13.rész

Az egész testemben érzem, azt hogy boldog vagyok. A mai napom tökéletes, minden téren. Végre kibékültem Niallel. Mondjuk, ezt köszönhetem a srácoknak. Sose lett volna bátorságom oda menni hozzá. A makacs természetet apától örököltem. Általában minden úgy volt, ahogy ő mondta. Anyu pedig sose mondott ellent, hiszen ő inkább tartozott a naiv emberek társaságához. Ezért is volt nálunk, mindig jó a hangulat. Szinte sose veszekedtek, ha pedig összevesztek, akkor meg anyu ment bocsánatot kérni aputól. Nos, nálam nem ilyen lesz a helyzet. Ugyanis makacs vagyok, és sose hagyom, hogy ellent mondjanak nekem, ha tudom, hogy nekem van igazam. Oké, most talán tettem egy kivételt, hogy bocsánatot kértem a semmiért, de a kivétel erősíti a szabályt. Nem de? Meg annak se lett volna értelme, ha még mindig kerülgetnénk egymást. Nekem is jobb így, és neki is, legalábbis remélem. Ez a pár óra amit a fiúkkal töltöttem, az fantasztikus volt. Sikerült bepótolnom nevetés ügyileg, az elmúlt hetet. Hiába van az, hogy nem olyan régóta ismerem őket, akkor is nagyon jó velük. Felszabadultnak és szabadnak érzem magam mellettük. És az sem olyan rossz dolog, hogy Ambernek sem, kell már találgatnia, hogy mi bajunk van. Ebben nagyon  hasonlítunk, egyikünk szája se járt el a dologgal kapcsolatban. Vagy lehet, hogy úgy érezte -e miatt felesleges, hogy Amber ideges legyen. Most tudom róla, hogy boldog, hiszen a fia, és én ismét jóban vagyunk. Mai vacsora nagyon jó hangulattal telt el. Vagy én vagy ő beszélt folyamatosan, egymás szavába vágva. Szóval most nagyon egy hullámhosszon vagyunk. De nem bánom. Most nem akarom elszúrni. Most van egy lehetőségem arra, hogy legyen egy legjobb barátom, akinek mindent elmondhatok, és még szereztem mellé négy barátot, és egy barátnőt. Vagyis lehet, hogy két barátnőt szereztem, ezt még a sors fogja eldönteni. Holnap megyek Niallel a próbára, ahol ott lesz Holly is. Állítólag egész jól kijöttem vele, az első találkozásnál. De ez majd kiderül józan állapotban is. Harry remélem jól választott magának. Most ilyen fura, hogy van, akivel törődhetek, és vannak olyanok akik pedig velem törődnek. A londoni barátaimnál nem ez volt a helyzet. Ők általában csak magukkal foglalkoztak, és sosem érdekelték, hogy mi a helyzet. Még a gimi elején úgy rángattak, mint egy marionett bábut, de ezen gyorsan változtattam. Akkor álltam ki magamért, úgy igazán. Miután tízedikben megismerkedtem Lexivel, sokkal,  jobb volt minden. Együtt kezdtük el a művészetit, de már egyedül fejeztem be. Hát igen, ilyen jól jártam én. Arról meg nem is beszélve, hogy a bátyjába őrülten szerelmes voltam. Totál összetörte a szívem, amikor elköltöztek. De ezt persze nem tudta ő. Az érzéseimet régen nagyon jól tudtam leplezni, de ez mára már nem igaz. Mostanában, mindent tükrözik az arcom. Ha valamit mondd Niall, akkor elkezd pírba borulni az arcom. Nem mondhatom azt, hogy nem érzek iránta valamit, mert tudom, hogy nekem nem közömbös. Az első pillanattól fogva, jól kijöttünk egymással. Már megint visszatértek a gondolataim Niallhoz. Már egy ideje próbálkozok az alvással, de nem megy. Holnap korán kell kelni. Akarok neki segíteni a munkába, hogy minél hamarabb végezzen. Reggel hirtelen pattan ki a szemem, ugyanis a napra kelek fel. Innen tudom, hogy elaludtam. Amikor ránézek az órámra, ami fél kilencet mutat, sietve pattanok ki az ágyból. Elvégzem a szokásos reggeli tevékenységet, és gyorsan felöltözök. A mai szettem, egy egyszerű farmerből, és fehér trikóból áll. Sietve rohanok le a konyhába, és iszok egy kicsit. Az asztalról elcsenek egy pirítóst reggelinek, és sietek is ki az udvarra. Először elnézek a baromfiak felé, hát, ha ott lesz, de nem. Utána a pajtába megyek, de ott se találok senkit. Az egyik istállóból hiányzik az egyik ló. Akkor valószínűleg elment lovagolni. A karám felé veszem az irányt. A nap ragyogóan süt, és én is ugyan így érzem magam. Mikor megpillantom, akkor el kell ismernem, hogy jól áll neki a lovas szerelés. Mosolyog. Nem csak őt találom ott, hanem Ambert is. 

   - Sziasztok. - Köszönök vidáman.

   - Szia. Jól aludtál? 

   - Igen, csak korábban akartam, kelni, de ez nem sikerült. 

   - Nem baj. Niall szívem, egy kicsit ráérsz? - Kérdezni Amber, Niall csak akkor kapja fel a fejét. Most még jobban mosolyog, és valahol reménykedek, hogy miattam. Idevágtat a lóval, és jó kedvűen köszön. Én csak biccentek neki egyet.

   - Szia. Igen ráérek. 

   - Oké, akkor menjünk be. De vidd be a lovat a helyére. - Parancsol rá.

   - Jó. Katy maradsz? - Kérdezi lelkesen. Ez olyan alapvető, ha nem kérdezte volna, akkor is maradtam volna. Egy bólintással beleegyezek.

   - Rendben, akkor bent találkozunk. - Mondja Amber, és el is megy. Niall leszáll a lóról, és kivezeti a karámból. 

   - Mióta lovagolsz? - Kérdezem meg.

   - Tízéves korom óta, talán. - Válaszolja. Egymás mellett sétálunk, a pajta felé. A ló néha igen érdekes hangot ad ki. Nem beszélünk, csak élvezzük a csendet. Miután a helyére vezette a lovat, együtt megyünk a házba. Automatikusan a konyha felé vesszük az irányt. Hiszen, ez Amber kedvenc helye. Már vár minket. Egy-egy bögre forró teát nyom a kezünkbe. Miután leültünk, hosszas csend után neki kezd a mondani valójának. 

   - Ugye akkor most már minden rendben van köztetek? 

   - Igen, de miért? Van valami baj anya? - Kérdezi Niall aggodalmasan.

   - Nincs. - Mosolyodik el. - Csak egy kis időre el kell utaznom. És biztosra akarom tudni, hogy minden rendben van köztetek. 

   - De hová? - Csúszik ki a számon az első gondolatom. 

   - Bristolba. - Válaszolja. Naillra pillantok. A szemöldökét gyanakvóan vonja össze.

   - Miért? Mi nem mehetünk?

   - Az egyik barátnőmhöz, tudod el kel neki egy kis segítség, és arra gondolt, hogy meglátogathatnám. Ha ti is jönnétek, akkor ki gondozná a birtokot?

   - Biztos elvállalja valaki. - Feleli Niall egyszerűen.

   - Nem, nem, te leszel a főnök - mutat Niallra - te pedig megcsinálod, amit mond. - Mutat rám. Csak helyeslően bólintok.

   - Mikor indulsz? - Kérdezem.

   - Holnapután. De ennyi elég a kérdezősködésből. Remélem meg lesztek. És nem szét szedni a házat. 

   - Oké. - Válaszoljuk egyszerre. De szerintem, ez főleg Niallra vonatkozik. Miután lefolyt a beszélgetés vissza megyek a szobámba, és neki állok valami, másik ruhát keresni. Hosszas keresgélés után, megtalálom a megfelelő ruhát. Egy bézs színű apró virágokkal díszített derékszoknya, fehér ujjatlan pólóval, és hozzá felveszem a kék convere cipőmet. Még mielőtt felöltöznék gyorsan lezuhanyzok. Miután felöltözök már indulok is le. Tíz perc múlva lesz egy óra. Megint olyan érzésem van, mintha először mennék. Izgatott vagyok. Niallt a bejárati ajtó felől jön. Már készen van. Egy egyszerű fekete pólót, és a térdénél szakadt nadrágot vett fel. A szemei csillognak a boldogságtól. Az arcán lévő mosoly még nagyobb lesz, amikor meglát engem. Nem mondunk semmit, csak egy más mellett megyünk el az autóig. Az autó út is csendesen telik. Amikor odaérünk Harryék háza elé, ismerős érzés kerít a hatalmába. Mikor legelőször jártam itt, nem akartam bemenni. De most már bátran megyek be. Amikor meglátnak, akkor örömmel fogadnak. Harry mellett áll egy lány, és egymás kezét fogják. Biztosan ő Holly. Már mindenki itt van, mi érkeztünk utoljára. Mindenkinek adok egy puszit. Harryéket hagyom utoljára. Bizonytalanul köszönök Hollynak. Őt is puszival köszöntöm. Mi lányok, a kanapén foglalunk helyet. Egy kicsit örülök, hogy nincs itt Gemma. Nagyon jó a hangulat. Holly és Sophia nagyon kedves lány. Kérdezgetem őket a kapcsolatukról, vagy is csak Hollyt kell, mivel Sophia magától is áradozik Liamről.

   - Na, Holly. Biztos, hogy nem vagytok együtt Harryvel? - Kérdezi Sophia, sejtelmes mosollyal.

   - Igen, vagyis nem tudom. Jól kijövünk egymással, de nem lesz belőle semmi. - Mondja szomorúan.

   - Biztos vagy benne? - Kérdezem. - Csak figyeld, ahogy énekel folyamatosan téged néz.

   - Akkor, én is kérdezhetném ugyanezt. Csak Niallel, nem de? - Mondja Holly. És tudom, hogy valahol igaza van. Folyamatosan engem néz, sőt néha még kacsint is. Ilyenkor halvány pír borítja az arcom. Nem mondok neki semmit. De tudom, hogy ő meg Harry összefog jönni, én pedig úgy se fogok Niallel.