3. rész - Ismerkedés

Sziasztok!

Először is nagyon sajnálom, hogy a múlt héten nem hoztam a részt.

Másodszor, pedig örülök, hogy elkészült ez a rész. Nem igazán vagyok vele megelégedve. Jó olvasást a részhez.

Mónika

Perceknek tűnt, amíg Niall bevitt a garázsba, pedig csak pillanatok teletek el. Az idő lelassult. Amint beléptünk éreztem, hogy az arcom színe pirosabb árnyalatot vesz fel. Nyolc érthetetlenül fürkésző szempárral találtam magam, és mind fiú volt. Ez az én szerencsém, bár említett Niall egy Gemma nevű lányt, hogy ő is itt lesz, hát mégsem. Azért remélem, nem fogok zavarni, na meg remélem tudtak az érkezésemről. Jobban szemügyre veszem őket és felismerek két személyt. Az egyik Harry a másik Liam. Niall köszön nekik, én meg bambán állok mellette.

  - Srácok, ő Katy. Katy már ismered Harryt és Liamet. Hadd mutassam be neked Zaynt és Lousit. - Egy biccenéssel elintézem a köszönést, ahogyan ők is. Az arcom színe kezd vissza állni az eredetire. Hál istennek. Jobban szemügyre veszem a helyiséget. Középen mikrofon állványok, pont jut mindenkinek egy. Hátul rengeteg gitár és mellettük egy nagy kanapé foglal helyet. Egy ajtó is található, gondolom, az vezet be a házba. Tényleg vajon kinek a házában vagyunk? Vagy ez egy közös kis kuckó? Érthetetlen arckifejezést vághattam, ugyanis valaki elkezdte a szemem előtt himbálni a kezét. Elbambulhattam? Talán, mostanában elég sűrűn megesik velem. Kérdő arckifejezést vágok feléjük.

   - Velünk vagy, vagy valahol nagyon messze jársz? – Kérdezi Niall.

   - Veletek vagyok. – Válaszolom és remélem elég magabiztosnak tűnt a hangom.

   - Akkor miről beszéltünk? – Kérdezi Zayn. Hát akkor lebuktam, olyan mintha belém látna. Szőke hajam az arcomba hullik és remélem, el tudom vele rejteni a pirosodó arcomat.

   - Öhm, nem tudom. De, ha ennyire érdeklődtök, akkor elárulhatnátok, miről van szó. – Motyogom.

   - Nos, arra gondoltunk, hogy ha ideér végre Gemma, akkor elmehetnénk kajálni. – Ez egy kiváló ötlet. Csak bólogatok, hogy nekem oké. Velem nem törődve beszélgetnek, hogy előző nap mit csináltak. Csak én fújtam fel, ezt az egész próbás dolgot. Niallnak tényleg igaza volt, hogy nem lesz semmi baj. Gondolataim elkalandoznak oda, ahova nem akarom és ez pedig nem más, mint anyu. Az isten szerelmére, hogy nekem mennyire hiányzik. Tudja, hogy nem ő volt a legjobb anya a világon, de mégis megtett mindent. Hiányoznak a szombat esték, amikor megbeszéltük a problémáinkat egymással. Mindenbe támogatott, ő volt a jobb kezem. A szívem összeszorul, ahogy rá gondolok. Neki is itt kellene lennie.    - Hé, Kat, Katy minden rendben van? Egy kicsit elsápadtál. – Niall, hangjára eszmélek fel. Már most úgy viselkedik velem, mintha testvérek lennénk. Jól esik, ahogy törődik velem.

   - Igen, jól vagyok. – Nyelek nagyot.

   - Biztos? Olyan rosszul nézel ki. Ne vigyünk el egy orvoshoz? – Olyan rendes, ahogy aggódik, de tudnia kéne, hogy mi a bajom.

    - Köszönöm, ezt pont szereti egy lány hallani. De nem kell elvinni sehova. Jól leszek, csak adj egy pillanatot. – Mondom. És tényleg egy pillanat múlva jobban is érzem magam. Csak kell valaki, aki kizökkent a legmélyebb gondolataimból. Most már arra összpontosítok, hogy mit beszélnek. Meg beszélik, hogy amíg ide nem ér Gemma, addig elpróbálnak pár számot. Kiváló ötlet, kíváncsi vagyok a hangszínükre. Egymásra néznek, és tudom, rögtön megértik egymást és helyeslően bólintanak. Niall elvesz egy gitárt a helyéről és a lejátszó melletti távirányítót is magával viszi. Liam kezébe nyomja és mondja, hogy a hármast nyomd meg. Liam helyeslően bólint. A mikrofonok mögé állnak, és felcsendül az első akkord, és a szöveg is. "Little black dress just a walked into the room" Profin adják elő. Az ajkam felfele görbül. Nagyjából a szám felénél Louis elkezd idétlen arcot vágni, és alig bírom visszafojtani a nevetést. Niall igen szexinek bizonyul gitárral a kezében. Folyamatosan engem néz. Most már ő is és Harry is csatlakozik Louis hülyeségéhez. A szám végére kitör belőlem a nevetés. Zayn rosszallóan néz rám. Valószínűleg azért, mert röhögök, úgy igazán.

    - Nos, Katy. Hogy tetszett? – Liam, bátorkodik feltenni a kérdést. 

    - Nagyon jó hangotok van, bár nem hallottam ki egyikőtök hangját sem. De gondolom, nem az összes számnál van így. És bocsánat, hogy röhögtem, csak Louis elkezdett idétlen arcot vágni és voltak még olyanok, akik csatlakoztak hozzá. – Rámutatok az egyik kezemmel Harryre és a másikkal Niallra. A vigyort az arcomról nem lehet letörölni és, ezért hálás vagyok nekik. 

   - Hát, akkor örülök, hogy tetszett. – Mondja Harry. Egy szőke hajú lányt pillantok meg. Gondolom ő Gemma. Csak én állok vele szembe, a kezét a szájához rakja, ezzel jelzi nekem, hogy ne szóljak róla, vagyis gondolom. Még mindig magyarázzák, hogy ezt a dalt mennyire szeretik. Aztán, Louis hirtelen megugrik, és ijedtében kiabál egy mi a fenét. Amint megfordulnak, a lány a fiúk nyakába ugrik. Biztosan nagyon szereti őket. Lehet, hogy valamelyikükkel egy párt alkotnak. Végig öleli a fiúkat és végül nálam áll meg. 

   - Szia, Gemma vagyok. Köszi, hogy nem szóltál. Imádom ugratni őket. – Oh, akkor jól értelmeztem. A természete, igen hevesnek bizonyul. 

   - Helló, Katy. – Én is bemutatkozok illendően.

   - Na, ha már ideértél, akkor mehetünk enni? Nem sokára éhen halok. – Mondja Niall drámaian, és a hasát fogja. A fiúk csak a szemüket forgassák. Biztosan hozzá szoktak, már, hogy Niall éhen akar halni szinte állandóan.  

   - Hé, miről maradtam le? – Kérdezi Gemma.

   - Hát, azt beszéltük, hogy ha ide értél, akkor beülünk valahová. – Gemma, csak egy, oh-t, bök ki, és már indul is kifelé. Gyorsan vette a lapot. Gyorsan összeszedjük magunkat és elindulunk gyalog. A város ezen, részén már jártam délelőtt. Az út csendben telik, ami szerintem furcsa. Én Niall és Gemma között sétálok. Néha feleslegesnek érzem magam, de ez általában mindig így van. Biztosan több van köztük, mint barátság. Ahogy Gemma rá néz. Néha, olyan mintha szerelmes pillantásokat váltanának, de lehet, csak beképzelem. Mikor odaérünk, a fiúk illedelmesen előre engednek engem és Gemmát is. A sarokban lévő nagy asztalhoz ülünk. Mellém Liam és Harry ül. Szembe van velem Niall, Gemma, Louis és Zayn.  A kezembe veszem az étlapot. Meglesem a hely nevét, ami nem más, mint Kail Kebabs. Az ajánlatukat is meglesem. Mindenki megrendeli a szokásos ételét. Én a taco mellett döntök és rendelek mellé egy epres turmixot. Azt hittem, míg várunk, addig be fog állni a kínos csend, de ez nem következett be. Gemma elkezdte elmesélni a napját. Mindenki szeme teli van érdeklődéssel. Biztosan szeret a középpontba lenni. Ez a lány teljesen az ellentétem. Annak az esély, hogy én és ő barátok leszünk egyenlő a nullával. Vajon kinek a barátnője, vagy csak ennyire közel áll hozzájuk? Kérdések ezrei rohanják meg a gondolatom. Mi után befejezi a mondani valóját, kihozzák az ételeinket.

   - És mi a helyzet veled Katy? Hogy tetszik a kis városunk? – Kérdezi Liam. – Londonhoz képest nagyon nyugodt. Fura, hogy nincs, akkora forgalom. Meg, hogy mindenki köszön mindenkinek. – Gemma, rögtön megragadja a mondandóm elejét.

   - Londonban élsz? Mindig el akartam jutni oda. Milyen a nagy városi élet? – Kérdezi, teli izgatottsággal.

   - Nos, már nem élek ott, de ha egyszer netán visszamegyek, szívesen vendégül látlak. Érdekes. Gyönyörű a város este. Ahogy ki van világítva, az valami fantasztikus. Ha ott jársz, feltétlenül nézd meg a Big Bent, és szállj fel a London Eye-ra. Érdemes megnézni még a Buckingen palotát is, meg az egész várost. – Mondom, és próbálok mosolyt erőltetni az arcomra. 

   -  És mikor mész vissza? – A kérdés, amit nem akartam meghallani. Most majd kell válaszolnom egy csomókérdésre, és a vége az lesz, hogy sírni fogok.  

   -  Nem mostanában. – Válaszolom és neki kezdek a tacomnak. A többiek is neki látnak enni. Elkapott a rosszkedv, már most azt várom, hogy mikor megyünk haza. Niall elkezd hülyéskedni a sült krumplival, és most úgy néz ki, mint egy rozmár. 

   -  Katy, ha haza mész, akkor elmehetünk veled mi, is egy hétre? – Kérdezi Louis. Szóval akkor Niall nem számolt be rólam, hogy végleg itt maradok. Részben hálás vagyok neki, részben meg nem. 

   - Én… én nem fogok haza menni, talán évek múlva csak. – Mondom és érzem, hogy könnyfátyol kezdi borítani a szemeimet. Mindenki érdekesen néz rám, hogy egy magam fajta nagyvárosi lány mit keres, egy ilyen helyen. 

   -  És, ha szabad megkérdeznem, akkor miért? – És itt törik el a mécses. Hallom, hogy Niall halkan szitkozódik és mintha lekevert volna egyet a kérdését feltevő Harrynek. Valószínűleg rá jöttek, hogy ez nem a megfelelő kérdés volt. A könnyeim, akaratom ellenére kezd el hullani. Valaki nyugtatóan elkezdi simogatni a hátamat. A kéz mellé, már hang is párosul. 

   -  Hé, nyugi. Nincs semmi baj. – Mondja Niall, és igaza is van. Nehezen összeszedem magam, és szipogva válaszolok.

   - Bocsánat, csak egy kicsit érzékenyen érint a téma. Nos azért, mert a szüleim meghaltak és nem hiszem, hogy bármikor is úgy fogom magam érezni, hogy haza menjek. Remélem, értitek. – Erre, senki nem válaszol. Most biztos azon gondolkoznak, hogy mennyire szánalmas vagyok. Tönkre vágtam a hangulatot a hisztimmel. Le kellene szoknom róla. Még csak most eszmélek fel, hogy Harry és Niall helyet cserélt. És, hogy mindenki engem figyel.

   - Katy, bocsánat, hogy felhoztam, ezt a témát. Tényleg nem tudtam. – Szegény Harry, itt szabadkozik nekem, és az arcán tényleg látszik a megbánás.

   - Nincs, semmi baj. Csak még egy kicsit érzékenyen érint a téma, de majd belenyugszom. – Mondom, és egy mosolyt erőltetek az arcomra. A hangulat kezd vissza térni. Odafigyelek, hogy miről beszélnek. Az is kiderült, hogy Liam és Zayn féltestvérek. Ez az, amit sosem gondoltam volna. A stílusuk is különbözik. Liam az a visszahúzódó félénk fajta, szinte olyan, mint én. Zaynnek olyan rossz fiús külsője van. Louis is farmon él. Imádja a répát és még van egy kisebb nyúl tenyészete is. Nos, azt látnom kell. Imádom a nyulakat. Olyan kis aranyosak tudnak lenni. Harry a helyi pékségben dolgozik, de ezt már tudtam. Gemma Harry testvére, ami szinte magától értetődőnek kellett volna lennie. Mosolyuk szinte ugyan olyan. Meséltek a bandáról. Szinte minden héten, pénteken a helyi klubban lépnek fel. Látszik rajtuk, hogy imádják csinálni. Kipillantok az ablakon és már azt veszem észre, hogy sötétbe borult az utca. Lassan elindulunk visszafelé, amit nem is bánok. Most már sokkal jobban érzem magam a társaságukba. Louis mesél, még a barátnőjéről Elanorról. A többiek szerint Louis kiköpött mása, csak női változata. Visszaérünk a házhoz, ami kiderült útközbe, hogy Harryék laknak itt. Végül, olyan este kilenc körül indulunk, haza Niallel.

   - Ugye mondtam, hogy jó lesz. Bennem midig bízhatsz. – Rám vigyorog, utána visszafordul, és az útra koncentrál. A válaszom erre csak egy szemforgatás. Nem lehet mindenben igaza, de ez most kivételesen igaz volt. Nem bántam meg a mai napot. Nagyon jól éreztem magam, ami már nagyon régen fordult elő velem. Az étteremben lezajlott incidens után, azt hittem megfog pecsételődni a hangulat, de ebben is tévedtem. Ma tévedős napom van ezek szerint. 

   - Niall, lehet egy kérdésem? – Kérdezem, és ő érthetetlenül vonja fel. 

   - Akár kettő is. 

   - Mindegy, nem fontos. – Mondom és lehajtom a fejem. 

   - Kat, ha már belekezdtél akkor fejezd is be. – Mondja Niall. 

   - Oké, volt köztetek valami Gemmával? – Kérdezem és rögtön hülyén is érzem magam. 

   - Nem, nem volt. Csak barátok vagyunk. – Mondja. A szemében nem látom, hogy megsértődött volna. Pedig biztosra vettem volna, hogy volt köztük valami. Mindenben egyet értenek. És Gemma folyamatosan Niallt nézte. Magamban összegzem a mai napomat. Ma megismertem Niall barátait és remélhetőleg mondhatom, hogy már az enyémek is. Gemmát nem igazán ismertem ki, de egy kicsit azért remélem, hogy jobban megismerem. Végre hazaértünk, már alig várom, hogy egy forró fürdő után az ágyamba kössek ki. Amikor belépek, nem számítok arra, hogy Amber haragos pillantást vet rám és a mögöttem belépő Niallre. Hát azt hiszem, megkapom az első leszidásomat tőle is.