21. rész

Sziasztok!

Ismét itt vagyok. Még szombat délután akartam felrakni a részt, de a közepe felé sikerült megakadnom, így csak mostanra tudtam befejezni. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Az iskolásoknak kitartást, hamarosan őszi szünet. A folytatással sietek. 

Mónika

Nem tudom mi ütött belém. Olyan mintha teljesen kicseréltek volna. Nem gondolkodok, és ez miatt nem érdekel a következmény. Fogalmam sincs, hogy miért csinálom.  A közönség tombol, és meg is lett az eredménye. Még egy dalt eljátszanak. Zavartan keresnek a tekintetükkel, de nem találnak. A színpadra vezető lépcsőt megtalálom, és elkezdek felmenni rá. A színpadról nézve, még nagyobb a tömeg. Hatalmas gratuláció nekik, hogy nem felejtettek semmit. Egy kis lámpaláz lesz rajtam úrrá, nem szeretem, ha valahol szerepelnem kell. Igaz, most önszántamból jöttem fel, de akkor is van bennem félelem. A színpadon összevissza járkálnak, ugrálnak, mi közben teli torokból énekelnek. Már most ekkora bulit csapnak, ha befutott zenekar lennének, akkor vajon mekkorát csapnának? One Thing végénél tartanak. Együtt hajolnak meg, és tudom, most jött el az én pillanatom. Több ötletem is támadt, de nem akarom magam beégetni, meg félek a nyilvános visszautasítástól, így maradok annál az ötletnél, ami nem kínos. Közéjük futok, mint egy őrült rajongó, és egy nagy ölelésbe zárom őket. Meglepődnek, és innen tudom, hogy nem számítottak rám. 

   - Hatalmas tapsot Katynek, nélküle nem lennénk itt. - kiáltja Zayn a mikrofonba, és a közönség úgy tesz, ahogy mondja. Velük együtt vonulok le a színpadról. Csodás érzés volt fent lenni, bár nem tudom, hogy tudnék e valaha bármit is produkálni a közönségnek. Biztosra veszem, hogy valami eszement hülyeséget csinálnék, az izgalom miatt. Az öltözőbe vissza térve, ismét ölelésbe részesítem őket, de most külön külön. Niall fel is emel, és megpörget. Nevetve tesz le. Büszke vagyok rájuk. Hirtelen kivágódik az ajtó. Gemma lép be rajta, és nincs jó kedve. 

   - "Hatalmas tapsot Katynek, nélküle nem lennénk itt", ez most komoly? Ő nem csinált semmit. Nem ő szervezte le, ezt az egészet. Nem ő mondta Danielnek, hogy ide fogtok érni. Ő nem csinált semmit, és mégis övé a dicsőség. - kiabálja hisztérikusan. Niall mellett állok, érzem, ahogy az izmai megfeszültek. 

   - Nagyon sok mindenről nem tudsz. Te csak leszervezted, de ő volt aki végig bízott bennünk. - mondja Zayn nyugodtan. 

   - Én is bíztam bennetek, de ez nagyon nagyon rosszul esik. Olyan mintha már nem is léteznék. Mióta Ő itt van. azóta nagy ívben elkerültök. Pedig régen állandóan együtt lógtunk. - most már mindent próbál rám fogni. Szuper. A jó kedvem kezd el múlni. 

   - Nyugodj meg Gemma. Tudod, ezzel nem oldasz meg semmit, sőt kezdesz megint, olyan hisztis lenni, mint régen voltál. Emlékszel, hogy senki nem barátkozott veled. Ne akard a mostani barátaidat is ellökni magad mellől, mert akkor tényleg egyedül maradsz. - mondja Harry. Gemma nem mond semmit, csak kimegy a szobából. A hangulat megfagyott, és beállt a kínos csend. Mindenki csinálja a maga dolgát, és senkinek nincs hozzáfűzni valója a történtekhez, pedig lenne pár kérdésem. Gemma, kirohanás meglepett. Nem tudom elképzelni róla, hogy hisztis lett volna régen. Nagyon kiegyensúlyozottnak tűnik. Valami van a háttérben, hogy ő ilyen. Azért egy kicsit túlzásba esett, hogy miattam nem lógnak vele. Szerintem nem sokat változtattam az életükbe, mióta itt vagyok. Igazán rosszul esik, hogy mindent rám próbál fogni. Persze minden legyen Katy hibája, nehogy bármi is jó legyen az életemben először. Kifele menet találkozunk Daniellel, de furcsa, hogy nincs mellette Gemma. Mindig együtt látom őket. 

   - Gratulálok. Benne lesztek a helyi, és a fővárosi újságba. Szurkoljatok, hogy jókat fognak írni. - gratulál nekik Daniel, és ennyi. Nem várja meg, hogy reagáljanak a fiúk, csak úgy elmegy. Igazán nem értem. Hívunk egy taxit, ami haza visz minket, de előtte még bemegyünk egy áruházba. A fiúkba kezd vissza térni az élet, és a jó kedv, de belém valahogy nem. A mai bulit kihagyom. Haza érek, felvonulok a szobámba, és mindenki hagyjon békén. Övéké lehet a földszint, azt csinálnak amit akarnak, de engem hagyjanak békén. Kifogom deríteni, hogy miért ilyen Gemma. Tudom a kapcsolatunk, nem túl fényes, sőt nagyon rossz, de ezt lehet tudom orvosolni. Ha én is változtatok a hozzá állásomon, akkor talán jutok is valamire. 

Haza érve közlöm a többiekkel, hogy kihagyom az ünneplést, és egyedül kívánom eltölteni az este hátra levő részét. Próbálnak maradásra bírni, de nem sikerül meggyőzni. Rögtön a fürdőszobát veszem irányba. Míg megengedem a fürdő vizet, addig összeszedem a pizsamám, és tiszta fehérneműt. Nagyon szeretek fürödni. A meleg víz ellazítja a testemet, és minden feszültség elmúlik, és most is így van. Legalább egy órát töltök a fürdőszobában nyugodtan. Természetesen bebiztosítottam magamat, hiszen bezártam az ajtót. Nem tudom, hogy milyen állapotban lehetnek, de a zene hangosan szól, és néha néha hallok kiabálásokat. Azt már biztosra veszem, hogy nem szomjasak. Örülök, hogy ők mindig képesek magukat jól érezni. Tudják élvezni az életet, és nem olyanok, mint én, aki ha már egy kicsit is rossz kedve van, akkor nincs benne semmibe. A bulit nagyon vártam, erre meg nem is vagyok ott. Nekem is úgy kellene élnem, mint ők. Minden pillanatot ki kellene élveznem, hiszen az ember sose tudja, hogy mikor lesz vége az életének. De még ez sem vesz rá, hogy lemenjek. Tudom, hogy nagyon sok mindent nem fogok megtapasztalni, hiszen mindig is a jó kislány voltam. A szobába visszaérve, előveszem a rajz felszerelésemet, és leülök a fotelba rajzolni. Csak az éjjeli lámpát nyomom fel, ami pont a papírt világítja meg, Már egy ideje gondolkodok rajta, hogy mit is rajzoljak, de nem jut semmi az eszembe. Ilyen még sosem fordult velem elő. Pedig mindig ki szokott kapcsolni, de úgy néz ki, annyi minden jár a fejembe, hogy még ez sem foglal le. Lemerészkedek egy bögre kakaóért, és nagyon remélem, hogy nem futok össze senkivel. A lépcső alján megállok, és benézek a nappaliba. Mindegyikük kezébe van egy üveg alkohol, és táncolnak. Az asztalt elvették középről, és a fotelokat is félre tolták. A zene még hangosabb idelent. Nem vesznek észre, vagyis remélem. A tejet megmelegítem, és a kakaó port bele teszem. Egy kis fahéjjal bolondítom, pont, ahogy anyu csinálta régen. 

   - Nem bírsz aludni. A zenét lehalkítom. - szólal meg a hátam mögött Niall. A bögrét majdnem leejtem. A hangja, elég józannak tűnik, ahogy az állapota is. 

   - Nem kell. Nem az miatt nem tudok. - felelem. Leülök az asztalhoz, és ő is csatlakozik hozzám. Nem kínálom meg, hiszem az alkohol, és a kakaó nem igazán illik össze. Egy ideig csak néz, én meg közben kortyolgatom a kakaóm. 

   - Ugye az a baj, amit Gemma mondott? - kérdezi, egy idő után. 

   - Nem. - jelentem ki.

   - Hazudsz.

   - Nem. Miért hazudnék? - kérdezem felvont szemöldökkel.

   - Tudom. Ismerlek már annyira. De ne foglalkozz vele. Majd kiheveri a dolgot. - mondja. Oké, hogy ki fogja heverni a dolgot, de már nem izgat. Most azt akarom kideríteni, hogy miért viselkedik így Gemma. Nem mondok semmi. A bögrét a mosogatóba teszem, és Niall követ. Lehet mégis többet ivott a kelleténél, csak jó leplezi. Visszavezetem a nappaliba a többiekhez. Azt hiszik csatlakozni akarok hozzájuk, de nem. Elköszönöm tőlük, és egy kicsivel lejjebb halkítom a zenén, ami nem tűnik fel egyiküknek sem. A plusz szobába készítek ágyneműket, hogy legyen hova feküdniük, és Niall ágyát is megcsinálom. A zene nem hallatszik fel. Az órára pillantva már azt veszem észre, hogy elmúlt hajnali kettő is. Remek, nem fogom magam kipihenni. Hangos csörömpölést hallok. Nem hiszem el, hogy nem tudnak nyugton maradni. Lemegyek, és látom, hogy eltörtek egy lámpát. Gyorsan összesöpröm. 

   - Akkor gyerünk aludni. Mindenki. - jelentem ki. Valahogy nincs kedvem rohangálni, így éjszaka.

   - Nem akarok. - jelenti ki Harry. Nem tudom, hogy hogy nézhettem rá, de valamit látott a szemembe. Talán a fáradtságot, és a dühöt, de elindul a többiekkel együtt az emeletre. Egymásba támaszkodva, de felérnek, és meg is találják a nekik szánt szobát. Niall a szobája előtt álldogál, és engem néz.

   - Nem aludhatok veled? - kérdezi csillogó szemekkel. Csak bólintok, és már jön is felém. A járása eléggé ingatag. Belém kapaszkodva, irányítom az ágyam felé. Próbálom leültetni rá, de ráesik, és magával ránt.

   - Gyönyörűek a szemeid hercegnő. - elnevetem magam. Biztos, hogy részeg. - ne nevess. Ezt komolyan mondom. És tudod, hogy még mi tetszik. A szád. Olyan édesnek tűnik, és biztos vagyok benne,hogy az is. - a lélegzetem eláll. Azt mondják, az emberek részegen igazat mondanak, csak az a baj, hogy én sose tudom megkülönböztetni, hogy ki mikor mond igazat. A kezeit a derekamra rakja, és óvatosan elkezd simogatni. Az egész testem libabőrős lesz. A pozíciónkon gyorsan fordul meg, és én leszek alul. Az egyik kezével a fejem mellett támaszkodik meg, a másikkal pedig az arcom simogatja. Valamit motyog, de nem értem. Érzem, hogy egyre jobban zavarba jövök. Az arca közelít felém, és végül megcsókol