6. rész

Nesztelen lépteket hallok magam mögött, de így is megijedek, amikor a két oldalamat valaki megcsiklandozza. Nevetve fordulok meg a széken, és szembe találom magam egy kéken csillogó szempárral. Nem mond semmit, csak megragadja a kezem és felránt a székről. A hirtelen a mellkasának csapódok. Zavartan lesütöm a pilláimat. Túl közel van hozzám, és félő, hogy meghallja az egyre inkább gyorsuló szívverésemet. A zavaromat ő is érezheti, mivel elengedi a kezem, és hátrál egy lépést. Most valamelyikünknek meg kellene szólalni, ugyanis kezd kínossá válni a csend köztünk. Végül Niall elkezd a sarkán billegni, mint egy gyerek, de komolyan most elmehetne akár négy évesnek is. Végül dönt, nagy vacillálás után megint kézen ragad és elkezd húzni. Először megdöbbenek, de utána felveszem vele a tempót, és most már egymás mellett megyünk. A konyhába vesszük az irányt, ahol Amber főz. Csak mosolyog ránk, de Niall int a fejével, hogy jöjjön. Vajon mit akarhat? Nem mond semmit, és ez kezd egy kicsit idegesíteni. Amint kiérünk, a teraszra találkozunk plusz egy személlyel. Louis csak vigyorogva néz rám a hintaágyról. Lemerem fogadni ő is tud valamit, amit én nem, sőt még Amber is. Engem miért nem avatnak bele? Miért kell előlem titkolni a dolgokat? A mosoly eltűnik az arcomról, és segítség kérően nézek a mellettem haladó emberekre. De nem mondanak semmit. Durcásan a melleim előtt összefonva a karomat megyek tovább. Egy fekete autó felé vesszük az irányt, biztos, hogy Louisé. Végre megállunk, és kinyitják az autót. Egy édes kiskutya ül az anyósülésen. Meghatódva nézem a gyönyörű szemei. És itt az a pont, amikor macskaimádó emberből kutya imádóvá válok. Hallom, ahogy a háttérben számolnak vissza háromtól, de nem törődök vele. Folyamatosan a kutya szemeit nézem, és megismerem benne magamat. A magányt, a csalódottságot, a szeretet hiányt. Végül az zökkent ki a bámulásból, hogy mindenki azt kiabálja, hogy "Meglepetés". Érthetetlenül fordulok feléjük. Most az a meglepetés, hogy mutattak nekem egy kutyát?

  - Na, mi lesz a neve? - Kérdezi Louis kíváncsian.

  - Mi? Ezt, hogy érted? - Nézek, rá még mindig zavartan.

  - Ő a tiéd. Valami szép nevet válassz neki. - Mondja Amber. Itt eltörik a mécses. Most van egy saját házi állatom. De miért kaptam? Szipogva összeszedem magam, közben megtörlöm a szememet is.

  - Köszönöm szépen. De miért kaptam? - Kérdezem, és már nyúlok is a kutya után, hogy megbabusgassam. 

  - Ez, igen egyszerű. Valaki kirakta őt, és a testvéreit az utcára. Mi megtaláltuk, és úgy gondoltuk, hogy elajándékozzuk őket. 

  - És miért pont nekem? Úgy értem örülök neki, meg minden, csak ezzel az erővel Niall is kaphatta volna. 

  - Remélem, te jobb gazdája leszel neki, mint ő lenne. - Mondja Louis, és közben próbál meghatóan viselkedni, de ez nem jön össze neki. Én csak elnevetem maga.

  - Most nem tudom, mi bajod van. Múltkor is igen szorgalmasan etettem a kutyámat. - Mondja Niall sértődötten.

  - Ha annyira jó gazdája lettél volna, akkor nem ment volna világgá.

  - Hé, ez fájt. Arról nem tehetek.

  - Pedig biztosan tudna mesélni, hogy mennyi mindent tettél vele. - Mondja Louis, és erre felcsillan a szeme. Vajon mit csinált vele?

  - Ismétlem magam még egyszer, nem csináltam vele semmit. Arról nem tehetek, hogy meglépett. És itt fejezzük be ezt az idétlen beszélgetést. Nos Kat, mi lesz a neve?

  - Nem tudom. De nagyon szépen köszönöm. Imádom. - Mondom, és elkezdem befelé venni az utamat, de még utoljára hátraszólok - És Louis, jó kezekben van nálam. Szia, arra az esetre, ha már nem találkoznánk. - Mondom. A reakciója egy mosolygós arc, és int egyet. Amikor beérek a házba rögtön Ambert keresem meg, és a szokásos helyén a konyhában megtalálom. Mosolyogva nézi, ahogyan simogatom.

  - Nem bánod, ha felviszem a szobámba? - Kérdezem, közben bevetem a kiskutya szemet.

  - Nem baj, de te takarítasz utána. Meg amúgy is ő egy szoba kutya. Te tanítod be mindenre. Még ma Niallal szereltetek fel egy kutya ajtót. - Mondja kedvesen. Odamegyek hozzá és megölelem. Boldogan megyek fel a lépcsőn. Számomra még mindig hihetetlen, hogy van egy kutyám. Ez olyan mintha anyuka lennék. Sőt anyuka is vagyok, hiszen valakinek fel kell nevelnie a kis drágát. Betanítom minden alapra. Juj, és még nevet is kell választanom neki. De vajon mi legyen? Olyan sok elcsépelt név van. Ő különleges, és ezért különleges nevet is érdemel. Még azt se tudom, hogy fiú vagy lány. De a biológia tudásom alapján megállítom, hogy lány. Megvan, Molly, nem túl gyakori, számomra különleges ez a név. Igen a Molly tökéletes választás. Szia, drága. A neved mától Molly. Remélem, tetszik a neved. Gügyögök neki, mint aki nem normális. Az ágyamra rakom. A régi ruháim közül keresek neki egyet, amin tudni fog aludni. Ha jól láttam a farmon van pajta. Ott biztosan fogok találni neki egy kosarat. Azt kibélelem és velem fog aludni. Igen az lesz a legjobb, ha most keresek neki egyet. De előtte még öltözzek át. Egy kockás inget, és egy kantáros farmer nadrágot húzok. Nekem van ilyenem is? A teljes alakos tükörben nézegetem magam, és rájövök, hogy valami még hiányzik. Megvan, ha a hajamat két oldalt befonom, akkor igazi farmerlánynak fogok kinézni. Miután végeztem ezzel is, felkapom Mollyt az ágyról, és neki indulok a nagy felfedező útnak.

  - Hova készülsz Katy? - Hirtelen megtorpanok ugyan is nem tudom, honnan jön a hang. Szétnézek, miután rájövök, hogy mögülem, megfordulok. Amber arcába nyomom Mollyt. Közben magyarázom neki a tervemet. Csak bólogat, de a végén olyat mond, amit bár ne hallottam volna meg. 

  - Ha végeztél a teendőiddel, akkor összeszedheted a tojást. - Erre én is bólintok, de az arcomról, színtisztán ki lehet olvasni az undor. A tyúkok gusztustalan állatok, nem mondva még büdösek is. Csak a tányéromon szeretem őket. De nem ellenkezek, mivel ez a minimum, amit tehetek neki. A pajta felé haladva hallom az állatok hangját. Benyitok és legalább három ló, hirtelen rám szegezi a tekintetét. Mollyt szorosan magamhoz ölelem. Úgy érzem ő az egyetlen, aki meg tud védeni a lovaktól. Na, jó ez tiszta hülyeség. Egy kiskutya meg nem is tudom hány ló. Egy verekedésben mekkora lehet a valószínűsége annak,  hogy a kutya nyer. Semennyi, ha csak a lovak nem futamodnak meg egy ilyen édes pofa állattól. Na, már megint, hol jár az  eszem. Meglátszik, hogy a művészeknek élénk a fantáziájuk. Egyre jobban érzem magam itt, a karámok előtt megállok, rendesen szemügyre veszem a lovakat. Nevük is van. Vajon Niall nevezete el őket. Most éppen Villámnál állok. Miről kaphatta a nevét? Tovább megyek, de az egyik karámon belül észreveszem Niallt. A ló neve Remény. Figyelem, ahogy tisztítsa. Biztosan lovagolni volt. Olyankor szokták a lovakat letisztítani vagy mit csinálni. Fehér pólót visel, farmernadrággal. A lábán egy bakancs van. Lehet nekem is valami zárt cipőt kellett volna választanom a papucs  helyett, Na, mindegy. A bámulásból Molly vakkantása rángat ki. Ezzel együtt sikerül lebuknom is. Halkan magamban szidom Mollyt. Még úgy bámultam volna egy kicsit.

  - Kat, mi járatban? - Kérdezi mosolyogva. Vajon tudta, hogy bámulom. Remélem nem, mert az olyan gáz.

  - Csak Mollynak akarok keresni egy kosarat, amibe majd aludni fog. - Mondom zavartan. 

  - Szóval Molly. Tetszik. Amúgy nyugodtan lerakhatod, itt nem bír elmenni sehova. - Mondja. De még mielőtt letenném, még egyszer körbenézek a biztonság kedvéért.

  - Merre találok, olyan kosarat? - Kérdezem.

  - Látod, ott a végén a létrát azon felmászol, és ott lesznek. De óvatosan nehogy leess. - Mondja, közben óvó pillantást lövell felém.

  - Oké, köszi. - Mondom, és most tényleg minden bátorságom összeszedve megyek fel azon a létrán. Ez kész kihívás számomra. Főleg amikor észreveszem, hogy hiányzik egy fok róla. Magamban istenhez fohászkodok, hogy csak ezt éljem túl. Sikeresen felérek, és ha nem szalmából állna minden talán még a földet meg is pusziltam volna. A baloldalon meglátok egy halom kosarat. Miután megtaláltam a megfelelőt visszamegyek a létrához. De én ezt, hogy fogom levinni? A kérdés, amire nem tudom a választ. 

  - Dobd le a szalmába. - Kiáltja Niall, amitől hirtelen megugrok egy kicsit. Pont annyit, hogy a fejemet beleverjem a gerendába. De nem fáj annyira. Félve nézek le, végük úgy döntök megfogadom a tanácsát. A kosár sérülés mentesen landol. Már csak nekem kell lemásznom. Van egy olyan érzésem, hogy most kapom vissza azt amit én csináltam Niallel. A bámulást. Ugyan is folyamatosan érzem a hátamon az égető tekintetét. Olyan mintha a lekelem legmélyebb zugába is belelátna. Sikeresen földet érek. Előkotrom a kosaram, és Mollyt is előkeresem. A pajtából már ketten tartunk kifelé.

  - Nagyon jól áll ez a szerelés. És a hajad, mint egy öt évesé. - Dicséri meg a szerelésemet, de a mondat utolsó felét nem tudom minek szánta.

  - Köszönöm. Merre van a tyúk ól? - Kérdezem, mikor már majdnem beérünk. Majdnem elfelejtettem a tojásokat.

  - Itt a ház mellett. - Mutatja. - De te mit akarsz ott? - Érthetetlenül kérdezi.

  - Amber mondta, hogy szedjem össze a tojásokat. Tessék, fogd meg Mollyt. - Nyomom a kezébe a kutyát. Nagy bátorságot összeszedve lépek be az ólba. Hát az illat nem épp kellemes. Találok egy kis kosarat, gondolom, ebbe szedik a tojásokat. Amikor a tyúkokat meglátom, nagyon megijedek. Kiáltva rohanok az ajtó felé. Ezek összeesküvést szerveztek ellenem. Az ajtót bezárom, és neki támaszkodva csúszok le guggolásba.