem igazán ismertem ki, de egy kicsit azért remélem, hogy jobban megismerem. Végre hazaértünk, már alig várom, hogy egy forró fürdő után az ágyamba kössek ki. Amikor belépek, nem számítok arra, hogy Amber haragos pillantást vet rám és a mögöttem belépő Niallre. Hát azt hiszem, megkapom az első leszidásomat tőle is.

      

2. rész - Elmélkedés

Sziasztok!
Meghoztam a második, részt, remélem tetszeni fog. A héthez mindenkinek sok kitartást kívánok. Jó olvasást.
Mónika

Az élet mindig akkor tesz próbára, amikor az ember azt nem gondolná. Nos, ez velem is így történt. Mikor anyu meghalt, úgy gondoltam senkire nem számíthatok, viszont a tegnap este után, remélhetőleg nyugodtan elmondhatom, hogy Niallban bízhatok. Talán azért, mert van bennünk egy közös. Ő is úgymond árva, ahogyan én is. Remélem engem is úgy fog szeretni Amber, ahogyan Niallt. Úgy érzem, nem fogok belepasszolni ebbe a világba. Én a nagyvárosi lány, egy kis faluban. Nekem nem fog menni, hogy állatokat etessek, vagy a lovakat csutakoljam le, ez nem az én világom. Bár jobban járnák, ha beletörődnék, ugyanis ezen változtatni, nem tudok.  Emlékszek, apu mindig ezt mondta: "Ha valami rossz, mindig kell benne keresni jót."Most a rossz, hogy anyu meghalt, de könnyen találtam benne jót is. Közelebb kerülök Amberhez és még találtam egy barátot. Ki tudja, lehet, sokat fogok változni. Talán már nem leszek az a visszafogott és visszahúzódó lány, akit mindenki kibeszélhet és megalázhat. Az életben a kalandot fogom keresni. Kinézek az ablakon, eddig fel se tűnt, hogy nem azt nézem. Vajon észrevette, hogy mióta elindultunk, folyamatosan őt néztem, remélem nem. Vagy kitudja, lehet, a levegő teszi velem, és én is a megbámulás mestere leszek. Sose bámultam meg másokat, főleg pasikat. Valami nagyon nincs rendbe. Beértünk a városba. Nos, hát eléggé forgalmas, azt hittem csak egy-két ember fog erre lézengeni, de egy csomóan vannak. Mielőtt még kiszállnánk Amber hátra fordul, hogy megnézze, minden rendben van velem. Valószínűleg azért, mert egész úton egy szót se szóltam. Biztatóan mosolyog rám. Amint kiszállunk, mindenki elkezd felénk vigyorogni, meg intenek egyet, sőt néha még köszönnek is. Ilyen nem volt Londonba, ott mindenki sietett a munkába vagy a dolgára. Nagy sikere lehet a bandának a környéken vagy Amber ennyire híres errefelé. Nem tudom, talán idővel kiderül. Eléggé sokat sétálunk, amikor megállunk egy parkban.

- Niall, Katy ti menjetek, vegyetek magatoknak reggelit. Én vásárolok még néhány dolgot és a kocsinál találkozunk kb. 1 óra múlva. - Erre csak bólintok, míg Niall elmond egy rendbent. Még egy darabig sétálunk, aztán hirtelen megállunk.

- Kat! Tudok egy nagyon jó pékséget. Mindent meg kell kóstolnod. Jaj, de bunkó vagyok. Még meg se kérdeztem, hogy jól vagy? - Hűű. Meglepett, ez a hirtelensége és milyen jó kedve lett, ahogy megemlítette azt a pékséget. Vagy lehet csak az ott dolgozó lány érdekli. Krisztusom, még nem is értünk oda, én meg azt hiszem azért ilyen, mert biztos, hogy lány van a dologban. A szemében izgatottságot vélek felfedezni. Mikor elkezd furcsán nézni rám, akkor eszmélek fel, hogy válaszolnom is kellene.

- Igen, jól vagyok, csak még az agyam nem százszázalékos. Tudod, ilyenkor szoktam ébredezni. - Megérően bólint. És egy kis együtt érzést látok az arcán. Tovább megyünk. Lehajtott fejjel sétálok mellette, de néha amikor nem felém néz, és ez elég ritkán van, rá sandítok. Nem merek belenézni a szemébe. Azok a gyönyörű kék szemek, esküszöm az a halálom. Kiskoromban midig kék szemet akartam, talán azért, mert ritka, így különlegesnek érezhettem volna magam. Ismételten megállunk, csak most fel is nézek a cipőm bámulásából. És meglepődök, hogy egy barna szempár néz vissza rám.

- Öhm, izé, szia. - Bököm ki nagy nehezen. Mikor találkoztunk vele? Ennyire el voltam foglalva?

- Niall bemutatnád nekem, az elbűvölő barátnődet. - Hogy mi van? Azt mondta, hogy a csaja vagyok? Kikerekedett szemmel nézek rá. 

- Nos. Liam, nem a barátnőm. Úgy mond, rokonok vagyunk, de mégsem. De ezt hagyjuk. Katy Liam. Liam Katy. - Nos, Niallnak nagy mázlija van. Felém villant egy ezer wattos mosolyt és nekem is elkezd felfele görbülni a szám. Liam közelebb lép és felém nyújtja a kezét. Istenemre, tök jó, hogy nem olyan aki, rögtön az ember  magánszférájába hatol. Annyira idegesítő tud lenni. Szívesen elfogadom a kezét. 

- Nagyon örvendek, Katy. Még sosem láttalak errefelé. Látogatóba jöttél? - Kérdezi és rögtön az a mosoly, elkezd legörbülni. Érthetetlenül néz rám.

- Nos, még nem jártam itt, talán azért nem találkoztunk. És végleg jöttem ide. - Válaszolom. Szívből remélem, nem fog rá kérdezni az okára. Vagy is rákérdezhet, de ne nálam. Valószínűnek tartom, hogy elsírnám magam. És nem akarom, hogy úgy könyveljenek, el, mint egy hisztis picsa. Egy pékségnél álltunk meg. A fiúk illedelmesen előre engednek. Isteni illatok keveredik a levegőben. Niall megragadja a karomat és a pulthoz megyünk.

- Hé, Harry először minket szolgálj ki. Tudod, hogy én már törzsvásárlónak számítok és hoztam magammal egy vendéget. - Kiabálja, és egyáltalán nem zavarja, hogy mindenki őt nézi.

- Szia Niall. Helló szépségem. - Értetlenül nézek körbe kinek mondja, hogy szépségem. Mikor rájövök, hogy nekem. Elkezdek idétlenül vigyorogni. Mit lát bennem szépnek? Ez a fődíjért járó kérdés.

- Szia, Katy vagyok. - Köszönök neki és illedelmesen bemutatkozok.

- Harry. És mi járatban vagytok errefelé? - Niallnak, egy szemforgatás a válasza, de pár másodperc múlva már válaszol is.

- Hát Harry, szerinted, miért jár az ember pékségbe?

- Bocsi, csak fura, hogy nem egyedül jöttél. Akkor mit adhatok? - Kérdezi és Niall erre elkezd felsorolni egy csomó dolgot. Azért remélem, nem az egész pékséget vesszük meg.

- Akkor, lesz egy kakaós csiga, pizzás csiga, húsos rétes, meggyes-pudingos rétes, vajas pogácsa, sajtos bucka. Ja, és mindegyikből kettőt. Katy kérsz még valamit?

- Nem, de én nekem elég egy süti. - Mondom, és Niall úgy néz rám, mintha megadtam volna az okot a harmadik világháborúra. Harry odaadja a zacskókat és kivonulunk a pékségből. Az autóhoz megyünk és közben eszünk. Harry mondott olyat, Niallnak, hogy majd délután találkozunk. Kezdek kételkedni abba, hogy ez a próbás dolog jó ötlet. Az evést hamar feladtam. Míg én megettem egy sütit, addig Niall legalább hármat. De ha én ennék ennyit, rögtön látszana rajtam. Csak nekem vannak ennyire rossz génem. Tényleg vajon, hogy tudja ilyen jól tartani magát. Lefogadom, hogy még kockái is  vannak. Ahj Katy, tereld már el a figyelmed róla. Megvan inkább nézem a tájat. Felnézek a cipőm bámulásából, egy kicsit jobbra nézek, és egy gyönyörű kék szempárral találkozok. Lányos zavaromban, elmosolyodom, vagy is inkább néz ki vicsorgásnak, és megint lefele bámulok. A hajam az arcomba hullik és érzem, ahogy az arcomat elborítja a pír. Csak ne vegye észre, csak ne vegye észre. Annyira belemerülök, hogy észre sem veszem, hogy neki megyek. Ránézek és most már az arcom színe paradicsom pirossá válik. Látom, hogy tetszik neki és nagyon remélem, hogy nem veszi észre, hogy miatta váltott az arcom színe. Hé, hova lett Liam? Amikor elindultunk, még velünk volt.

- Katy, van valami probléma? - Kérdően húzza fel az egyik szemöldökét. Én csak egy nemet intek.

- Pedig biztos, hogy van. Mivel már 10 perce beszélek hozzád, de te nem válaszolsz.

- Bocsánat, csak egy kicsit elbambultam. Mi volt a kérdés?

- Az, hogy mi a véleményed Liamről, és Harryről? - Hogy mondjak véleményt olyan emberekről, akivel alig váltottam néhány szót?

- Hát, nem is tudom. Amint megismerem, őket jobban megmondom. - Mosolygok. - Hé, Niall. Nekem már nincs kedvem menni arra a próbára. - Megdöbben a kijelentésemen, ugyanis mikor felhozta majd kiugrottam a bőrömből.

- De, de, de hát miért? Már ismered Harryt meg Liamet. Engem meg pláne. Jó fejek. Ha Harry nagyon nyomul, akkor csak  szólj. - Vonakodva, de rábólintok. És akkor olyat tesz, amire nem számítok, szorosan megölel én meg csak magam mellett lógatom a kezem. A nyakhajlatába fúrom a fejemet. Milyen férfias illata van. Érzem, ahogy egyre gyorsabban ver a szívem, remélem, nem veszi észre. Miután elenged, már is hiányzik a karja a hátamról. Ismételten csendben sétálunk. Mikor meglátjuk az autót és a mellette várakozó, és egy kicsit sem jó kedvében lévő Ambert, Niallnak azonnal legörbül a mosoly a szájáról. Én amolyan bocsánat, hogy késtünk pillantást vetek rá. Szorosan oda húz magához és a fülembe súgja, hogy "hál, isten jól vagytok". Mintha bármi érdekes, vagy veszélyes történhetne egy ilyen kis városban, vagy inkább faluban. Hazafele az út túl gyorsan telik el. Niall a száját egész úton nem fogja be. Elmeséli, hogy összefutottunk Liammel, és hogy már találkoztam Harryvel is.Meg, hogy nagyon várja a délutáni próbát, mivel  én is vele megyek. Hátra néz rám és rá mosolygok, hogy minden rendben. Miután hazaérünk, felmegyek a szobámba, előkeresem a rajzolós cuccaim és kiülök a teraszra, a hintaágyra. Imádok rajzolni, talán azért, mert ilyenkor kizárom a külvilágot. Csak én vagyok, meg a gondolataim, még ha egy hurrikán, söpörne végig előttem, még azt sem venném észre. Nem szeretek portrés rajzokat csinálni, szerintem egyáltalán nem, tűnik élethűnek. Nagy rajongója vagyok a természeti rajzoknak, vagy a csendéletnek. Most mégis, akármennyire az elém táruló természetet akarom rajzolni, mégsem azt teszem. Egy szőke, kék szemű fiút rajzolok.  Egész jól sikerül, de mielőtt még megláthatná, gyorsan elrejtem a többi között. Végül csinálok, még egyet, de az már a Niall mellett álló ló. Közeledik felém és erőteljesen vigyorog.

- Mit csinálsz? - Most komolyan? Szem forgatva felé tartom a lóról készült rajzomat.

- Nagyon szép. Gyere készülődni. Nem sokára indulunk a próbára. - Jaj, már el is felejtettem.

- Okéé - Mondom, és lehet érezni a hangomon, hogy nincs hozzá kedvem. Gyorsan elkészülök. Egy combközépig érő kockás ruhát veszek fel és az alá még egy cicanadrágot. Felhúzom a converse tornacipőmet és indulásra kész vagyok. Még, hogy a  lányok készülnek sokáig. Vagy tíz perce várok Niallra a lépcsőnél. Látványosan unatkozok, már eljutottam az egy lábon szökdeléstől a malmozásig. Sose volt erősségem a várakozás. Most már tudom legalább, anyu mit érzett, amikor órákat kellett rám várni. És csodák csodájára fél óra várakozás után elkészült. A haját felállította. Egy a térdénél szakadt fekete nadrágot, meg egy egyszerű sima fehér pólót húzott fel. Tökéletesen nézett ki. Az én kinézetem fel se érhetett mellé. Karon ragadott és sietve elkezdett kihúzni az ajtón, mondván, hogy késésben vagyunk. Bocs, nem rám kellett várni. Amberrel találkozunk az udvaron, elköszöntünk. Meg nekem jó szórakozást kívánt. Miután beszálltam, Niall mellé a bátorságom egyenlő lett a nullával. Mi van, ha nem tetszem nekik? Vagy ha megbántanak? Még ha meg is bántanak, elmenni se bírok. Tíz perc autóút után megérkezünk. Érzem, ahogy remegnek a lábaim. Zavartan pillantok körbe, egy háznál álltunk meg. Nem akarok bemenni. Valami nagyon bénán fog elsülni. A reggeli lelkesedésem, egy pillanat alatt elszáll. Ismét megfutamodok egy feladat elől, ez rám vall. Niallra, kérlelő pillantást vetek, de nem hatja meg. Érzem, ahogy elkezd tolni, de akkor hirtelen visszafutok a kocsihoz. Meglepődve figyeli, hogy mit csinálok. Úgy érzem, ez is megváltozott az életembe, anyu mindig hagyta, hogy feladjam, de Niall nem.

- Kat, ne csináld már, jó buli lesz. És elárulok egy titkot. Nem te leszel az egyetlen lány. Egy kicsit később benéz, majd Harry nővére Gemma is. - Kérlel szépen. De a fejemmel hevesen nemet rázok. A szemem megtelik könnyel, de visszabírom pislogni. A talajt nézem, és bárcsak elsüllyedhetnék, vagy a talajba gyökerezne a lábam. De ekkor valami furcsa dolog történik. Valaki, pontosabban Niall a kezébe vesz, és úgy visz be. Nem akarom, nagyon nem.

1. rész - Otthon

Drága olvasóim,

Reméltem, hogy még ma sikerülni fog kitennem az új részt. Köszönöm szépen a kommentet. Remélem tetszeni fog ez a rész is.

U.I.: Utólag is minden olvasómnak Boldog új évet.

Mónika

Amint leszáll a gépem, megyek megkeresni a poggyászomat. Nehezen, de megtalálom. Ahogy a mozgólépcsőről megyek, lefele meglátom a nagynénémet, meg mellette egy gyereket. Láthatólag nagyon jó kedvűek, bárcsak én is ezt mondhatnám el magamról. Nem akarok itt lenni, vissza akarok menni Londonba, ott van az én otthonom. Lassan érek oda hozzájuk. Amber nénikémhez megyek először, szorosan átölel. Nyugtató szavakat suttog nekem. Összeszedem magam, nem hagyom, hogy újra neki álljak sírni. Elválok tőle. Odalép hozzám a szőke fiú.

- Szia! Niall vagyok, te meg Katherina, ha jól sejtem. - Nagyon idegesítő. Azt a mosolyt egy kicsit, levakarhatná az arcáról.

- Szia! Igen jól sejted, de csak szólíts Katnek. - Próbálok mosolyt erőltetni az arcomra, de szerintem csak egy fintorgás lett. Niall elveszi a bőröndjeimet és ő cipeli helyettem a kocsiig, Hátulra szállok be, az ablaknak támasztom a fejemet. Még az időjárás is borús, olyan mint a hangulatom. Éppen azon merengek, hogy miért vagyok ennyire balszerencsétlen. Miért pont én? Talán, ha kitalálom, akkor megnyerem, a lottót vagy nem tudom. Elég volt aput elveszíteni, még azt sem dolgoztam fel teljesen és erre itt van még anyu is.Egyedül maradtam, mondjon bárki bármit is.Azt mondják addig gyerek az gyerek az ember, amíg él mindkét szülője, szóval én már felnőtt vagyok, de én ezt nem akarom, Sok mindent szeretnék még csinálni, és ha valamit elbénázok vagy összetörik a lelkemet nem lesz kihez fordulnom. Érzem, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomról. Próbálok nem gondolni rá, de olyan nehéz. Elkezdem figyelni az utat. Érzem, lassan elbóbiskolok. Arra ébredek, hogy valaki visz. Úgy fordulok kis a kezéből, hogy még egy kém, is megirigyelné, bár elesek, de nem számít.

- Hé,hé nyugi van, csak be akartalak vinni, olyan szépen aludtál. - Mondja Niall mentegetőzve és feltett kézzel.

- Bocsánat, csak nagyon megijedtem.

- Akkor, ha már felkeltél, segíthetnél bepakolni a cuccokat.

- Okéé. - Lassan visszasétálunk az autóhoz, csendben. Nagyon meglepődök, hogy az egész csomagtartó teli van cuccokkal. Úgy emlékszem, mikor a reptérről elindultunk még csak az én bőröndjeim voltak ott.

- Voltatok bevásárolni? - Kérdezem, még mindig meglepődve.

- Aha. Megálltunk a bevásárló központba, de te már aludtál. - Kezembe akarom venni a bőröndjeimet, de nem engedi. Az élelmiszeres szatyrok felé int, hogy azt vigyem. Felmarkolok párat és követem Niallt a konyhába. Esküszöm, ez a ház kívülről kisebbnek tűnt, lefogadom, hogy az emeleten van vagy 2 fürdő és 4 szoba. Érdeklődve nézek szét a konyhába, sosem jártam itt, csak telefonon tartottuk a kapcsolatot Amber nénikémmel. Meglepődöm, hogy modern a berendezése az egész helyiségnek és a színek nagyon stílusosak, mondjuk egy kicsit merész szerintem a zöld konyhabútor, de nagyon tetszik.

- Kat, drágám. Mit ennél vacsorára? - Kérdezi Amber.

- Köszönöm, de nem vagyok éhes. Merre találom a szobámat?- Kérdezem , miközben tanácstalanul nézek körbe.

- Az emeleten. Felmész a lépcsőn ott jobbra a második szoba.

- Rendben. Akkor én el is köszönök. Jó éjszakát. - Mondom és intek egyet nekik. A lépcső mellett megtalálom a cuccaimat. Kezembe veszem és úgy battyogok fel a lépcsőn. Ahogyan kitárul előttem az ajtó, az ajkam "o" alakot formál. Kék a domináns szín amit nem is bánok. Egy nagy francia ágy helyezkedik el a szoba egyik sarkában. Az ágy mellett egy író asztal. Ablakkuckó is található, és ahogyan nézem gyönyörű a kilátás, Az ággyal szemben van még egy ajtó. Benyitok és egy fürdőszoba tárul elém. Levetődöm az ágyra. A telefonomon megnézem, mennyi az idő. De amint meglátom a hátteremet ismételten elszorul a torkom A kép még télen készült, amikor kimentünk hó embert építeni. Szép emlék. Eldöntöm, hogy ideje elmennem , fürdeni. Teli engedem a kádat forró vízzel és hagyom, hogy ellazuljak. Nagyjából fél óra múlva szállok, ki a kádból felveszem a pizsamámat, ami egy macis póló és rövidnadrág. Eldőlök az ágyon abban reménykedve, hogy aludni fogok, de ez nem jön össze. A gyomrom hangos korgása nem hagy aludni.Felveszem a köntösömet és mezítláb elindulok a konyha fele, abban reménykedve, hogy nem ébresztek fel senkit. Eljutok a konyhába és bárcsak jobban körülnéztem volna, mivel nem találom a kapcsolót. A falon tapogatózva megyek végig és ki gondolta volna, hogy a túlsó sarokban találom meg. Kitárom magam előtt a hűtöt. Elég sokáig elgondolkodva állok előtte, hogy mit is kéne ennem, végük kiveszem a tejet. Ha jól emlékszem vettek müzlit. Hát hajrá Kat, nincs, olyan sok szekrény, amint kinyitom az elsőt rögtön megpillantom a legtetején. Ügyesen vagyis inkább bénán felmászok a pultra és mikor elérem a célom hangos nevetést hallok. Megfordulok és látom , hogy Niall áll az ajtóban és rajtam röhög. Nem tehetek róla, hogy alacsony vagyok, ezért küldök felé egy grimaszt és győzedelmesen mászok le a pultról a müzlivel a kezembe. A mosogatóból szerzek egy tányért. Elkészítem a kajámat és leülök az asztalhoz. Még mindig itt van Niall és az ajtóból bámul. Mi van még sosem látott fehér embert vagy nő nemű lényt?

- Kérsz? - Nyújtom felé a tányérom, de ő csak fintorog egyet.

- Nem. - Válaszol és a fintorgás el is tűnik az arcáról. helyét egy nagyon aranyos mosolygás váltja fel. Uram atyám én most tényleg azon gondolkodom, hogy milyen helyes a mosolya? Nem vagyok normális, biztosan beütöttem a fejemet.

- Katy, lehet egy kérdésem? - Kérdezi. Még csak most veszem észere, hogy már nem az ajtóból bámul, hanem helyt foglalt előttem. Istenem a szemei milyen gyönyörű kékek. Oké, most már biztos, hogy valami nincs rendbe velem. Én nem szoktam ilyeneken gondolkodni,. Mivel teli van a szám, ezért csak bólogatok, mint egy bólogatós kutya.

- Miért jöttél ide? Vagyis miért pont most? Még sosem találkoztunk. - Nahát, ez egy nagyszerű észrevétel. Válaszolnom kellene, de a torkom összeszorul, érzem, ahogyan egy könnycsepp kúszik végig az arcomon. Gyorsan letörlöm.

- Hát, mert ... idehelyeztek át miután Amber nénikém, az egyetlen élő rokonom szerintem. Vagyis mást nem tudok. - Meglepődik, amit mondtam és most látom rajta az együtt érzést. Lehajtja a fejét és látom rajta, hogy megbánta a kérdését.

- Bocsánat. Én nem tudtam. - Legyintek és szívből remélem, ezt a témát nem akarja tovább feszegetni. Nem tudja mit mondjon, ezért megint a bámulásnál marad. Esküszöm ezzel fog az őrületbe kergetni.A kínos csendet végül én töröm meg.

- Mesélj egy kicsit magadról. Úgy se tudok rólad semmit. - Mondom és közben a tányért a mosogatóba helyezem.

- Hát, őőőő. 20 éves vagyok. A nevemet már tudod. Amber olyan, mintha az anyukám lenne.  - Várjunk csak. Én azt hittem Amber az édesanyja, meglátszik, hogy nem tartottuk a kapcsolatot.

- Szóval, akkor örökbefogadott vagy megszöktél otthonról? - Kérdezem.

- Örökbefogadott. Tudod, neki nem lehet gyereke. Na, de hol is tartottam. Ja igen. Hobbiból egy bandában gitározok és énekelek. És ennyi, amit tudni kell rólam. Most te jössz.

- Hát azt már tudod, hogy árva vagyok. Nem akartam elköltözni és imádok rajzolni.

- Ennyi? Tényleg? Az életed elég unalmasnak tűnhet. Valami nagy kaland az életedbe? - Kérdezi. De én csak nemlegesen rázom a fejemet.

- Akkor, ezt a problémát majd orvosoljuk. - Válaszolja és közben ördögien legalábbis szerintem úgy nevet. Kezdek elálmosodni, ezért a falon lógó kakukkos órára pillantok. Három óra. Ez most komoly? Éjfél volt, ahogy lejöttem.

- Én megyek aludni. - Mondom és közben felkelek a székről. - Te nem jössz?

- De. - Válaszol nemes egyszerűséggel. A lépcsőfokokat együtt szeljük. Megáll a szobám melletti ajtónál és elköszön. Akkor most már tudom, ki van mellettem. Amint a fejem a párnát éri, rögtön el is alszom. Reggel hangos csörömpölésre kelek. Reggel, inkább hajnalok hajnalán, hiszen még csak fél hét lesz.Fáradtan kelek ki. Lassan a szememet vakargatva megyek le a lépcsőn. A konyhából jön a hang forrása, ugyan is onnan hallok egy halk káromkodást Ambertől. Nagyon fittnek és kipihentnek tűnik. Ásítva elmotyogok neki egy jó reggeltett a csap felé veszem az irányt.

- Katy! Remélem nem rám keltél fel. Amúgy jó reggelt.

- De, rád keltem fel, de semmi baj.

- Sajnálom, tényleg nem akartam, hogy felkelj. Csak már megszokás, hogy ilyenkor már mindenki fenn van. - Mondja és én abban a pillanatban félre nyelem a vizet. Mi van? Mikor kelnek? Hajnali négykor talán? Én ezt nem fogom bírni.

- Jól vagy? Ne ilyen gyorsan igyál.

- Aha. Jól vagyok. Csak egy kicsit meglepődtem. - Mondom és az arcára valami furcsa nézet ül ki.

- Láttál valamit? Vagy valami van rajtam? - Kérdezi és kapkodva nyúl az arcához. Elnevetem magam.

- Nem, nem láttam semmit, csak megdöbbentem, hogy ilyenkor már fenn vagytok. - Mondom.

- Aha. Menj és öltözz fel. Ma bemegyünk a városba. Niall is mindjárt végez a munkával. - Bólogatok és visszaindulok a szobába. Niall dolgozik. Nem is mondta nekem. Remélem, nekem nem kell. Az ilyesmikbe béna vagyok. A bőröndöm felett állok, és azon tanakodom, hogy mit vegyek fel. Végül a választásom egy szűkített sötétkék farmerra esik és egy halványlila polóra. Felveszem a már agyon használt vans cipőmet és rajtra készen állok. Az éjjeli szekrényről felveszem a telefonomat és úgy rontok ki a szobából.

- Mi a fene? - Kérdezem. És akkor megpillantom Niall önelégült vigyorát. Morcosan nézek rá. Na, meg egy amolyan mit keresel itt pillantást vetek neki oda. Mozduljon már meg. Nem tudom, mi nézni való van rajtam, de már megint bámul.

- Nem mennél arrébb? Ki szeretnék jutni. - És akkor végre elmozdult az utamból.

- Hé, Katy, jól nézel ki. - Mondja. Mi van? Engem nem szoktak megdicsérni. Már majdnem kibököm, hogy te is, de az olyan hülyén hangzana. Egy fiúnak nem szokás azt mondni, hogy jól nézel ki.

- Köszi. Nem jössz?

- De jövök. Ma elviszlek a banda próbájára.

- Mi van?- És azzal a lendülettel 180 fokot fordulok, és szinte neki vágódom. Meglepődöm, amit mond. Istenem az első koncertem, ha lehet annak mondani egy próbát. Anyu sosem engedett ilyen helyekre, szerinte az emberek megrontója.

- Eljössz velem a próbára. Ezen mi nem érthető? - Kérdezi, és olyan viccesen vonja össze a szemöldökét. Nem bírom magamba tartani a nevetést.

- Oké. Akkor most áruld el mi olyan vicces. Azt hiszed viccelek? - Hangjában sértődöttséget vélek felfedezni.

- Bo...csánat. Bocsánat, csak ahogyan néztél az annyira... - Mi is volt Kat? Szexi, elragadó, bájos, pazar,pompás vagy netán elbűvölő. - Vicces. - Bököm ki nagy nehezen. Istenem a gondolataimat valamivel el kell terelnem.

- Szóval szerinted én most viccelek veled? Hát Katy csalódtam benned.

- Ahj, nem úgy gondoltam, csak tudod, még sosem voltam ilyenen. - Vallom be, pedig nem akartam. Most olyan lúzernek meg egy nullának  érzem magam. Biztosan azt gondolja, hogy anyu nem engedett sehova. Pedig, de csak én nem akartam menni. Meg volt a véleményem az ilyenekről, ahogyan anyának is. Meglátszik, hogy anyja lánya voltam,

- Akkor még inkább jössz velem, ha akarsz, ha nem. - Mondja, és ismét elindulunk a lépcsőn. Amber már vár minket.

- Végre, hogy leértetek. Induljunk már. Niall merre van az autó kulcs?

- Nálam, nyugodjál meg. - Mondja. Ha jobban belegondolok, nem is hasonlítanak egymásra. Ambernek fekete haja van neki meg szőke. Niall magas, Amber alacsony. Arcvonásuk sem egyezik. Hogy lehettem ilyen hülye, hogy azt gondoltam vér szerinti rokonok? Nem tudom talán az eszemet is Londonba hagytam. Ismételten hátra ülök, csak annyi különbséggel, hogy ébren vagyok és nem alszok el. Talán Niallnak igaza van. Ki kell próbálnom új dolgokat. Nem szabad, hogy felemésszen anyu elvesztése vagy, hogy mennyire nem akarok itt lenni.. Remélem, találok új barátokra, nyitottabbnak kell lennem. Többet mosolygom, legalábbis akkor nem fogják megkérdezni állandó jelleggel, hogy mi a bajom. Talán nem ma vagy nem holnap, de valamikor biztosan fog történni valami izgalmas az életembe.