22. rész

Sziasztok!

Most jöhetnék rengeteg kifogással, hogy miért nem hoztam a részt, de nem foglak benneteket untatni ilyenekkel. Hosszabbra terveztem, de sajnos nem sikerült. A befejezés sem tetszik a legjobban. Remélem a következő résszel hamarabb kész leszek. 

Van még pár nap a szünetből. Élvezzétek ki. 

Mónika

A csókja megrészegít, hiába vagyok józan, úgy érzem, mintha, én is részeg lennék. Az érzés fantasztikus. Rengeteg érzelem tör fel bennem. Nem is tudom, hogy mikor éreztem ilyet utoljára. Automatikusan húzódok még közelebb hozzá, és bár tudom, hogy reggel nem fog emlékezni rá, nem húzódok el. A pillanatnak élek. Végül ő húzódik el. Az arcom pírba borul, de nem hiszem, hogy látja. Leszállok róla, és a fürdőszoba felé vonulok. Még csak most tudatosult bennem, hogy mit is csináltam az előbb. Kettős érzésem van. Az egyik részem örül annak, hogy megtörtént, ami megtörtént,de a másik felem bűntudatot érez. Bűntudatot, mert valahol a szívem legmélyén tudom, hogy nem helyes, ami az előbb történt, hiszen félig meddig rokonok vagyunk, vagy legalábbis olyasmik. Eddig a legjobb barátomnak tekintettem, de az emberek nem csókolóznak a legjobb barátjukkal. Az emberek általában megosztják a barátjukkal, hogy mi is történt, meg hogy mikor, és milyen volt. És nekem most nincs kinek elmondanom, hiszen a legjobb barátommal csókolóztam, aki ráadásul félig a rokonom. Hideg vízzel locsolom az arcom, hátha sikerül, egy kicsit megnyugodnom. Folyamatosan fel le járkálok, és az idegességem, nem csökken. Ebben nem változtam semennyire. Az apró dolgokat is túlidegeskedem. Kikukucskálok az ajtón, és látom, hogy lefeküdt aludni. A mellette lévő hely üres. Nekem is le kellene feküdnöm, de nem hiszem, hogy képes leszek vele egy ágyban aludni, maximum csak forgolódnak, és ezzel felkelteném. Úgy döntök, hogy inkább lent alszok a kanapén, és megpróbálom elfelejteni a dolgokat. Nem tudom ki volt az az elvetemült ember, aki kitalálta, ezt az éljünk a mának. Nos, éltem, és meg is lett a következménye. Tudom, hogy egy részem igen is szeretné, hogy legyen köztem, és Niall között valami, de a dominánsabb részem ellenkezik, azzal hogy ez helytelen. A fejem a sok gondolattól megfájdul. Próbálkozok az alvással, ami nem igazán akar összejönni, de végül sikerült elaludnom.

Reggel hát, és nyakfájásra kelek. Az órára pillantva veszem észre, hogy milyen korán van. Reggel 6 óra, ami azt jelenti, hogy aludtam kb. 3 órát. Egy ásítás, és nyújtózkodás után elkészítem a reggeli kávémat, és csinálok mellé még 5 adagot. A kávémat kortyolgatva gondolkozok a történteken. Nem akarok rá gondolni, és még is azt csinálom. A gondolkodásból Liam rángat ki, aki hangos csörömpöléssel jelzi, hogy ő is itt tartózkodik a konyhába. A zaj felé kapom a fejem, és látom, hogy egy üveg eltört. Mérgelődve a törött darabokra, és reménykedik arról, hogy magától összeszedődik az a sok üveg darabka. A helyére invitálom, és összetakarítom a romokat. Elé teszem a reggeli kávéját. 

   -  Iszonyatosan fáj a fejem, esküszöm még egyszer nem iszok. - jelenti ki.

   - Ilyen ez a másnaposság. A többiek még alszanak? 

   - Próbálnak. Már mindenki fent van, csak vissza akarnak aludni, és elkerülni a másnaposságot. Apropó, hol van Niall? - a kérdése meglep.

   - A szobámba. 

   - Ti ketten, együtt aludtatok? 

   - Mi ez vallatás? - kérdezek vissza.

   - Nem, de érdekelnek a részletek. - vonja meg a vállát.

   - Nem aludtunk együtt, én a kanapén aludtam. - vallom be. Egy "Oh" hagyja el a száját. Eddig tartott a beszélgetésünk. A többiek is lassan vánszorognak lefelé. Előkeresem a fájdalom csillapítót, és mindenkinek adok. Annak ellenére, hogy mindenki, hullafáradtnak néz ki, adok nekik munkát. A szanaszét lévő üvegeket szedegetik össze. Egy tálcára rakok egy bögre kávét, egy pohár vizet, és a gyógyszert. Óvatosan megyek fel a lépcsőn. A szobaajtón bekukucskálok, és látom, hogy még alszik Niall. Most, hogy látom, megint eszembe jut az éjszaka. Pár órával ezelőtt megcsókolt, a szobámban, és azon belül az ágyamon. A kettős érzés még mindig nem múlt el. Bárcsak tudnám, hogy melyik érzés a dominánsabb. Ebbe fogok beleőrülni. Az éjjeli szekrényre lerakom, a tálcát, és hagyom még egy kicsit aludni. A többieknek a lelkére kötöttem, hogy ne merészeljék felkelteni. A párnámat öleli magához, és nyitott szájjal alszik. Összeszedek pár ruhát, és a fürdőben felöltözök. A kedvenc szaggatott farmeromat, és egy fehér alapon fekete mintás pólót veszek fel. Még elvégzem a reggeli teendőim, és utána keltem fel őt. 

~Niall Horan~

Érzem, ahogy megmozdul az ágy. Nincs kedvem felkelni. A fejem nagyon fáj, arról nem is beszélve, hogy csukott szemmel is forog velem a világ. Fogalmam sincs, hogy hány óra lehet. Valaki simogatja az arcom,  és most reménykedek benne, hogy Kary az, és nem Louis. Hunyorogva látom, a hossz hajat. Megkönnyebbülök, hogy Ő az. Halkan suttogja, hogy keljek fel, de nem akarok. Lassan elkezd bökdösni. Feladom. Most már fel kell, hogy kelljek. Egy mosolyt erőltetek az arcomra, de az eltorzul, amint felemelem a fejem. A szédülés nem enyhült, sőt rosszabb lett. 

   - Hoztam gyógyszert. - mondja, és ezért hálásan pillantok rá. Mindig utáltam a gyógyszereket, és most sincs másképp. Mindig érzek valamilyen ízt utána, hiába iszok rá sokat. 

   - Jó reggelt! Hány óra? - kérdezem. Az órájára pillant, és meglepődik.

   - 10 óra múlt nem olyan rég. 

   - Többiek? 

   - Lent pakolnak. 

   - Nagyon helyes. - mosolyodok el. - Fáradtnak tűnsz. Mennyit aludtál? - amint meghallja, ezt a kérdést, rögtön másfelé néz. 

   - Nem sokat. De nem vagyok fáradt. - jelenti ki. - Majd gyere le reggelizni. - mondj, és magamra hagy. Valami nincs rendbe vele. Ma olyan furcsán viselkedik. Zavarba van előttem, meg alig beszélt valamit. Meg amit mondott, azt is úgy kellett kihúznom belőle. Az estéből szinte semmi nem maradt meg. Tudom, hogy nagyon jól éreztem magam, és ennyi. Fogalmam sincs, hogy hogy a fenébe kerültem ebbe a szobába. A többiek nem mentek haza. Valószínűleg Katy fektette le őket, ahogy szerintem engem is. Nincs kedvem semmihez, csak az alváshoz. Nagy nehezen megemberelem magam, és elvonszolom magam a saját szobámba. Az ágyam nincs bevetve, ez azt jelenti, hogy valaki aludt itt. A cuccaim ugyanúgy állnak, ahogy hagytam őket. A szürke melegítő nadrágomat, és egy fekete pólót veszek fel. A gyomrom korog az éhségtől, de nem vagyok benne biztos, hogy neki pont arra van szüksége. A konyhába a többiek már a helyükön ülnek, és esznek. 

   - Sziasztok. - köszönök, és leülök Katy mellé. A reggeli nagyon jól telik. A fiúk lassan kezdenek haza menni, és a ház is rendbe van már. A délutánt, és az estést is pihenéssel szándékozom tölteni. Miután csak ketten maradunk, elvonulok a szobámba, és Katy is az övébe. Ma nagyon furcsán viselkedni. Vagy nem is tudom, olyan visszahúzódó velem, Bezzeg a többiekkel rendesen beszélt, nekem meg mindent ki kellett belőle húznom. Valami nincs rendbe. Az estéből még mindig nem emlékszek semmire. Valamit biztos mondhattam neki. Lehet, annyira megbántottam, hogy nem is fog rendesen beszélni velem. ÉS meg is magyarázná, azt is, hogy miért nem aludt rendesen. Nagyon rossz volt, nézni, hogy fáradt, és még így is segített nekünk összepakolni, pedig nem is ő csinálta a kupit. A fejem már megint fáj. Próbálok vissza elékezni arra, hogy mit is mondhattam neki. de nem jut az eszembe semmi. Csak nagyon kevés kis emlékfoszlányaim vannak, de egyikben sem szerepel.  A többieket, még nem kérdeztem, de majd holnap beszélek velük. Hátha ők okosabbak, mint én. Az alvás nem akar összejönni, így a gitáromat a kezembe véve ülök le az íróasztalom elé. A fiókból kiszedem a kottáimat, és elkezdem játszani. Dúdolok hozzá. Még nem írtam hozzá szöveget, azt mindig azután csinálom, amikor már biztos vagyok a ritmusba. 

Az idő csak úgy repül. az előbb még csak kora délután volt, most meg már este van. Főtt étel illata érződik. A számon egy mosoly jelenik meg. Katy egyre többször próbálkozik a főzéssel, és egyre jobban megy neki. Lemegyek a konyhába, és látom, hogy tényleg ő van a gáztűzhelynél. Mosolyt erőltet magára, amikor meglát. Az érzéseit nem tudja elrejteni előlem. Látszik a szemében a megbántódottság. Megpróbálok vele nem foglalkozni, de nehezemre esik. Talán este beszélek vele, hogy miért is ilyen. Megterítek, és közösen fogyasztjuk el a vacsoránkat. Csendben telik el. Nem kérdezgetem, nehogy még jobban megbántsam, és ne egyen velem. Az elpakolás bevállalom, és miután befejezte az evést rögtön megy is fel a szobájába. Idegesít, hogy nem tudok semmit. Nagyon ritka, mikor úgy iszok, hogy semmire nem emlékszek. 

Gyorsan lefürdök, és lefekszek aludni, de nem megy. Mióta anyu nincs itthon, azóta nem bírok elaludni egyedül. Múltkor is azért mentem át Katyhez, mert nem bírtam aludni. Vele aludni jó volt. Nem volt rémálmom se, és sikerült kipihennem magam. Meg ahogy észre vettem, ő is örült a társaságomnak, de lehet, hogy csak beképzelem. Ismét a szobája felé veszem az irányt. Az ajtó alatti résen látszik, hogy még ég lámpa. Kopogok, de nem szól semmit. A fejemet óvatosan bedugom az ajtón, de nem látom sehol. A fürdőszoba felől hallom a víz csobogását. A szobája a megszokottól eltér. Most minden rendetlen. A rajzai mindenfelé megtalálható. Az ágyon, a földön, az asztalán, az ablakba. Mind különböző témát ábrázol. A rajzok nagyobb része természetet ábrázolja. Nagyon jó meg tudja rajzolni a fákat. Teljesen olyan, mintha itt lennének, és nem a papíron. Az emberi rajzai is nagyon jók. A legtöbbször megjelenő női alak, az Katy anyukája. Egy ilyen mappát veszek a kezembe, és kezdem el lapozgatni. Több pozícióban van lerajzolva. Mosoly jelenik meg az arcomon. Van hozzá tehetsége. Még egy mappát elkezdek lapozni, de ezekben, már különböző dolgok találhatók. Fogok tőle kérni pár képet a szobám falára. A következő rajznál saját magammal nézek szembe. Meglepődök, hiszen minek rajzol le engem. Minden aprólékosan ki van dolgozva. A kék szemem, a nevető ráncaim. A tökéletes másom. 

   - Te meg mi a fenét csinálsz!? - kiált rám valaki. És akkor szembe találom magam a nagyon mérges Katyvel. A mappát kitépi a kezem közül. 

21. rész

Sziasztok!

Ismét itt vagyok. Még szombat délután akartam felrakni a részt, de a közepe felé sikerült megakadnom, így csak mostanra tudtam befejezni. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Az iskolásoknak kitartást, hamarosan őszi szünet. A folytatással sietek. 

Mónika

Nem tudom mi ütött belém. Olyan mintha teljesen kicseréltek volna. Nem gondolkodok, és ez miatt nem érdekel a következmény. Fogalmam sincs, hogy miért csinálom.  A közönség tombol, és meg is lett az eredménye. Még egy dalt eljátszanak. Zavartan keresnek a tekintetükkel, de nem találnak. A színpadra vezető lépcsőt megtalálom, és elkezdek felmenni rá. A színpadról nézve, még nagyobb a tömeg. Hatalmas gratuláció nekik, hogy nem felejtettek semmit. Egy kis lámpaláz lesz rajtam úrrá, nem szeretem, ha valahol szerepelnem kell. Igaz, most önszántamból jöttem fel, de akkor is van bennem félelem. A színpadon összevissza járkálnak, ugrálnak, mi közben teli torokból énekelnek. Már most ekkora bulit csapnak, ha befutott zenekar lennének, akkor vajon mekkorát csapnának? One Thing végénél tartanak. Együtt hajolnak meg, és tudom, most jött el az én pillanatom. Több ötletem is támadt, de nem akarom magam beégetni, meg félek a nyilvános visszautasítástól, így maradok annál az ötletnél, ami nem kínos. Közéjük futok, mint egy őrült rajongó, és egy nagy ölelésbe zárom őket. Meglepődnek, és innen tudom, hogy nem számítottak rám. 

   - Hatalmas tapsot Katynek, nélküle nem lennénk itt. - kiáltja Zayn a mikrofonba, és a közönség úgy tesz, ahogy mondja. Velük együtt vonulok le a színpadról. Csodás érzés volt fent lenni, bár nem tudom, hogy tudnék e valaha bármit is produkálni a közönségnek. Biztosra veszem, hogy valami eszement hülyeséget csinálnék, az izgalom miatt. Az öltözőbe vissza térve, ismét ölelésbe részesítem őket, de most külön külön. Niall fel is emel, és megpörget. Nevetve tesz le. Büszke vagyok rájuk. Hirtelen kivágódik az ajtó. Gemma lép be rajta, és nincs jó kedve. 

   - "Hatalmas tapsot Katynek, nélküle nem lennénk itt", ez most komoly? Ő nem csinált semmit. Nem ő szervezte le, ezt az egészet. Nem ő mondta Danielnek, hogy ide fogtok érni. Ő nem csinált semmit, és mégis övé a dicsőség. - kiabálja hisztérikusan. Niall mellett állok, érzem, ahogy az izmai megfeszültek. 

   - Nagyon sok mindenről nem tudsz. Te csak leszervezted, de ő volt aki végig bízott bennünk. - mondja Zayn nyugodtan. 

   - Én is bíztam bennetek, de ez nagyon nagyon rosszul esik. Olyan mintha már nem is léteznék. Mióta Ő itt van. azóta nagy ívben elkerültök. Pedig régen állandóan együtt lógtunk. - most már mindent próbál rám fogni. Szuper. A jó kedvem kezd el múlni. 

   - Nyugodj meg Gemma. Tudod, ezzel nem oldasz meg semmit, sőt kezdesz megint, olyan hisztis lenni, mint régen voltál. Emlékszel, hogy senki nem barátkozott veled. Ne akard a mostani barátaidat is ellökni magad mellől, mert akkor tényleg egyedül maradsz. - mondja Harry. Gemma nem mond semmit, csak kimegy a szobából. A hangulat megfagyott, és beállt a kínos csend. Mindenki csinálja a maga dolgát, és senkinek nincs hozzáfűzni valója a történtekhez, pedig lenne pár kérdésem. Gemma, kirohanás meglepett. Nem tudom elképzelni róla, hogy hisztis lett volna régen. Nagyon kiegyensúlyozottnak tűnik. Valami van a háttérben, hogy ő ilyen. Azért egy kicsit túlzásba esett, hogy miattam nem lógnak vele. Szerintem nem sokat változtattam az életükbe, mióta itt vagyok. Igazán rosszul esik, hogy mindent rám próbál fogni. Persze minden legyen Katy hibája, nehogy bármi is jó legyen az életemben először. Kifele menet találkozunk Daniellel, de furcsa, hogy nincs mellette Gemma. Mindig együtt látom őket. 

   - Gratulálok. Benne lesztek a helyi, és a fővárosi újságba. Szurkoljatok, hogy jókat fognak írni. - gratulál nekik Daniel, és ennyi. Nem várja meg, hogy reagáljanak a fiúk, csak úgy elmegy. Igazán nem értem. Hívunk egy taxit, ami haza visz minket, de előtte még bemegyünk egy áruházba. A fiúkba kezd vissza térni az élet, és a jó kedv, de belém valahogy nem. A mai bulit kihagyom. Haza érek, felvonulok a szobámba, és mindenki hagyjon békén. Övéké lehet a földszint, azt csinálnak amit akarnak, de engem hagyjanak békén. Kifogom deríteni, hogy miért ilyen Gemma. Tudom a kapcsolatunk, nem túl fényes, sőt nagyon rossz, de ezt lehet tudom orvosolni. Ha én is változtatok a hozzá állásomon, akkor talán jutok is valamire. 

Haza érve közlöm a többiekkel, hogy kihagyom az ünneplést, és egyedül kívánom eltölteni az este hátra levő részét. Próbálnak maradásra bírni, de nem sikerül meggyőzni. Rögtön a fürdőszobát veszem irányba. Míg megengedem a fürdő vizet, addig összeszedem a pizsamám, és tiszta fehérneműt. Nagyon szeretek fürödni. A meleg víz ellazítja a testemet, és minden feszültség elmúlik, és most is így van. Legalább egy órát töltök a fürdőszobában nyugodtan. Természetesen bebiztosítottam magamat, hiszen bezártam az ajtót. Nem tudom, hogy milyen állapotban lehetnek, de a zene hangosan szól, és néha néha hallok kiabálásokat. Azt már biztosra veszem, hogy nem szomjasak. Örülök, hogy ők mindig képesek magukat jól érezni. Tudják élvezni az életet, és nem olyanok, mint én, aki ha már egy kicsit is rossz kedve van, akkor nincs benne semmibe. A bulit nagyon vártam, erre meg nem is vagyok ott. Nekem is úgy kellene élnem, mint ők. Minden pillanatot ki kellene élveznem, hiszen az ember sose tudja, hogy mikor lesz vége az életének. De még ez sem vesz rá, hogy lemenjek. Tudom, hogy nagyon sok mindent nem fogok megtapasztalni, hiszen mindig is a jó kislány voltam. A szobába visszaérve, előveszem a rajz felszerelésemet, és leülök a fotelba rajzolni. Csak az éjjeli lámpát nyomom fel, ami pont a papírt világítja meg, Már egy ideje gondolkodok rajta, hogy mit is rajzoljak, de nem jut semmi az eszembe. Ilyen még sosem fordult velem elő. Pedig mindig ki szokott kapcsolni, de úgy néz ki, annyi minden jár a fejembe, hogy még ez sem foglal le. Lemerészkedek egy bögre kakaóért, és nagyon remélem, hogy nem futok össze senkivel. A lépcső alján megállok, és benézek a nappaliba. Mindegyikük kezébe van egy üveg alkohol, és táncolnak. Az asztalt elvették középről, és a fotelokat is félre tolták. A zene még hangosabb idelent. Nem vesznek észre, vagyis remélem. A tejet megmelegítem, és a kakaó port bele teszem. Egy kis fahéjjal bolondítom, pont, ahogy anyu csinálta régen. 

   - Nem bírsz aludni. A zenét lehalkítom. - szólal meg a hátam mögött Niall. A bögrét majdnem leejtem. A hangja, elég józannak tűnik, ahogy az állapota is. 

   - Nem kell. Nem az miatt nem tudok. - felelem. Leülök az asztalhoz, és ő is csatlakozik hozzám. Nem kínálom meg, hiszem az alkohol, és a kakaó nem igazán illik össze. Egy ideig csak néz, én meg közben kortyolgatom a kakaóm. 

   - Ugye az a baj, amit Gemma mondott? - kérdezi, egy idő után. 

   - Nem. - jelentem ki.

   - Hazudsz.

   - Nem. Miért hazudnék? - kérdezem felvont szemöldökkel.

   - Tudom. Ismerlek már annyira. De ne foglalkozz vele. Majd kiheveri a dolgot. - mondja. Oké, hogy ki fogja heverni a dolgot, de már nem izgat. Most azt akarom kideríteni, hogy miért viselkedik így Gemma. Nem mondok semmi. A bögrét a mosogatóba teszem, és Niall követ. Lehet mégis többet ivott a kelleténél, csak jó leplezi. Visszavezetem a nappaliba a többiekhez. Azt hiszik csatlakozni akarok hozzájuk, de nem. Elköszönöm tőlük, és egy kicsivel lejjebb halkítom a zenén, ami nem tűnik fel egyiküknek sem. A plusz szobába készítek ágyneműket, hogy legyen hova feküdniük, és Niall ágyát is megcsinálom. A zene nem hallatszik fel. Az órára pillantva már azt veszem észre, hogy elmúlt hajnali kettő is. Remek, nem fogom magam kipihenni. Hangos csörömpölést hallok. Nem hiszem el, hogy nem tudnak nyugton maradni. Lemegyek, és látom, hogy eltörtek egy lámpát. Gyorsan összesöpröm. 

   - Akkor gyerünk aludni. Mindenki. - jelentem ki. Valahogy nincs kedvem rohangálni, így éjszaka.

   - Nem akarok. - jelenti ki Harry. Nem tudom, hogy hogy nézhettem rá, de valamit látott a szemembe. Talán a fáradtságot, és a dühöt, de elindul a többiekkel együtt az emeletre. Egymásba támaszkodva, de felérnek, és meg is találják a nekik szánt szobát. Niall a szobája előtt álldogál, és engem néz.

   - Nem aludhatok veled? - kérdezi csillogó szemekkel. Csak bólintok, és már jön is felém. A járása eléggé ingatag. Belém kapaszkodva, irányítom az ágyam felé. Próbálom leültetni rá, de ráesik, és magával ránt.

   - Gyönyörűek a szemeid hercegnő. - elnevetem magam. Biztos, hogy részeg. - ne nevess. Ezt komolyan mondom. És tudod, hogy még mi tetszik. A szád. Olyan édesnek tűnik, és biztos vagyok benne,hogy az is. - a lélegzetem eláll. Azt mondják, az emberek részegen igazat mondanak, csak az a baj, hogy én sose tudom megkülönböztetni, hogy ki mikor mond igazat. A kezeit a derekamra rakja, és óvatosan elkezd simogatni. Az egész testem libabőrős lesz. A pozíciónkon gyorsan fordul meg, és én leszek alul. Az egyik kezével a fejem mellett támaszkodik meg, a másikkal pedig az arcom simogatja. Valamit motyog, de nem értem. Érzem, hogy egyre jobban zavarba jövök. Az arca közelít felém, és végül megcsókol

Díj

Sziasztok!

Most nem résszel jelentkezek, hanem egy díjjal. A rész már készülődőben van, és remélem kifogom tudni tenni. 

Szabályok:
1. Köszönd meg a díját,és tedd ki kitől van!
2.Olvasd el annak a blogját,akitől kaptad!
3. Írj 12 dolgot annak a blogjáról akitől kaptad!
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról!
5. Válaszolj 12 kérdésre!
6.  Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatosan!
7. Kommentelj annak a blogján egy fejezethez,akitől kaptad!
8. Cserélj linket! (kész)
9. Küldd tovább 12 embernek a díjat!
10. Tedd ki a ,,plecsnit" egy jól látható helyre úgy,hogy az én blogomra vezessen.

A  díjat köszönöm Mag Megynek, az Addictedto you írójának. Megleptél vele. 

12 dolog a blogjáról:

1. Ez az első Larry-s fanfiction, amit olvasok.

2. Eddig még nem csalódtam benne.

3. Az alapötlet nagyon teszik.

4. Tetszik a blog designje.

5. Fantáziadús a történet.

6. Szeretem, hogy néha függő végeket hagysz.

7. A karakteke, jól megvannak formálva.

8. A részeket rendszeresen hozod.

9. A részek megfelelő hosszúságúak.

10. Az írási stílusod, nagyon jó.

11. Fordulatos.

12. Le vagyok maradva 3 résszel. ( A hétvégén megpróbálom bepótolni)

12 dolog a saját blogomról:

1. Az egyik olvasómnak köszönhetem, az alap történetet.

2. Mostanában elég nehezen megy az írás, és még időm sincs rá.

3. Ez az első blogom.

4. A részek nagy része nem tetszik, amit írok.

5. Katy karakterét az elején, nagyon magamra formáltam.

6. Nem tudom, hány részes lesz.

7. Hamarosan izgalmasabb kezd lenni, majd a történet.

8. Van olyan rész, amit nagyon könnyen írtam meg. 

Csak ennyit tudok mondani. Sorry. :)

Válaszom a kérdésekre:
1. Mi volt az első reakciód ?

Őszíntén, egy kicsit fura volt, olvasni Larry-s blogot, de nagyon felkeltette az érdeklődésem. Szóval le a kalappal.
2. Mi a véleményed a Prolológusról ?

Izgalmas, és nagyon figyelem felkeltő.
3. Mi a véleményed a +18 as részekről a sztoriban ?

Tetszenek, de nem kimondottan, a kedvenc részeim.
4. Mennyire nyertem el a tetszésedet a legutóbbi résszel ?
Levagyok maradva 3 résszel. 

5. Mi a véleményed az írásomról ?

Tetszik, hogy jól kifejted, a gondolatokat.
6. Mit kéne változtatnom ?

Öhhmm, nem tudom.
7. Melyik páros a kedvenced a történetben ?

Harry és Louis
8. Miért pont Larry ? (Na jó csak viccelek :D, ha Ziallt választottad akkor is írd le )

Nem tudom, valahogy megfogott a karakterük.
9. Mi a véleményed rólam ?

Egy nagyon kedves ember  vagy, és jó fej.
10. Tényleg vészes a helyesírásom ?

Az elején elég vészes volt, de már egész jó.
11. Mit vársz a következő részektől ?

Izgalmakat, és persze kalandokat.
12. Zavaros a történet vagy jól kifejtem a részek közben ?

Jól kifejted a részeket. 

12 kérdés:

1.Mi a véleményed az írásomról?

2.Min kellene változtatnom?

3.Mi fogott meg a történetben?

4.Ki az eddigi kedvenc szereplőd?

5. Szerinted mi lesz a történet vége?

6. Kedveled az írásom?

7.Mit vársz a következő részektől?

Nem jut eszembe több kérdés. 

Akiknek küldöm: 

~FlowerGirl~: New Life New Horsefirend című blog írójának.