10. rész

Drága olvasóim!

Nagyon sajnálom, hogy múlthéten nem hoztam a részt. Nagyon sokat kellett tanulni, és meg is lett az eredménye.

Gondolom hallottátok, hogy Zayn kilépett a bandából. Engem is megviselt, ahogy gondolom másokat is. De most az a legfontosabb, hogy támogassuk őket. Szóval, minden kedves One Direction rajongónak kitartást.

Mónika

A rajzolást befejezve, leballagok a konyhába, valami étel után. Mostanában olyan sokat eszek, hogy ha így folytatom, akkor elhízok. Vagy el kell kezdenem sportolni. A hűtőt gyorsan kifosztom, és megyek vissza a jól megszokott helyemre. Amint felérek az emeletre, megállok a szobám ajtaja előtt. Erős késztetést érzek, hogy bemenjek Niall szobájába. A kis ördög a vállamon, azt mondja menjek be, de a másik vállamon lévő angyal, azt mondja, hogy ne. Az egyik lábamról a másikra helyezem a súlyomat. Mit csináljak? Elvileg nincs itthon. De mi van ha lebukok? Annyira szerencsétlen vagyok ilyen helyzetekben. Végül a lábam magától indul meg. Minden kopogás nélkül nyitok be lélegzet vissza fojtva. A megkönnyebbülök, amint nem találok ott senkit. Tulajdonképpen csak most jövök rá, hogy fölöslegesen jöttem ide. Miután végig szemlélem a szobát, meg fordulok és indulnák ki. De eszembe jut valami. Meg kell tudnom Liam számát. Hirtelen fordulok vissza. A kutatást nem is tudom, hogy hol kezdjem. Végül az íróasztal fiókjaival kezdem. Rengeteg papír, ez tudja jellemezni a fiókokat. Sok dalszöveg kezdemény. Úgy beleolvasnák, de koncentrálnom kell az eredeti feladatra. Meg kell találnom a telefon számot. Miután vissza tettem mindent a helyére, legalábbis remélem, jön az éjjeli szekrény. A tetején van két kép. Az egyiken Amberrel van, a másikom pedig a fiúkkal. Az éjjeli szekrény ajtaját kinyitva meglepődök, hiszen egy halon édesség van itt. Igen meglepő. Búslakodva távozok a szobából, de még mielőtt becsuknám az ajtót megfordulok, és megpillantok egy papírfecnit a parafatáblán, amin számok vannak. Sietősen odafutok, és örömmel szemlélem, hogy mindenkinek a száma ott van. Előhúzom a telefonomat, a zsebemből és sietősen bepötyögöm a számot. A sikeresnek bizonyult küldetésem után elhagyom a szobát, és megyek a sajátomba. Most, hogy megszereztem a számot, már csak azt kell kitalálnom, hogy mit mondjak Liamnek. "Szia, Katy vagyok. Tudod onnan van meg a számod, hogy betörten Niall szobájába. De ez nem lényeg. Csak azt szeretném megkérdezni mennyire voltam részeg, és mit csináltam?" Ez elég béna szöveg. És legalább ötven ilyen beszélgetést végigpörgetek magamba. Végül felhívom. Hosszas csörgetés után veszi fel.

   - Halló. - Hosszas csend után tudok meg szólani.

   - Szia, Katy vagyok. Tudnánk beszélni?

   - Szia, persze. Mikor és hol? - Na erre nem gondoltam. Tényleg hol tudnánk találkozni?

   - Nem tudom. - Válaszolom.

   - Nem tudnád elmondani telefonba? - Kérdezi. Hogy el e- tudnám? El. És hogy el akarom mondani neki így? Nem.

   - Azt hiszem nem. De ha baj, hogy telefonáltam, akkor hagyjuk. - Mondom szinte suttogva.

   - Próba után elmegyek. Oké? - Egy hatalmas kő esik le a szívemről.

   - Köszönöm. És lenne, még egy kérésem. Légyszíves ne mondd el Niallnek, hogy telefonáltam.

   - Okéé, de miért? - Kérdezi érthetetlenül.

   - Majd elmondom. Szia. - És leteszem a telefont. Nagyot sóhajtva dőlök el az ágyon. Csak ne bukjunk le. A gondolataimat próbálom összeszedni, hogy mit mondjak neki. Mivel jó idő van, fogok egy pokrócot és kimegyek az udvarra. Kihasználom az alkalmat, pólómat felhúzva, dőlök el. Csukott szemmel merengek el. Lényegében az életem egy érzelmi hullámvasút, főleg mostanság.  Az év eleje még jól indult. Elterveztük, hogy nyáron elmegyünk, Amerikába. Nagyon örültem neki, hiszen egy új kontinensen más a kultúra, az élet, és természetesen az élmény sem hétköznapi. De utána jött a tavasz, akkor apu meghalt. Ez volt az első traumám életem során. És mikor kezdett volna minden helyrejönni, akkor meg anyu is. Olyan mintha átok ülne rajtam. A szerencsétlen lány, akinek nincsenek szülei, árván maradt. És most talán, rendbe jön minden. Itt úgy érzem, megfogom magam találni. Még vár rám az éltet. És abba, hogy mindent megtapasztaljak, van aki segítsen. Ez az amit, egyáltalán nem bánok. Niallnak igaza van abba, hogy most kell élni, amíg fiatalok vagyunk. Arra eszmélek fel, hogy valaki elárnyékolja a napot. Hunyorogva nézem a sötét alakot. Megnyugodok, amikor észreveszem, hogy Liam. Nyugodtan kelek fel, és szedem össze a cuccaimat, közben egy szót sem szólva. Miután beértünk a házba, csak utána köszönök, ahogyan ő is. A szobám felé vesszük az irányt.

   - Mi volt ilyen fontos? - Kérdezi, közben leül az ágyamra. Én a forgós székembe foglalok, helyet.

   - Hogy mi történt tegnap este. Semmire sem emlékszem, és ez megőrjít. - Mondom, és most rá jövök, hogy nem lennék jó amnéziás betegnek. Mindig mindenre kíváncsi vagyok, ha az én dolgom, ha nem az enyém.

   - Részeg voltál, és jól érezted magad.

   - Ennyi? Komolyan? Nem csináltam semmi hülyeséget?

   - Sokat táncoltunk, egész este beszéltél, és nagyon jól kijöttél Hollyval.

   - Ki az a Holly? - Tudtam, hogy valamit, nem mond el, de akkor miért érzem azt, hogy van még valami, amiről tudnom kellene?

   - Harry jelenlegi kiszemelt áldozata. Remélem komolyan gondolja. Jól össze illenek. - Forgok a székkel, és vetek Liamre egy "tudom, hogy van még valami" pillantást. De ez nem hiszem, hogy összejött, hiszen elröhögi magát. Végül kibököm, ami a szívemet szúrja.

   - Niallnak mi a baja? Ma olyan furcsán viselkedett velem.

   - Hát, ezt nem velem kellene megbeszélni. - Igen, elárulta magát. Már csak ki kell húznom belőle.

   - Miért nem tudom veled? Meg mit beszéljek meg vele, ha nem tudom miről van szó? - Kérdő pillantást vetek felé. Az arca meglágyul, és tudom, hogy vallani fog.

   - Majdnem megcsókoltátok egymást. - Böki ki, ezt az egyszerű mondatot. Az állam a padlót súrolja, a szívem majd kiugrik a helyéről, és szerintem el is sápadtam.

    - Hogy mi van? - Kérdezem magas hangon.

    - Hát tudod, mikor két száj összeér.

    - Nem erre gondoltam.

    - Tudom, csak valahogy oldani próbáltam a feszültséget. De nem történt semmi, és ha szerencséd van akkor nem emlékszik rá. - Nem tudom elhinni.

    - De mi van ha emlékszik? Én nem tudok odaállni a szeme elé.

    - Mert? Ez nem egy olyan nagy dolog. Nem történt semmi. - Oké igaza van, de akkor is ez valami katasztrófa. - Na meg amúgy is miért érdekel ez téged ennyire? Hmm? - Kérdezi mindent tudó tekintettel. Tényleg miért is érdekel? Talán egy kicsit tetszik. De ez a világ legnagyobb marhasága.

   - Csak. - Most bántam meg, hogy felhívtam Liamet. Egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire lehet rajtam látni az érzéseket.

   - Aha, de nekem is lenne egy kérdésem. Honnan van meg a számom?

   - Hát az úgy volt, hogy bementem a szobájába, és megkerestem. De ne mondd el neki.

   - Nem fogom. De Katy, áruld már el miért érdekel ennyire a tegnap este. - Lehet most csinálok magamból teljesen idiótát, de valakivel meg kell ez is beszélnem.

   - Talán egy kicsit bejön Niall. Ennyi elég? - És érzem ettől a pár szótól fülig belevörösödök.

   - Gondolhattam volna. -

Érzéseimet tényleg el kell rejtenem mások elől, és remélem, hogy csak Liam jött rá.

   - Mégis miből? - Kérdezem, a kemény lányt adva, akit nem érdekel.

   - Ahogy a közelébe viselkedsz, az olyan fura. Van benne valami bensőséges.

   - Ohh, ha nem mondod észre sem veszem.

   - Nálam is volt ilyen. Mikor Sophia közelébe vagyok, én is másképp viselkedek, mások szerint. De nem veszem észre. Na gyere ide egy ölelésre. - Fel áll az ágyamról, és tárt karokkal vár. Nyugodt szívvel bújok az ölelő karjai közé. Megnyugvást sugároz a teste. Már nem aggódok a dolgok miatt annyira. De igaza van ezt Niallal kell megbeszélni, ha tetszik, ha nem. Még egy kicsit beszélgetünk.

    - Akkor most már minden rendbe van? - Kérdezi már a bejárati ajtónál, csak hevesen bólintók. Sokkal jobb kedvre tudott deríteni. Még egyszer megölel, egy hangra ugrunk szét.

    - Még is mi a fészkes fene folyik itt? Liam neked nem Sophiával kellene lenned? Valaki megmagyarázná? - Totál kiakadva, kérdezi Niall.

   - Na, én mentem, sziasztok. - Köszön el Liam. Most magamra hagyott Niallel, és fogalmam sincs mit mondjak.

9.rész

Kedves olvasóim!

A rész elejét, még angol órán írtam meg. A másik felénél már akadtak gondok, de remélem, hogy tetszeni fog. 

Kellemes pihenést a hétvégére, és kitartást a következő héthez.

Mónika

~ Katy Parks ~ 

Arra ébredek reggel, hogy valami csiklandozza a nyakamat. Hirtelen ülök fel, és ez nem volt túl jó ötlet. A fejem hihetetlenül fáj, és még meg is szédülök. Nyugodtan konstálom, hogy senki sincs mellettem, csak Molly bújt a nyakamhoz. Csak egy bő pólót viselek. A tegnapeste eléggé homályos. A halántékomat dörzsölgetve próbálok mindent felidézni az estéből, de ez sikertelen. A párnára visszadőlök és Mollyval játszok egy kicsit. Egy valamiben biztos vagyok, hogy sokat ittam. Ebben a szent pillanatba megfogadom, hogy többször nem lesz ilyen alkalom. És pluszba ez a másnaposság sem egy kecsegtető dolog. Nagyot sóhajtva, fájó lábbal mászok ki az ágyból. Egyből a fürdő felé veszem az irányt. A tükörbe nézve elborzadok a látványtól. A szemem körül csodás fekete foltok vannak, egy kicsit elkenődött a sminkem, úgy látszik már nem volt erőm lemosni. A kinézetemet legjobban azokra a lányokra tudnám hasonlítani, akik egész éjszaka a pasijuk után sírtak. Csak az a különbség, hogy nem sírtam, és nincs is összetörve a szívem, csak szimplán másnapos vagyok. A zuhany alatt állva áztatom a testem, és hagyom, hogy ellazuljanak az izmaim. Egy farmer rövidnadrágot és egy don't care feliratú póló mellett döntök. A fejfájásom nem csillapodott, és még mindig nem emlékszem mindenre. A konyha felé veszem az irányt, gyógyszer után kutatva. Senkit sem találok itt, ezért rám vár a feladat, hogy gyógyszert keressek. Miután átkutatom, az összes fiókot és nem találok, úgy döntök, keresek valakit. Szóval Ambert vagy Niallt. Végül úgy döntök, hogy Amber keresésére indulok. A szobája felé tartok, de akkor összefutok egy igen nyúzott Niallel. Gondolom ő is szenved a feje miatt.

   - Reggelt. Vettél már be gyógyszert? - Kérdezi egy hatalmas ásítás kíséretében. Csak biccentek neki, és nemet intek a fejemmel. Mennyi mindenre emlékezhet? Talán ő többet tud, mint én. Ő is ilyen szarul érezheti magát? A konyhaféle vesszük az irányt. Oké, legalább a helyiséget eltaláltam. A legfelső polcon van egy doboz, és még rá is van írva. Ezt tényleg mindenki megtalálta volna, csak én nem. Kapok egy pohár vizet, meg mellé egy pirulát. Nem szól hozzám, és ez idegesít. És én sem merek. Kínos csend telepszik a helyiségre.  Végül én töröm meg.

   - Mennyi mindenre emlékszel? - Motyogom a poharamba.

   - Nem sok mindenre, de majd beszélek a többiekkel. Úgy is találkozunk ma. - Mondja, és itt hagy. Biztos emlékszik valamire, ami velem kapcsolatos. Lemerem fogadni valami marha nagy hülyeséget csináltam. Tényleg nem való nekem az alkohol. Legközelebb Liammel tartok. Apropó Liam, ő biztosan tud mindent. Beszélnem kell vele. Csak annyi a bökkenő, hogy nincs meg a telefonszáma, és nincs mivel bejutnom a városba. Nem lóghatok Niall nyakán. Meg ezt a beszélgetést négy szemközt kell, hogy történjen. Fejemet rázva megyek vissza a szobámba. Molly hűségesen vár engem. A világ legaranyosabb kiskutyája. Kiülök a párkányra, a rajzolós eszközeimmel és természetesen magam mellé fektetem Mollyt is. Miért jó művésznek lenni? Ez a világ legegyszerűbb kérdése. Így tudja magát teljesen kikapcsolni az ember. És ez miért jó? Mert nem kell törődni senkivel. Csak a feladatra kell koncentrálni, ami nem más, mint, hogy alkoss valami marandót. Ha egy művész nem tudja elmondani az érzéseit, a gondolatait, a problémáit, csak alkot valamit. Ha valaki nagyon figyelmes, minden mű valakihez szól. Sűrűn idéz fel egy boldog, vagy éppen egy szomorú emléket. Nos, én is így vagyok a rajzolással. Ez az én ments váram a problémáim elől. Menekülés a valóságtól.

~ Niall Horan ~

Reggel észveszejtő fejfájással, és természetesen másnapossággal keltem. Ezt a problémát gyorsan orvosoltam, egy gyógyszerrel. Ahogy elnéztem Katy is velem együtt érez. Ő is jól kiütötte magát. Remélem nem emlékszik sok mindenre. Reggel pofátlan módon ott hagytam egyedül a konyhába. El kell mennem otthonról, muszáj beszélnem valakivel. A saját gondolataim kergetnek őrületbe. Délután van, a szokásos próbára tartok, vagy is először beszélnem kell valakivel. Automatikusan vezetek Harryhez. Talán ő az, aki tud nekem segíteni. Neki minden olyan könnyen megy. Vegyük példának a tegnapot, alig kellett pár óra, és sikerült be csajoznia. Remélem valami lesz köztük, ugyanis elég szimpatikusnak tűnt Holly, már amennyire emlékszek rá. Akkor elmondhatnánk, hogy mindenkinek van barátnője. Istenemre, össze kell szednem magam. Arra úgy se fog sor kerülni, hogy köztem, és Katy között legyen valami. Már csak egy utca választ el, a kijelölt célpontomig. Előre szóltam neki, hogy hamarabb érkezek, mivel fontos beszélni valónk van. Most azt hiszi, hogy ő csinált valamit. Ahogy általában lenni szokott, de ez most felcserélődött. Miért van, hogy ha totál kiütöm magam, akkor is emlékszek, szinte mindenre? Ezt átkozottul utálom. Végre elértem a célomat. Sietősen pattanok ki, az autóból. Csengetés nélkül megyek be a házba, Gemma, és az anyukája a nappaliba van. Illedelmesen köszönök, és a kérdezésem nélkül mutatnak Harry szobája felé. Itt már kopogok, miután hallok egy halk szabadot, bemegyek hozzá.

   - Harry. - Háttal ül nekem az íróasztala előtt.

   - Szia. Mi a probléma? - Fordul felém.

   - Ennyire látszik? - Kérdem, kétségbe esetten.

   - Aha, de mondd már. Én csináltam valamit?

   - Nem, most kivételesen nem.

   - Hé, mi az, hogy most nem? Én sose csinálok semmi rosszat? - Vágja be a durcát.

   - Nem? Akkor meséljek a zenei fesztiválról? Tudod elég undorító tud lenni, ha valakinek a cipőjét lehányod. 

   - Arról, inkább ne is beszéljünk, Az volt életem, legkínosabb pillanata. De mondd, hogy mi a baj? 

   - Arra emlékszel, hogy sokat táncoltam Katyvel, és majdnem csináltam egy hülyeséget? - Nem tudom folytatni. Leülök az ágyra, és egy párnába temetem az arcomat. Érzem, mellettem megsüpped az ágy.

   - Igen, az megvan. De mi a probléma? Mert az oké, hogy majdnem, de az nem ugyan az mintha megcsináltad volna. - Mondja nyugtatásképpen. Tényleg szakértője a dolgoknak.

   - Az, hogy majdnem megcsókoltam. Érted? Ez rohadtul nem helyes. - Már majdnem kiabálva mondom a végét. Csak egy "oh" hagyja el a száját.

   - És emlékszik rá? 

   - Nem tudom. Tudod mi a legrosszabb, hogy nem bántam volna meg, ha megteszem. De legbelülről utálom magam ez végett. 

   - Ha nem emlékszik rá, akkor nincs probléma. Ha pedig igen, akkor rá fogjátok arra, hogy sokat ittatok. Meg amúgy is ehhez nem csak egy ember kell. - Rohadtul igaza van. Majd ki derül, hogy mi hogyan alakul. Ha meg nem emlékszik rá, akkor meg nem lesz semmi probléma. Fogok tudni még a szemébe nézni? 

8. rész

Drága olvasóim,

először is nagyon sajnálom, hogy nem hoztam a részt hamarabb. Másodszor pedig, hogy most már péntek vagy szombatonként lehet számítani új részre. Kellemes hétvégét, sok pihenést nektek

Mónika

Amint kiszállunk az autóból, rögtön lehet hallani a zene hangos dübörgését. A bejáratnál hosszú sor áll, de a fiúk rögtön a bejárathoz tolakodnak, és engem is magukkal rántanak. A kidobó sráccal lepacsiznak, és nekünk meg szabad utat engednek. Szóval ismerik. Beérve még hangosabb a zene. A srácok egy box felé veszik az irányt, én pedig szorgalmasan követem őket. Niall és Liam között foglalok helyet. Szemben pedig Louis, Harry és Zayn. Harry  egyszer megjelenik, egy csomó pohárral, ami teli van alkohollal. Mindenki felveszi a magáét, de ahogy nézem Liam, nem alkoholosat iszik. Niall a kezembe adja a kispoharat. Beleszaglok, és még az illata sem tetszik, akkor az ízese fog. 

   - Igyunk, arra hogy. Mire is iszunk? - Elkezdi, de nem tudja befejezni. Helyette más teszi.

   - Hogy megismertük Katyt. - Kiáltja el magát Louis. Összekoccintják a poharat, és egy lendülettel  le is húzzák. Figyelem az arcukat. Amint leér a torkukon, eléggé érdekes fejet vágnak. Még mindig szorongatom a poharat, a kezem már teljesen átmelegítette, de nem visz rá a lélek, hogy megigyam. Fürkészően néznek rám.

   - Gyerünk, te sem maradsz ki a körből. Ha nem iszod meg, akkor a következőnél a dupláját hozzuk. - Fenyegetnek meg, nekem meg a szemem kikerekedik.

   - Inkább passzolnám, az egész alkoholivást. És amúgy is Liam miért ihat narancsot? - Kérdem feldühödve.

   - Tudod, valakinek haza is kell juttatnia minket. És az isten szerelmére idd már meg. - Mondja Louis egy kicsit sem barátságos hangnembe. Nehezen ráveszem magam. Mély levegőt veszek, még mielőtt az orromhoz érne az alkohol illata, és hirtelen lendülettel húzom le. Amint eléri a torkomat, maró, és égető hatást érzek. Köhécselve fordulok. Liam felé, aki megérti a célzást,és készségesen, ad az italából. A torkomnak, maga a megkönnyebbülés, ahogyan a gyomromnak is. Körülöttem mindenki vigyorog, és engem néz.

   - Mi van? - Szólalok fel, mikor már kezd kínos lenni.

   - Na, hogy ízlett? Jöhet a következő? - Kérdezik.

   - Rettenthetetlenül rossz volt, és soha többé nem kérek ilyet. - Válaszolom, és közben elfintorodom. 

   - A következő után már nem ilyen véleményen leszel. Csak jobban fogod kívánni. Imádom ezt a számot. - Kiált fel Louis. - Harry, gyere táncolni. - És ezzel a lendülettel felrángatja a fotelban ülő barátját. Abban biztos vagyok, hogy Louisnak, nem ez volt az első pohár alkohol ma. Jó kedvük van. A körülöttem lévők is belemerülnek a beszélgetésbe. Érzem, hogy feleslegesen vagyok itt. Kár volt eljönnöm. Biztosan csak egy púp vagyok Niall hátán. Egyre kényelmetlenebbül érzem magam. Egy kicsit bánom, hogy nincs itt Gemma, talán találtunk volna, közös témát.

   - Jössz táncolni? - Kérdezi egy hang, pontosabban Niall. Nem válaszolok semmit, csak elfogadom a kezét. A tánctér teli van emberekkel, és megpillantom Harryt, aki egy lányt próbál elcsábítani, de ahogy nézem nem lesz sikere. Louis pedig a pultnál ül, egy pohár valaminek a társaságában. Nos, a tánctudásomról, annyit, hogy tudok táncolni, ha van koreográfia. Általánosba a helyi táncverseny megnyertem. De nekem ez a helyzet új. Először is nem is sima zenére kell táncolni, hanem remixre, és még nincs egy adott koreográfia. Éppenséggel  Maroon 5 - Sugar című száma szól, természetesen remixben. Niall észreveszi rajtam a feszültséget, és elhúz a táncoló emberektől, egészen a pultig. Kér három italt, de a nevét nem tudtam megjegyezni, de még azt is mondta, hogy az erősebbik fajtából. Amint megkapjuk, elém tol kettőt, és nyugodt szívvel konstatálom, hogy az egyik nem alkoholos.

   - Vodka, ettől egy kicsit ellazulsz. - Feleli, majd ezzel a lendülettel le is húzza. Most én se habozok vele sokat. Már nem égeti annyira a torkomat, de a fintor a képemre rajzolódik, Gondolom, ez minden alkohol átka. A hideg kiráz, de egyben melegem is van. Még egy kicsit ülünk a pultnál, és magamat is meglepve Niallt kézen ragadom. Egy számomra ismeretlen szám szól, de a ritmusa igen jó. Niall nyakába csimpaszkodok, és a tarkójánál összekulcsolom a kezemet. A keze a derekamon pihen, és próbálunk ritmusra mozogni. Az elején még sikerül, de egy idő után kizárom a külvilágot a zenével együtt. Folyamatosan tartom vele a szemkontaktust. A tengerkék szeme csillog, és talán nem az alkohol miatt. A lábam kezd fájni a magas sarkú miatt. Fáradtan foglalok, helyet, és az asztalról elveszek, egy teli poharat. Közben csatlakozott a társaságunkhoz még egy lány. Harry mellett ül. Ez nem z a lány, akit korábban próbált behálózni. Illedelmesen bemutatkozok, ahogyan ő is. A neve Holly, csak látogatóban van itt, de legalább ír származású. Könnyen feloldódok mellette, és már nem érzem magam feleslegesnek. A fiúk elkezdtek beszélni az autókról, amibe természetesen nem tudok semmit hozzá fűzni.  Hollyhoz ülök, és elkezdődik a szokásos női trécselés. Szimpatikusnak tűnik, ami talán köszönhető az alkoholnak. Az asztalra kerül a következő kör alkohol, és örömmel veszem észre, hogy gondoltak rám is. Louisnak az elején tényleg igaza volt, egyre jobban csúszik le a torkomon az alkohol. Ismételten táncolni indulunk, csak most azzal a különbséggel, hogy mindenki jön. A csípőmet a zene ritmusára ringatom, és egyáltalán nem érdekel az engem bámuló emberek. Csak élvezem a zenét, azt, hogy szabad vagyok. Nem érdekel mások véleménye. Visszatérünk a helyünkre fáradtan. Gyorsan iszunk valamit.  Niallt kézen ragadva húzom vissza táncolni. A helyzeten csak nevetni tud. Nyakába csimpaszkodva mozgunk együtt. Látszik rajta, hogy már eléggé ittas állapotban van. Néha-néha megtántorodunk, de nem esünk el. A körülöttünk lévő tömeg kezd elfogyni. Ez köszönhető az időnek, ugyan is már későre jár. Keze még mindig a derekamon pihen. Egyszer közelebb húz magához. Nevetve nézek a szemébe. Az ajka sebesen közeledik felém. A fejemben egy nagy piros gomb jelzi, hogy ezt nem szabad, ezért kirántom magam a karjai közül. Sebes léptekkel hagyom el a helyiséget. Amint kiérek, kiráz a hideg, ugyan is az idő nagyon lehűlt. Nem lehet igaz, hogy ez majdnem megtörtént. Ez nem helyes. Idegesen guggolok le a fal elé. Kezemet az arcomba temetem. Most a többiek mit gondolhatnak rólam. Iszok egy kis alkoholt, és rögtön kapható vagyok mindenre. Hogy fogok Niall szemébe nézni, ezek után. Oké, hogy nem történt semmi, de történhetett volna. Ha az agyam nem kapcsol időben. Nem az a baj, amit Niall akart tenni, hanem az, hogy én is meg akartam volna. Az ajkai olyan hívogatóak. És még azt is nehezen tudom elképzelni, hogy nincs barátnője. Nedvesség csorog végig az arcomon, és rájövök, hogy a saját könnyeim. Óvatosan megtörlöm a szemem. Nem szabad, hogy észrevegye milyen hatással van rám. Nagyot sóhajtva kelek fel. Hirtelen egy meleg kéz ér a hideg vállamhoz. Riadtan kapom fel a fejem, de megnyugodok, ugyanis a kéz tulajdonosa Liam.

   - Gyere, ideje haza menni. Hé, jól vagy? - Kérdezni aggódóan.

   - Oké, menjünk. Igen minden rendben, csak szükségem volt egy kis friss levegőre. - Mondom, nyugodtságot színlelve.

   - Nem hiszek neked. - Jelenti ki nemes egyszerűséggel.

   - Ennyire látszik? - Kérdezem kétségbe esetten.

   - Igen, de nyugodj meg. Nem történt semmi, csak jól éreztétek magatokat. De gyere, mert a többiek már várnak. - Nyugtat meg Liam, és hálát adok az égnek, hogy ismerek egy ilyen nagyszerű embert. A hazafelé út lassan telik el. Most én ülök elő és a többiek meg hátul. Fejemet a hideg ablaknak támasztva merengek el. Először Harryt, utána Zaynt, és végül Louist tesszük ki. Pontosabban Liam bekíséri őket. Szerintem nem biztos abban, hogy eljutnak a szobájukig. Utoljára minket rak ki. Niall elaludt az autóban, ezért Liam nehezen, de felkelti. Hagyom, hogy belém kapaszkodjon, ezzel is meggyorsítom Liam dolgát, és ő is minél hamarabb érhet haza. Gyors intéssel elköszönök tőle. A lépcsőn felérve Niallt lefektetem a szobájába. Fáradtan dőlök el én is az ágyamon. Még van erőm egy bő pólót húzni, és szinte rögtön elnyom az álom, Csak egy kis gondolat piszkálja a fantáziámat. Mi lesz velem reggel?