19. rész

Sziasztok!

Hamarabbra terveztem, a rész felrakását, de nem tudtam egyszerűen befejezni, vagy ha befejeztem, és újraolvastam, akkor nem tettszett. Most se a legjobb, de már vállalható. Egy hét múlva kezdődik az iskola. Gondolom senki sem várja, ahogy én sem. De kitartást mindenkinek. Lehet jövőhéten nem lesz rész, mivel nem lesz nálam a gépem.

Lesz egy kis átalakítás, remélem mindenkinek tetszeni fog. 

Jó olvasást

Mónika

A nap egy kis résen át süt be a szobába, de mégis a világ legcsodásabb látványára kelek. Niall mellettem fekszik, vagy is inkább én fekszek rajta félig. A lábunk össze van gabalyodva, fejem a mellkasán pihen, és a keze a derekamon van. Meg tudnám szokni az ilyen reggeleket, de tudom, hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt. Óvatosan kelek ki nehogy felébresszem. A telefonom, meg a ruháimmal együtt távozok a fürdőszobába. Kezdem megérteni, hogy mit érezhetnek az emberek, amikor azt mondják, hogy a hasukban életre kelnek azok a bizonyos pillangók. Eléggé furcsa érzés, és egy kicsit félek is tőle. Hiába próbálok rá nem gondolni, akkor is ő jár a fejemben. A nap 24 órájából 4 óra talán, amikor nem ő rá gondolok. Most már ne is próbáljak meg magamnak hazudni. Tetszik, és kezdem szeretni is őt. Hiába próbálom, csak testvérként szeretni, akkor se megy. Már nem tudok rá  úgy gondolni. Anya mondta, hogy a szerelem hirtelen fog jönni, akkor amikor nem számítok rá, és ez lesz a legcsodálatosabb érzés. Igen, hirtelen jött, de nem csodálatos érzés. Rengeteg félelem, és kétely van bennem. Kérdések hada sorakozik bennem. Mi van ha ő nem úgy gondol rám? Ha csak játéknak gondol? Ha tényleg csak a testvérként tekint rám? Ha ezekre a kérdés nem az, amit gondolok, akkor nem a legcsodásabb érzés lesz, hanem az egyik legborzasztóbb. Talán ezért féltem eddig bevallani magamnak ezt. Ezt valakivel meg kellene beszélni, és most nincs itt anya, akinek bármit elmondhatnék. Majd megbeszélem  Sophia-val, vagyis remélem. Libabőr futkos rajtam, és a jó értelemben, mert már megint Niallre gondolok. Örülök, hogy tegnap átjött hozzám. Este majd az illatára fogok elaludni, vagy ha elég bátor leszek, akkor ma én fogok nála megjelenni. Még csak most jut az eszembe, hogy ma van a nagy nap. Kíváncsian várom, hogy hogy fog sikerülni a fellépés. A közönségnek is fog tetszeni, vagy nem? Fognak rontani? Biztosra veszem, hogy nagyon izgulnak. Én is izgulok, pedig nem én leszek a fellépő. Ajtónyitásokat hallok, ezért magamra zárom, ameddig lezuhanyozok. A fürdőből kilépve finom illat csapja meg az orromat. Niall felébredt, és a cuccai ott hevernek még mindig az ágyamon. Szépen rendbe rakom, és az ágyneműjét is itt hagyom. Nem akarom átvinni hozzá. Remélem ma is nálam alszik. A lépcsőfokokat kettesével szedem lefelé. Frissen készített tojásrántotta, és kávé illat van a konyhában. Niallnak és magamnak is veszek le egy bögrét, és megcsinálom a szokásos kávénkat. Még a gáztűzhelynél áll. A szokásos fehér póló, és fekete szabadidő nadrág van rajta. Odafigyel, hogy ne égjen oda. Néha felpillant, ilyenkor megvillantja a tökéletes mosolyát, és a kis gödröcskéit. Képzeletben már a mai napon jár az agyam. Egész nap együtt leszünk, és majd csak délután jönnek a többiek értünk. Együtt megyünk a fellépésre. 

   - Hol vannak már? Nem hiszem el, hogy nem tudnak ideérni. Érted, egyetlen egyszer kéne valahova odaérnünk időben, de nem fogunk. - Már tiszta idegben van Niall. A fiúknak már félórája itt kellene lenniük, de nincsenek itt. Már én is teljes harci díszben állok, pedig Niall sietettet, hogy végezzek időben. A tüllt piszkálgatom a szoknyámon. Még nyugodtan ülök a kanapén, ellentétben Niall fel alá járkál. Már én kezdek szédülni. A telefont nem veszik fel. Nagyjából 5 percenként járkál ki, és néz szét hátha meglátja őket. Ma beszéltünk a fellépésről, és nagyon izgul. A gitárját majdnem elejtette, ezért én csomagoltam össze a dolgokat. A fellépés utáni after partyra. majd hazafelé vásárolunk be. Idegesen nyomkodja a telefonját, és mindig, amikor az időt nézi meg, a homlokát ráncolja. Már én is hívtam őket, meg írtam SMS-t, de még nem kaptam választ. Azért remélem, időben odaérünk. Még egy óra van a fellépésig, de már ott kellene lennünk. Ajtó csapódást hallunk. Felkelek a kanapéról, és már megyünk is. 

    - Fél órát késtetek. Már ott kellene lennünk. Hogy lehettek ekkora idióták. Liam menjünk már. - Már lassan kiabál, még nem láttam így kikelni magából. De nem bánom, legalább kiadja a feszültséget, és remélhetőleg, nem lesz ideges a fellépésen. Nem mondanak semmit, csak elhajtunk. Egymás mellett ülünk. Még Harryn látszik nagyon, hogy stressze. Louis ugyanúgy nyomja a hülyeségeit, ezzel egy kicsit mosolyt csal az arcomra. 

   - Gemma, az. - kiált fel Harry, és az égnek tartja a telefont. Egyszerre mondjuk neki, hogy vegye már fel. A beszélgetés gyorsan lezajlik, ami "Aha", "Oké", "Ott leszünk" -ből áll.

   - Na mit mondott? - érdeklődök rá, ha már más nem teszi. 

   - Semmi érdekeset. Dave már ideges, hogy nem vagyunk ott, de mondtam neki, hogy oda fogunk érni. Csak ennyi. - Egyetértően bólintok. Zaynt is felszedtük, és ahogy nézem egy kicsit pipa ránk, hogy késtünk. Egy tükröt vesz elő a táskájából, és teljesen oda van, hogy a szél szétfújta a haját. Még előkerül egy hajlakk is, és már fújja is a haját. Borzalmas szaga van, és nem csak nekem ez a véleményem. Csak megvonja a vállát, és tovább csinálja. Végül elégedetten teszi el a dolgait. Teljesen megnyugodott már, és Niallon is egyre kevésbé látszik a dolog. 

   - Annak szabadna füstölnie? - kérdezi Harry, és a motorháztető felé mutat. Most, hogy jobban megnézem, igaza van. Liam elnyom, egy nagyon szép káromkodást, és lehúzódik az út szélére. 

   - Haver, elvitted a szerelőhöz ugye? - kérdezi Zayn, aki kelletlenül szál ki a kisbuszból. 

   - Nem, elfelejtettem. Harry hívd Gemmát. - rémülten pillantunk Liamre. Innen tudom, hogy nem fogjuk tudni megszerelni az autót. Még a várostól tíz percre vagyunk autóval. Gyalog tuti nem érnénk oda. Ódzkodva telefonál Harry, és látszik rajta, hogy Gemma nem örül neki. Még egy előadó van, és utána jönnének ők. Nem szeretném most látni, őt. Louis hívott egy autómentőt, és az fogja elvinni az autót. A kövesút szélén ülök, és figyelem, ahogy a többiek dühöket kiadják. Mindenkinek fontos volt, ez a rendezvény, mert én is izgultam miatta, és egy kocsi lerobbanás miatt nem lesznek ott. Kavicsokat szednek, fel a földről, és dobálják el őket. Nem tudom, hogy mi hogyan fogunk haza menni, meg hogy mi lesz a továbbiakban. 

   - Készen állsz a sétára? - nézek fel Niallra. A kezét nyújtja, segítségként. 

   - Azt hiszem, de ha elfárad a lábam, akkor cipelhetsz a hátadon. Elég nehéz vagyok. - kelek fel, és leporolom magam. Egy kis mosolyt csalok az arcára. Hirtelen felkap a vállára, és elkezd velem futkosni. Louis elővette a telefonját, és minket vesz videóra, ahogy nevetve kiabálom Niallnak, hogy tegyen le. 

   - Azt, hiszem hazáig bírnálak vinni. - jelenti ki, és letesz. Az autómentő elvitte az autót, és mi is útra kelhetünk, nagyon hosszú útra.