20. rész

Sziasztok!

Egy kicsivel több, mint két hét után itt az új rész. Remélem mindenkinek tetszeni fog.

Elkezdődött minden fiatal rémálma az iskola. Kinek, hogy telnek az iskolai napok? 

A részeket kéthetente fogom valószínűleg hozni, de megpróbálok velük sietni. Mindenféleképpen pénteken vagy szombaton fog felkerülni, ugyan is nem vagyok hétköznap számítógép közelében. Mindenkinek kitartást.

Mónika

Hosszú az út nagyon. Nagyjából negyedórája sétálunk, de már kivagyok fáradva. A lábam nincs hozzászokva, ehhez a sok sétához. Gyerekkoromba egyszer eltörtem a bal lábamat sétálás közben. Megbotlottam, és természetesen úgy estem, hogy eltörjön a lábam. Már akkor is az ilyenekben nagyon szerencsés voltam. Londonba is a sarkon volt egy bolt, így csak 5 percet kellett gyalogolni. Nem igazán vagyok híve a sportolásnak. Niall már legalább ötször megkérdezte, hogy vigyen e, de mindig nemet mondtam. Nem gondolhatják azt, hogy ilyen lusta vagyok, és megijedek egy kis sétától. Sikerült elintézni, hogy az utolsó fellépők között legyenek, de már nincs lehetőségük hangpróbára. Ők fogják a mai estét zárni. Így már jó kedvük van. Liam és Zayn megy elől. Középen Louis és Harry, és mi vagyunk a sereghajtók. Még az első sor halkan megy, addig Harryék poénodnak, mi meg hátul röhögünk rajtuk. Felmerült bennünk az is, hogy stoppolunk, nos megpróbáltuk, és meg is álltak, de nem fértünk be mindannyian, ezért maradtunk a gyaloglásnál. Fő az összetartás. Állítólag még félóra az út. Halkan dudorászok egy dalt. Mondjuk, nem nevezném dalnak, ugyanis nincs címer, előadója se, sőt senki nem is vette fel a kis dallamocskát. Egyszer Nialltól hallottam egy kis részletet, és az óta ez jár a fejembe.  Már kiegészítettem, és be is fejeztem. Már csak egy frappáns szöveg kellene hozzá. És lehet, hogy meglenne a toplistás dal. Ha véletlen sikerül a fiúknak leszerződtetni ma akkor talán megmutatom, ezt a kis dallamot. Addigra remélem lesz hozzá szöveg is. Igen az nagyon jó lenne. Nem csak a rajzolásban, hanem egy kicsit másban is művészkedhetnék. Most ha a szüleim látnának, büszkék lennének rám. Végre van tervem, ami meg is valósítható. Régen hercegnő akartam lenni, és egy hatalmas kastélyba élni, az én szőke hercegemmel. Hát itt vagyok 19 éves, és nincs kastélyom, de még lehet szőke hercegem. Erre a gondolatra egy apró mosoly jelenik meg az arcomon. Alig ismerem, de már annyiféleképpen elképzeltem a jövőmet vele. "Az elején még csak ketten. Elköltözünk innen, vissza Londonba. Megnyitom az első galériámat, ami nagyon sikeres lesz. Niall, és a banda lenne a meglepetés fellépő a megnyitón. Utána egy kis csöppség is beköszönt az egyébként is csodálatos, kis életünkbe. És boldogan élnek még meg nem halunk. Most már még nagyobb mosoly terül szét az arcomon. Igen meg kell próbálnom másfelé terelni a gondolataimat, mert már érzem, hogy piroslik az arcom. 

Fáradtan látom meg a várost jelző táblát. Még egy utolsó hajrá, és utána leülhetek. A fényeket már lehet látni, és a zene foszlányokat is lehet hallani. A fiúk gyorsabb tempóra kapcsolnak, és Harry már hívja is Gemmát, hogy pár percen belül odaérünk. Az biztos, hogy az lesz az első dolgom, hogy leülök, egy vízies palackkal. A zene egyre hangosabb lesz, és már lehet azt is hallani, hogy melyik előadó van éppen a színpadon. Egy kicsit kezdek felrázódni, hát igen ezért is jó a zene. Elénk küldtek néhány biztonsági őrt, és velük együtt megyünk be. 

   - Mit képzeltek magatokról, hogy késtek? Tudjátok, hogy milyen fontos, ez nekem? Örüljetek, hogy van nektek Gemma, ha rajtam múlt volna, akkor töröltelek volna benneteket a fellépők listájáról. És higgyétek el, hogy rajtatok kívül rengeteg banda, vagy éppen előadó szeretne színpadon szerepelni, és egy kis hírnevet szerezni. - rögtön dorgál le Daniell. Senki nem szól egy szót sem. - 10 perc és ti vagytok. Egy kicsit tegyétek magatokat rendbe, így nem állhattok fel a színpadra. - mondja, és le is lép. Keresünk egy üres termet, és lepakolunk. Rögtön megtámadom a kishűtőt, és előveszek mindenkinek egy üveg vizet. Az első székre leülök. A dallistát beszélik át még egyszer. Még csak most veszem észre, hogy nincs itt Zayn. Vajon hova lett? Annyira belevannak merülve egymásba, hogy még azt sem hallják meg amikor Zaynről kérdezem őket. Egyedül a keresésére indulok, és nem is kell nagyon sokat sétálnom. Kint a guggol a falnak támaszkodva, és fejét a térdére  hajtotta. A lépteimre felkapja a fejét. Eléggé elsápadt.  

   - Hé, jól vagy? 

   - Nem. Nem vagyok erre felkészülve. Láttad azt a nagy tömeget? - erre csak bólintok. - Mindenki minket fog nézni, és mi van ha rontok? Az nagy égés.

   - Nyugodj meg. Csak képzeld azt, hogy próbán vagy. Vagy képzeld el őket valamilyen zöldségnek, csak ne embereknek. Amúgy meg biztos, hogy nem fogsz rontani. 

   - Könnyű mondani. Nem te fogsz több 100 ember előtt énekelni. - felállt, és már járkál. 

   - Igazad van. Ott leszek végig.  Tudod mit, bepasszírozom magam az első sorba, majd keress meg, és csak engem figyelj, a többiekre ne figyelj. Oké? - csak bólint, és megölel. Az ő ölelése nem olyan, mit Niallé. Az övé barátságosabb. - Akkor gyere menjünk vissza. - előtte indulok el. A többiekkel a folyosón futunk össze. Azért nekik is féltünk, hogy hiányzik valaki. Kapok egy kártyát a nyakamba, ezzel tudok majd ide vissza jönni, és ezzel tudnék bemenni a színpad mellé, hogy jól lássam őket, de nem élek ezzel a lehetőséggel. Ők nem látnának, és főleg Zayn miatt fogom az első sorig tolakodni. A többieknek is mondom, hogy majd a fellépés után találkozunk. Gyorsan elmagyarázom, hogy miért. Niallnak nagyon nem tetszik, de nem tart vissza. Sok sikert öleléssel búcsúzunk egymástól el. Amikor kiérek, meglepődök, hogy mennyien vannak. Egészen kisgyerekektől öregekig terjed a skála. Sűrűn bocsánatot kérve tornászom magam előre. Nem igazán bírom a nagy tömeget, de miattuk képes leszek arra, hogy ne essek össze. A vizes palackomat szorongatom. Most konferálják őket fel. Még legalább öt sort kéne előre mennem. Már többen is használtak nem éppen nőies kifejezést. Néha megbotránkozva nézek egy egy fiatalt, hogy alkoholos üveg van a kezében, és részegen kiabál, minden hülyeséget.  Örülök, hogy nem ezt a kategóriát erősítem. Amikor az első sorba érek, akkor húzódik szét a fal. A kezemet feltéve vadul integetek. Remélem, észrevesznek. Nagyjából két méterrel van a színpad. Az első akkordok felcsendülnek. Mivel már ismerem a dalokat, ezért velük énekelem. A közönségnek tetszik. Bennem is feléled az adrenalin, és ugrálva üvöltöm a dalokat. Hatalmas sikernek örvendek. Folyamatosan a libabőr futkos rajtam. A nevüket kiabálom. Tudom, hogy észrevettek. Zayn egyre többször pillant felém. Az ujjamat felmutatva jelzem, hogy jó. Erre ő kacsint egyet. A mellettem lévő lány elsikítja magát, és az a csoda, hogy nem süketülök meg. Folyamatosan ezt hajtogatja: "Nekem kacsintott. De jó pasi." Csak hogy tudom nekem szólt, de nem szólom el magam. Nem akarom lelombozni a kedvét. 

   - És most jöjjön az utolsó szám. Egy nagyon különleges barátomnak küldöm, akik a nézők között van. Köszönöm, hogy segítettél. - mondja Zayn. Az összes fiú rám néz. Nagyon jól esett amit Zayn mondott. A kedvenc dalommal zárnak. Már most tudom, hogy nagyon jó estének nézünk elébe. A hangulat ettől már csak jobb lehet, és kitudja, lehet, hogy kapunk, még jó híreket. Az utolsó dalt végig táncolom, és a végén olyat teszek, amit a régi Katy sose tenne. Átmászok kordonon, és a színpadra igyekszek. 

 A képet, köszönöm FloweGirl-nek. Nagyon tetszik