10. rész

Drága olvasóim!

Nagyon sajnálom, hogy múlthéten nem hoztam a részt. Nagyon sokat kellett tanulni, és meg is lett az eredménye.

Gondolom hallottátok, hogy Zayn kilépett a bandából. Engem is megviselt, ahogy gondolom másokat is. De most az a legfontosabb, hogy támogassuk őket. Szóval, minden kedves One Direction rajongónak kitartást.

Mónika

A rajzolást befejezve, leballagok a konyhába, valami étel után. Mostanában olyan sokat eszek, hogy ha így folytatom, akkor elhízok. Vagy el kell kezdenem sportolni. A hűtőt gyorsan kifosztom, és megyek vissza a jól megszokott helyemre. Amint felérek az emeletre, megállok a szobám ajtaja előtt. Erős késztetést érzek, hogy bemenjek Niall szobájába. A kis ördög a vállamon, azt mondja menjek be, de a másik vállamon lévő angyal, azt mondja, hogy ne. Az egyik lábamról a másikra helyezem a súlyomat. Mit csináljak? Elvileg nincs itthon. De mi van ha lebukok? Annyira szerencsétlen vagyok ilyen helyzetekben. Végül a lábam magától indul meg. Minden kopogás nélkül nyitok be lélegzet vissza fojtva. A megkönnyebbülök, amint nem találok ott senkit. Tulajdonképpen csak most jövök rá, hogy fölöslegesen jöttem ide. Miután végig szemlélem a szobát, meg fordulok és indulnák ki. De eszembe jut valami. Meg kell tudnom Liam számát. Hirtelen fordulok vissza. A kutatást nem is tudom, hogy hol kezdjem. Végül az íróasztal fiókjaival kezdem. Rengeteg papír, ez tudja jellemezni a fiókokat. Sok dalszöveg kezdemény. Úgy beleolvasnák, de koncentrálnom kell az eredeti feladatra. Meg kell találnom a telefon számot. Miután vissza tettem mindent a helyére, legalábbis remélem, jön az éjjeli szekrény. A tetején van két kép. Az egyiken Amberrel van, a másikom pedig a fiúkkal. Az éjjeli szekrény ajtaját kinyitva meglepődök, hiszen egy halon édesség van itt. Igen meglepő. Búslakodva távozok a szobából, de még mielőtt becsuknám az ajtót megfordulok, és megpillantok egy papírfecnit a parafatáblán, amin számok vannak. Sietősen odafutok, és örömmel szemlélem, hogy mindenkinek a száma ott van. Előhúzom a telefonomat, a zsebemből és sietősen bepötyögöm a számot. A sikeresnek bizonyult küldetésem után elhagyom a szobát, és megyek a sajátomba. Most, hogy megszereztem a számot, már csak azt kell kitalálnom, hogy mit mondjak Liamnek. "Szia, Katy vagyok. Tudod onnan van meg a számod, hogy betörten Niall szobájába. De ez nem lényeg. Csak azt szeretném megkérdezni mennyire voltam részeg, és mit csináltam?" Ez elég béna szöveg. És legalább ötven ilyen beszélgetést végigpörgetek magamba. Végül felhívom. Hosszas csörgetés után veszi fel.

   - Halló. - Hosszas csend után tudok meg szólani.

   - Szia, Katy vagyok. Tudnánk beszélni?

   - Szia, persze. Mikor és hol? - Na erre nem gondoltam. Tényleg hol tudnánk találkozni?

   - Nem tudom. - Válaszolom.

   - Nem tudnád elmondani telefonba? - Kérdezi. Hogy el e- tudnám? El. És hogy el akarom mondani neki így? Nem.

   - Azt hiszem nem. De ha baj, hogy telefonáltam, akkor hagyjuk. - Mondom szinte suttogva.

   - Próba után elmegyek. Oké? - Egy hatalmas kő esik le a szívemről.

   - Köszönöm. És lenne, még egy kérésem. Légyszíves ne mondd el Niallnek, hogy telefonáltam.

   - Okéé, de miért? - Kérdezi érthetetlenül.

   - Majd elmondom. Szia. - És leteszem a telefont. Nagyot sóhajtva dőlök el az ágyon. Csak ne bukjunk le. A gondolataimat próbálom összeszedni, hogy mit mondjak neki. Mivel jó idő van, fogok egy pokrócot és kimegyek az udvarra. Kihasználom az alkalmat, pólómat felhúzva, dőlök el. Csukott szemmel merengek el. Lényegében az életem egy érzelmi hullámvasút, főleg mostanság.  Az év eleje még jól indult. Elterveztük, hogy nyáron elmegyünk, Amerikába. Nagyon örültem neki, hiszen egy új kontinensen más a kultúra, az élet, és természetesen az élmény sem hétköznapi. De utána jött a tavasz, akkor apu meghalt. Ez volt az első traumám életem során. És mikor kezdett volna minden helyrejönni, akkor meg anyu is. Olyan mintha átok ülne rajtam. A szerencsétlen lány, akinek nincsenek szülei, árván maradt. És most talán, rendbe jön minden. Itt úgy érzem, megfogom magam találni. Még vár rám az éltet. És abba, hogy mindent megtapasztaljak, van aki segítsen. Ez az amit, egyáltalán nem bánok. Niallnak igaza van abba, hogy most kell élni, amíg fiatalok vagyunk. Arra eszmélek fel, hogy valaki elárnyékolja a napot. Hunyorogva nézem a sötét alakot. Megnyugodok, amikor észreveszem, hogy Liam. Nyugodtan kelek fel, és szedem össze a cuccaimat, közben egy szót sem szólva. Miután beértünk a házba, csak utána köszönök, ahogyan ő is. A szobám felé vesszük az irányt.

   - Mi volt ilyen fontos? - Kérdezi, közben leül az ágyamra. Én a forgós székembe foglalok, helyet.

   - Hogy mi történt tegnap este. Semmire sem emlékszem, és ez megőrjít. - Mondom, és most rá jövök, hogy nem lennék jó amnéziás betegnek. Mindig mindenre kíváncsi vagyok, ha az én dolgom, ha nem az enyém.

   - Részeg voltál, és jól érezted magad.

   - Ennyi? Komolyan? Nem csináltam semmi hülyeséget?

   - Sokat táncoltunk, egész este beszéltél, és nagyon jól kijöttél Hollyval.

   - Ki az a Holly? - Tudtam, hogy valamit, nem mond el, de akkor miért érzem azt, hogy van még valami, amiről tudnom kellene?

   - Harry jelenlegi kiszemelt áldozata. Remélem komolyan gondolja. Jól össze illenek. - Forgok a székkel, és vetek Liamre egy "tudom, hogy van még valami" pillantást. De ez nem hiszem, hogy összejött, hiszen elröhögi magát. Végül kibököm, ami a szívemet szúrja.

   - Niallnak mi a baja? Ma olyan furcsán viselkedett velem.

   - Hát, ezt nem velem kellene megbeszélni. - Igen, elárulta magát. Már csak ki kell húznom belőle.

   - Miért nem tudom veled? Meg mit beszéljek meg vele, ha nem tudom miről van szó? - Kérdő pillantást vetek felé. Az arca meglágyul, és tudom, hogy vallani fog.

   - Majdnem megcsókoltátok egymást. - Böki ki, ezt az egyszerű mondatot. Az állam a padlót súrolja, a szívem majd kiugrik a helyéről, és szerintem el is sápadtam.

    - Hogy mi van? - Kérdezem magas hangon.

    - Hát tudod, mikor két száj összeér.

    - Nem erre gondoltam.

    - Tudom, csak valahogy oldani próbáltam a feszültséget. De nem történt semmi, és ha szerencséd van akkor nem emlékszik rá. - Nem tudom elhinni.

    - De mi van ha emlékszik? Én nem tudok odaállni a szeme elé.

    - Mert? Ez nem egy olyan nagy dolog. Nem történt semmi. - Oké igaza van, de akkor is ez valami katasztrófa. - Na meg amúgy is miért érdekel ez téged ennyire? Hmm? - Kérdezi mindent tudó tekintettel. Tényleg miért is érdekel? Talán egy kicsit tetszik. De ez a világ legnagyobb marhasága.

   - Csak. - Most bántam meg, hogy felhívtam Liamet. Egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire lehet rajtam látni az érzéseket.

   - Aha, de nekem is lenne egy kérdésem. Honnan van meg a számom?

   - Hát az úgy volt, hogy bementem a szobájába, és megkerestem. De ne mondd el neki.

   - Nem fogom. De Katy, áruld már el miért érdekel ennyire a tegnap este. - Lehet most csinálok magamból teljesen idiótát, de valakivel meg kell ez is beszélnem.

   - Talán egy kicsit bejön Niall. Ennyi elég? - És érzem ettől a pár szótól fülig belevörösödök.

   - Gondolhattam volna. -

Érzéseimet tényleg el kell rejtenem mások elől, és remélem, hogy csak Liam jött rá.

   - Mégis miből? - Kérdezem, a kemény lányt adva, akit nem érdekel.

   - Ahogy a közelébe viselkedsz, az olyan fura. Van benne valami bensőséges.

   - Ohh, ha nem mondod észre sem veszem.

   - Nálam is volt ilyen. Mikor Sophia közelébe vagyok, én is másképp viselkedek, mások szerint. De nem veszem észre. Na gyere ide egy ölelésre. - Fel áll az ágyamról, és tárt karokkal vár. Nyugodt szívvel bújok az ölelő karjai közé. Megnyugvást sugároz a teste. Már nem aggódok a dolgok miatt annyira. De igaza van ezt Niallal kell megbeszélni, ha tetszik, ha nem. Még egy kicsit beszélgetünk.

    - Akkor most már minden rendbe van? - Kérdezi már a bejárati ajtónál, csak hevesen bólintók. Sokkal jobb kedvre tudott deríteni. Még egyszer megölel, egy hangra ugrunk szét.

    - Még is mi a fészkes fene folyik itt? Liam neked nem Sophiával kellene lenned? Valaki megmagyarázná? - Totál kiakadva, kérdezi Niall.

   - Na, én mentem, sziasztok. - Köszön el Liam. Most magamra hagyott Niallel, és fogalmam sincs mit mondjak.