19. rész

Sziasztok!

Hamarabbra terveztem, a rész felrakását, de nem tudtam egyszerűen befejezni, vagy ha befejeztem, és újraolvastam, akkor nem tettszett. Most se a legjobb, de már vállalható. Egy hét múlva kezdődik az iskola. Gondolom senki sem várja, ahogy én sem. De kitartást mindenkinek. Lehet jövőhéten nem lesz rész, mivel nem lesz nálam a gépem.

Lesz egy kis átalakítás, remélem mindenkinek tetszeni fog. 

Jó olvasást

Mónika

A nap egy kis résen át süt be a szobába, de mégis a világ legcsodásabb látványára kelek. Niall mellettem fekszik, vagy is inkább én fekszek rajta félig. A lábunk össze van gabalyodva, fejem a mellkasán pihen, és a keze a derekamon van. Meg tudnám szokni az ilyen reggeleket, de tudom, hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt. Óvatosan kelek ki nehogy felébresszem. A telefonom, meg a ruháimmal együtt távozok a fürdőszobába. Kezdem megérteni, hogy mit érezhetnek az emberek, amikor azt mondják, hogy a hasukban életre kelnek azok a bizonyos pillangók. Eléggé furcsa érzés, és egy kicsit félek is tőle. Hiába próbálok rá nem gondolni, akkor is ő jár a fejemben. A nap 24 órájából 4 óra talán, amikor nem ő rá gondolok. Most már ne is próbáljak meg magamnak hazudni. Tetszik, és kezdem szeretni is őt. Hiába próbálom, csak testvérként szeretni, akkor se megy. Már nem tudok rá  úgy gondolni. Anya mondta, hogy a szerelem hirtelen fog jönni, akkor amikor nem számítok rá, és ez lesz a legcsodálatosabb érzés. Igen, hirtelen jött, de nem csodálatos érzés. Rengeteg félelem, és kétely van bennem. Kérdések hada sorakozik bennem. Mi van ha ő nem úgy gondol rám? Ha csak játéknak gondol? Ha tényleg csak a testvérként tekint rám? Ha ezekre a kérdés nem az, amit gondolok, akkor nem a legcsodásabb érzés lesz, hanem az egyik legborzasztóbb. Talán ezért féltem eddig bevallani magamnak ezt. Ezt valakivel meg kellene beszélni, és most nincs itt anya, akinek bármit elmondhatnék. Majd megbeszélem  Sophia-val, vagyis remélem. Libabőr futkos rajtam, és a jó értelemben, mert már megint Niallre gondolok. Örülök, hogy tegnap átjött hozzám. Este majd az illatára fogok elaludni, vagy ha elég bátor leszek, akkor ma én fogok nála megjelenni. Még csak most jut az eszembe, hogy ma van a nagy nap. Kíváncsian várom, hogy hogy fog sikerülni a fellépés. A közönségnek is fog tetszeni, vagy nem? Fognak rontani? Biztosra veszem, hogy nagyon izgulnak. Én is izgulok, pedig nem én leszek a fellépő. Ajtónyitásokat hallok, ezért magamra zárom, ameddig lezuhanyozok. A fürdőből kilépve finom illat csapja meg az orromat. Niall felébredt, és a cuccai ott hevernek még mindig az ágyamon. Szépen rendbe rakom, és az ágyneműjét is itt hagyom. Nem akarom átvinni hozzá. Remélem ma is nálam alszik. A lépcsőfokokat kettesével szedem lefelé. Frissen készített tojásrántotta, és kávé illat van a konyhában. Niallnak és magamnak is veszek le egy bögrét, és megcsinálom a szokásos kávénkat. Még a gáztűzhelynél áll. A szokásos fehér póló, és fekete szabadidő nadrág van rajta. Odafigyel, hogy ne égjen oda. Néha felpillant, ilyenkor megvillantja a tökéletes mosolyát, és a kis gödröcskéit. Képzeletben már a mai napon jár az agyam. Egész nap együtt leszünk, és majd csak délután jönnek a többiek értünk. Együtt megyünk a fellépésre. 

   - Hol vannak már? Nem hiszem el, hogy nem tudnak ideérni. Érted, egyetlen egyszer kéne valahova odaérnünk időben, de nem fogunk. - Már tiszta idegben van Niall. A fiúknak már félórája itt kellene lenniük, de nincsenek itt. Már én is teljes harci díszben állok, pedig Niall sietettet, hogy végezzek időben. A tüllt piszkálgatom a szoknyámon. Még nyugodtan ülök a kanapén, ellentétben Niall fel alá járkál. Már én kezdek szédülni. A telefont nem veszik fel. Nagyjából 5 percenként járkál ki, és néz szét hátha meglátja őket. Ma beszéltünk a fellépésről, és nagyon izgul. A gitárját majdnem elejtette, ezért én csomagoltam össze a dolgokat. A fellépés utáni after partyra. majd hazafelé vásárolunk be. Idegesen nyomkodja a telefonját, és mindig, amikor az időt nézi meg, a homlokát ráncolja. Már én is hívtam őket, meg írtam SMS-t, de még nem kaptam választ. Azért remélem, időben odaérünk. Még egy óra van a fellépésig, de már ott kellene lennünk. Ajtó csapódást hallunk. Felkelek a kanapéról, és már megyünk is. 

    - Fél órát késtetek. Már ott kellene lennünk. Hogy lehettek ekkora idióták. Liam menjünk már. - Már lassan kiabál, még nem láttam így kikelni magából. De nem bánom, legalább kiadja a feszültséget, és remélhetőleg, nem lesz ideges a fellépésen. Nem mondanak semmit, csak elhajtunk. Egymás mellett ülünk. Még Harryn látszik nagyon, hogy stressze. Louis ugyanúgy nyomja a hülyeségeit, ezzel egy kicsit mosolyt csal az arcomra. 

   - Gemma, az. - kiált fel Harry, és az égnek tartja a telefont. Egyszerre mondjuk neki, hogy vegye már fel. A beszélgetés gyorsan lezajlik, ami "Aha", "Oké", "Ott leszünk" -ből áll.

   - Na mit mondott? - érdeklődök rá, ha már más nem teszi. 

   - Semmi érdekeset. Dave már ideges, hogy nem vagyunk ott, de mondtam neki, hogy oda fogunk érni. Csak ennyi. - Egyetértően bólintok. Zaynt is felszedtük, és ahogy nézem egy kicsit pipa ránk, hogy késtünk. Egy tükröt vesz elő a táskájából, és teljesen oda van, hogy a szél szétfújta a haját. Még előkerül egy hajlakk is, és már fújja is a haját. Borzalmas szaga van, és nem csak nekem ez a véleményem. Csak megvonja a vállát, és tovább csinálja. Végül elégedetten teszi el a dolgait. Teljesen megnyugodott már, és Niallon is egyre kevésbé látszik a dolog. 

   - Annak szabadna füstölnie? - kérdezi Harry, és a motorháztető felé mutat. Most, hogy jobban megnézem, igaza van. Liam elnyom, egy nagyon szép káromkodást, és lehúzódik az út szélére. 

   - Haver, elvitted a szerelőhöz ugye? - kérdezi Zayn, aki kelletlenül szál ki a kisbuszból. 

   - Nem, elfelejtettem. Harry hívd Gemmát. - rémülten pillantunk Liamre. Innen tudom, hogy nem fogjuk tudni megszerelni az autót. Még a várostól tíz percre vagyunk autóval. Gyalog tuti nem érnénk oda. Ódzkodva telefonál Harry, és látszik rajta, hogy Gemma nem örül neki. Még egy előadó van, és utána jönnének ők. Nem szeretném most látni, őt. Louis hívott egy autómentőt, és az fogja elvinni az autót. A kövesút szélén ülök, és figyelem, ahogy a többiek dühöket kiadják. Mindenkinek fontos volt, ez a rendezvény, mert én is izgultam miatta, és egy kocsi lerobbanás miatt nem lesznek ott. Kavicsokat szednek, fel a földről, és dobálják el őket. Nem tudom, hogy mi hogyan fogunk haza menni, meg hogy mi lesz a továbbiakban. 

   - Készen állsz a sétára? - nézek fel Niallra. A kezét nyújtja, segítségként. 

   - Azt hiszem, de ha elfárad a lábam, akkor cipelhetsz a hátadon. Elég nehéz vagyok. - kelek fel, és leporolom magam. Egy kis mosolyt csalok az arcára. Hirtelen felkap a vállára, és elkezd velem futkosni. Louis elővette a telefonját, és minket vesz videóra, ahogy nevetve kiabálom Niallnak, hogy tegyen le. 

   - Azt, hiszem hazáig bírnálak vinni. - jelenti ki, és letesz. Az autómentő elvitte az autót, és mi is útra kelhetünk, nagyon hosszú útra. 

Mozgalom az elfeledett bloggerekért

Sziasztok!

Most nem résszel jelentkezem. Bár tudom, hogy az utóbbi időben nem igazán jelentkeztem, amit nagyon sajnálok. Egy kis titkot elárulok. Még a héten lesz rész. Most egy díjjal jelentkezem.

"Biztosan ti is találkoztatok már olyan bloggal, ami tényleg igényesen volt megírva, és eszméletlen alap történettel rendelkezett viszont az író, semmilyen visszajelzést nem kapott. Ott virítottak a feliratkozók,de kommenteket és pipákat nem kaptak. Ilyenkor elgondolkodom rajta, hogy milyen érzés lehet az írónak így? Elsősorban magunknak írunk, de legbelül tudjuk, hogy a visszajelzések is sokat számítanak. Ennek érdekében szeretnék elindítani egy kampányt, ami segítene felfedni  JÓ írókat, hogy minél többen eltudják olvasni a sztorijaikat, hiszen megérdemlik, és az olvasók is élményekkel gazdagodhatnak!"

A részleteket ITT olvashatjátok. 

Feltételek:

    ·  Megköszönöd annak, akitől ezt a "díjat" kaptad, hiszen ennyi mindeninek jár, és az alapműveltség része.

    ·  Beleolvasol annak a blogjába, akitől kaptad.

    ·  Ha tetszik, hagyj nyomot magad után, hiszen ennyit megérdemel, főleg ha a tetszésedet is elnyerte! Ha nem, akkor ezt kihagyhatod.

    ·  Írj 3 dolgot, ami tetszett a történetben, vagy az íróban.

    ·  Írj 2 dolgot, amin viszont még javíthatna! Ennél a lépésnél figyelj, hogy ne legyél bántó, és a tanácsaid építő jellegűek legyenek!

    ·  Írj egy kis ajánlót, hogy mit gondolsz összességében a blogról, kinek ajánlod, stb.

    ·  Küldd tovább embereknek, de figyelj, hogy legyenek köztük olyanok, akik szerinted jól írnak,   de nem kapnak elég figyelmet! Küldheted híresebb blogoknak is, így többen megtudhatják, hogy van ez a mozgalom, és persze az ő történeteiket sem ismeri mindenki, egy kis plusz, mindenkinek jár! Csak kérlek figyeljetek arra, hogy annak már ne küldjétek, aki 40-szer megkapta!

    ·  Rakjátok majd ki a blogotok modulsávjába ezt a képet, de úgy, hogy erre a bejegyzésre 

 mutasson!

Köszönöm szépen a díjat Nessának, az Everything I wanted but nothing I'll ever need írójának. :) Nagyon megleptél vele. :) ♥ 

Ami tetszik Nessa történetében:

1.     A történet nem szokványos. A két főszereplő a történet elején még utálja magát, és részről részre kedvelik meg egymást. Szemtani lehetünk annak, ahogy egy szerelem bontakozik ki. A szereplők helyébe tudom magam képzelni, annyira hatásosan írod le az érzelmeiket.

2.     Igényesen megírt Liam-es blog. Ez az első, ami tetszik, és nem sablonos történetű. 

3.     A történet nem laposodik el. Mindig csinálsz egy csavart a történetbe. Mikor azt hiszi, hogy az ember tudja, hogy mi fog történni, akkor csinálsz egy nagy csavart, ami meglepi az olvasókat. 

Ami nem tetszik Nessa történetében: 

   Legalább 10 perce gondolkodom rajta, de nagyon nehéz megválaszolni.

1.     Ahogy befejezed a részeket. Néha idegőrlően várom a következő hét csütörtököt, pont a legjobb résznél hagyod abba. :)

    Ennyi, nem tudok több negatívumot mondani.

Ajánlom a blogot, azoknak, akik egy igényesen megírt Liam fanfictiont akarnak olvasni. Aki szereti a fordulatokat és az izgalmakat. Azoknak, akik szeretnének olvasni, arról, hogy az ember hogyan tud megváltozni olyasvalakiért, akit szeret. Aki szereti a One Directiont. 

Még egyszer nagyon szépen köszönöm. :)

Akiknek tovább küldöm:

Mag Megy: Addicted to you

Aune Durut: Auna Diary

FlowerGirl: New Life New Horsefriend

18.rész

A lábaim automatikusan indulnak el. Niall nyakába vetem magam. Egy kicsit meglepődik, de meg tud tartani, ezért nem esünk el. A kezei a derekam köré fonódik, és ez melegséggel tölt el. Nevetve fúrom az arcom a nyakába. Az illatát remélem, egy életre megjegyzem. Az ölelése gyengül, és végül elenged. Az arcán most még nagyobb mosoly ül. Az autóból kiveszi a gitárját, és utána megyünk be a házba. Az irányt rögtön a szobája felé veszi. A lépcső tetejéről int, hogy kövessem. Erőt veszek magamon, és megyek utána. Még jó, hogy nem lehet rögtön belátni a konyhába, amikor belépünk a lakásba. A szobájába érve, az ágyra ülök le. Ő még a helyére teszi a gitárját, és ő is leül mellém. Még egy kis ideig nem szól egyikünk sem. Végül én töröm meg a csendet.

   - Milyen volt a mai próba?

   - Egész jó. Legalább négyszer végig próbáltuk az egészet, szóval szerintem menni fog. Már alig várom. Eltudod hinni, hogy van egy lehetőségünk arra, hogy kitűnjünk? Olyan hihetetlen.

   - Igen, ez nagy lehetőség. De nehogy elszúrjátok.

   - Tudjuk. Azért is figyelünk arra, nehogy megfázzunk, meg pihenjük ki magunkat. - izgatottság hallatszik, a hangjából. Csak bólintok, és a beszélgetésünk véget is ér itt. Beáll köztünk az a bizonyos kínos csend. Utálom, hogy nem tudunk úgy beszélgetni, mint az elején. Régebben nem voltak ilyen gondjaink. Vagy ő, vagy én hoztam fel valami témát. Most itt van ez a fellépés. Mióta tudjuk, hogy mikor lesz, azóta csak erről beszélgetünk. Egymás mellett ülünk szótlanul. A csendet Niall gyomra töri meg. Kínjában felnevet. Most jött, el az a pont, hogy lépjek. 

   - Gyere menjünk vacsorázni. - mondom neki, de ő marad a helyén. Én már az ajtónál állok. 

   - Hívom a pizza futárt, most nincs kedvem főzni. Milyet kérsz? - és a telefonja már a kezében van, és pötyög rajta valamit. Megdöbbenek. Lehet, hogy nem mutattam azt, hogy nagy konyhatündér vagyok. Mikor nem mondok semmit, akkor néz fel a telefonjából. Kérdően néz rám.

   - Ne rendelj vacsorát, már főztem. - Jelentem ki büszkén. Elneveti magát. Miért nevet? Nem hiszem el. Már eldőlt az ágyon, és a telefon sincs a kezében. Mérges vagyok rá. - Ne nevess. 

   - Ookéé. - de még mindig nevet. Hát jó, akkor egye meg egyedül, vagy rendelje meg azt a rohadt pizzát. Még egyszer nem fogom azon törni magam, hogy meglepjem. Mérgemben az ajtót becsapom, és a konyhába rohanok le. Eredetileg azt terveztem, hogy kidobom az ételt, de mielőtt ezt megtenném, elgondolkozok. Annyit szerencsétlenkedtem vele, kár lenne, ha pocsékba menne. Ezért inkább elkezdem elpakolni a hűtőbe. Ez nagyon rosszul esett Nialltól. A pultnak nekitámaszkodok. Nagy levegő. Ha ilyen lesz az elkövetkezendő pár nap, akkor a totál kiborulás szélén fogok állni. Halk torokköszörülésre kapom fel a fejem. Már mindent elpakoltam. A kék szemeibe nézve megbánást látok.

    - Kat, ne haragudj, de akkor is elképzelhetetlen, hogy főztél. - bosszúsan nézek rá. - Mármint nem azt mondom, hogy nem tudsz. Ezek szerint tudsz. És mit főztél? - az utolsó kérdésén mosolyognom kell. De attól még haragszok rá. 

   - Majd meglátod. Akkor vacsorázunk? - bólint. Nyugodtan kezdek visszapakolni az asztalra. Niall is besegít. A levest odarakom a gáztűzhelyre melegedni. Niall próbálom rávenni, hogy üljön le a valagára, de nem akar. Kimegy a konyhából. Most akkor megharagudott? Nem értem. Egyedül minden könnyebb. Akkor nem kell foglalkozni, azzal, hogy másnak mi a jó. Akkor csakis a saját érdekeidet nézheted. Utána indulok, miután elzárom a gáztűzhelyt. Már a lépcső felénél járok, amikor szembe találom magam vele. Csak pólót cserélt, meg a kezében van egy üveg bor. Együtt megyünk vissza a konyhába. Míg Niall kibontja a bort, és tölt, addig én az asztalhoz viszem a levest. Kezembe ad egy poharat. 

   - Sajnálom, hogy nem hittem neked. A mai estére. - mondja. Koccintunk. A mai estére, ez jár a fejemben. Ízlik neki. Akkor, ezt felteszem arra a listámra, amit meg tudok csinálni. A hangulat kezd feloldódni. Amikor a fasírtot elé teszem, megint kinevet, de már nem haragszok rá. 

   - Nem tudom, megkülönböztetni a húsokat. - mondom, és elnevetem magam. Az állatformákkal játszik, mint a kisgyerekek. Minden falathoz van hozzáfűzni valója. Szegény elefánt, megettem a fülét, vagy éppen ez mit is akar ábrázolni? Az egész vacsorát elbohóckodja, így eléri hogy semennyire nem haragudjak már rá. Mikor bejelentem, hogy van még valami, akkor megdöbben. És amikor elé rakom a palacsintát, felcsillan a szeme. Mikor befejezi, nagy nehezen átmegyünk a nappaliba. Viszem magammal a maradék boromat. Egymással szembe ülünk, és Niall idióta fejeket vág. Már a nevetéstől fáj a hasam.

   - Holnap este bulit tartok. - jelenti ki. Már épp bele akarnák kötni, de mégsem teszem. Biztosan megbeszélte Amberrel. -  Csak a fiúk meg a csajok. Na mit szólsz hozzá?

   - Nem a legjobb ötlet, de nem bánom. Elfogyott a bor. Van még? 

   - Igen, mindjárt hozom. - Eddig nem rajongtam a borokért, de ez nagyon finom. Megkapom a következő pohár borom. Most kezd eleredni a nyelvem. Elkezdem elmesélni gyerekkorom legkínosabb sztorijait, amin ő jót nevet. Most rajta a sor. Sokáig nyúzom azzal, hogy meséljen. Végül a kiskutya szemem meggyőzi. 

   - Harryvel fogadtunk, természetesen elvesztettem. A feladatom, pedig az volt, hogy egy alsónadrágban, rózsaszín hajpánttal a fejemen végigmenni,  a város legforgalmasabb útján, miközben azt kiabálom, hogy én vagyok superman. Egy öreg néni, pedig elkezdett ütni a táskájával. Néha szoktam látni, és olyankor nagyon csúnyán néz rám. - mondja. Kitör belőlem a nevetés. Szívesen megnéztem volna. Elég merész, hogy megmerte csinálni. Kisváros, itt mindenki ismer mindenkit. Még egy darabig beszélgetünk. Nagyjából éjfél után megyünk aludni. Majdnem bealudt ülve. Ő megy a saját szobájába, ahogy én is. Gyorsan lezuhanyozok,  utána eldőlök az ágyon. Hiába vagyok álmos nem megy az alvás. Jól sikerült az este. Megint olyan a kapcsolatunk, mint régen. Halk neszt hallok. Az ágyon felülök, és az éjjeli lámpám után tapogatózok. Amikor a fény felvillan hunyorogva veszem észre Niallt. A kezében van a kispárnája, és a takarója. Mondjuk, nem is lehetne más, hiszen csak ketten vagyunk itthon. Kérdően nézek rá. 

   - Nem tudok aludni. Itt aludhatok? - ez a legaranyosabb dolog, amit most csinál. A száját lebiggyeszti. Mosolyogva csúszok arrébb. Befészkeli magát kényelmesen. Egészen az ágyszéléig húzódok. 

   - Gyere beljebb, mert le fogsz esni. - figyelmeztet, de én addigra már a padlón vagyok. Nevetve a fejemre húzom a takarót. Segít felkelni, és most már beljebb megyek. Érzem, hogy a szívem, gyorsabban kezd verni. Niall már elaludt. A hold fényének segítségével, nézem az arcát. Nyugodtság sugárzik róla. A fejemet a párnára hajtom, és elégedetten hunyom le a szemem.