16. rész

Sziasztok!

Már szombat óta kész van a rész, de csak most tudtam időt szánni, arra, hogy feltegyem. Jó hír kész van a telefonom, így remélhetőleg gyorsabban fogom tudni hozni a részeket. Ha sikerül, akkor hetente, ha nem, akkor 2 hetente, biztosra fogom hozni a részeket. 

Ha bárkinek van valamilyen kérdése ezen az e-mai címen: monikaofficial06@gmail.com vagy az ask.fm-en (http://ask.fm/Monika_Official) el tud érni. 

Jó olvasást. 

Mónika

Gyorsan rendbe szedem a hajamat, már amennyire lehetséges. Egy kócos kontyba fogom össze. Lassacskán sántikálok ki. Mikor beértem a mosdóba, egy kicsit lemostam róla a piszkot, már ahol kibírtam, hogy hozzá érjek. Most egy nagy piros folt található a térdemen, amiben néhol még található egy kis piszok. Gusztustalan látvány, de hát ez van. A legrosszabb benne, hogy fáj. Kibicegek a csajokkal az utcára. Rosszallóan néznek rám, mivel nem engedem, hogy elvigyenek az ügyeletre. Szerintük ki kell tisztítani, mert még a végén elfertőződik. De a vásárlásra terelem a figyelmet, és el is felejtkeznek rólam. Legalábbis azt hittem. Egy magánrendelő várótermében ülünk. El elment beszélni egy ápolónővel. A fertőtlenítő szag, piszkálja az orromat. Utálom  kórházakat, és az összes orvossal ellátott intézményt is. Tavasszal a napjaim nagy részét, így is egy kórházban töltöttem. Még a hideg is kiráz a emléktől. Mondjuk ez nem olyan bizarr, a kórházhoz képest. Mókás falmatricákkal dobják fel a falakat. El mosolyogva tér vissza. Nem tetszett, hogy elhoztak ide. Sántikálva megyek be az orvoshoz. Szépen lefertőtleníti, és a sebemet is lefedi, hogy most tiszta maradjon. Így még hülyébben nézek ki az eddiginél. Most már a szakadás helyén, kivillan a fehér kötés. Tájékoztatnak a nap további részéről. Délután megint megyünk a próbára. Utána, egy vacsorára megyünk, ezért minden féleképpen kell valami elegáns ruha. Egy hatalmas áruházba kötünk ki. Egy halom ruhát felpróbáltatnak velem. Nagy nehezen megtaláljuk a megfelelő ruhát. Egy kicsit rövidnek érzem, és valami borzasztóan fest benne a lábam. Combközépig érő kék szoknya, aminek a felső része fekete. Jól esik, hogy végre én veszem át kritikus szerepét. Míg velem legalább 10 ruhát felpróbáltatnak, addig ők elsőre megtalálják az igazit. Sophia-hoz megyünk. Holly Sophia haját, El az én hajamat csinálja meg. Szépen kisminkeljük egymást, és már mehetünk is a próbára. Sophia autójával megyünk. A szokásos helyünkön foglalunk helyet. A fiúk szokás szerint oltják magukból a hülyeséget. Még Zayn és Niall nem ért ide. Harry próbálkozik a gitározással, de nem igazán jön össze neki. Inkább maradjon az éneklésnél, abban nagyon jó. Niall is befut. Érzem, hogy mióta megérkezett engem néz. Az arcom paradicsom pirossá válik. Nem szól semmit, a levegő szinte megfagyott kettőnk között. Arra eszmélek fel, hogy Holly az oldalamat kezdi el bökdösni. A fejemet lehajtom, és próbálom elrejteni az arcomat. Halvány mosoly húzódik az ajkamra. Bennem van a tudat, hogy Niall-ból én váltottam ki, ezt a reakciót, és ez egy kicsit tetszik.

   - Akkor nem kell a nadrág. - erre a kijelentésre felkapom a fejem, és csak most veszem észre, hogy a kezében van a fehér nadrágom. Nemlegesen rázom a fejem. Mellettem a lányok elkezdenek halkan kuncogni, én pedig egy gyilkos pillantást vetek rájuk.

   - Szia Niall. - bökök ki egy köszönést. 

   - Szia, Kat. Harry tedd le a gitáromat. - szól rá Harryre, ő pedig elkezdi pengetni a húrokat. Az erősítőbe be van dugva a gitár, ezért fülsüketítő hangon szólal meg. Úgy pengeti, mintha roksztár lenne, aki egy cseppet sem tud rajta játszani. Addig szerencsétlenkedik, míg egy húrt el nem szakít. Ijedtem rakja vissza a helyére, és úgy csinál, mintha mi sem történt volna. Pedig nagyon jól tudja, hogy mindannyian láttuk. Csak nevetnek rajta. Megbeszélik, hogy mit fognak énekelni, és el is próbálják. Fantasztikus hangjuk van. A lassúbb számok, tele vannak érzelmekkel. A fiúk öltönyt húznak. 

Egy elegáns étteremnél parkolunk le. Izgatott vagyok. Bizonytalanul lépkedek Niall mellett a magassarkúmba. Én vagyok Niall kísérője. Gemma, és Daniell kint vár minket. Útközben kiderült, hogy Gemma és Daniell együtt jár. Számomra igen meglepő, mivel még sosem említette. 

    - Jó estét! - köszönünk egyszerre. Harry odamegy Gemma-hoz, és ad egy puszit. 

    - Sziasztok! Tegezzük egymást, ha ez lehetséges. - mindenki csak egyetértően bólint. Az étteremben, egy nagy asztal van megterítve 11 főre. Zayn és Niall mellett foglalok helyet. Mindenkin látszik, hogy ideges.

    - Akkor kezdjünk is bele. Daniell Wilson vagyok. Tudjátok, hogy 3 nap múlva lesz a nagy nap. Gemma-nak köszönjétek meg, hogy felléphettek. - itt egy bájos pillantást vet a fiúkra. Csak a szememet forgatom. - Nagyon sokáig győzködött, de végül belementem. Bízom bennetek. Ugye mindenki hozhat magával valakit. Ezt az estét azért szerveztem, hogy a részleteket megbeszéljük. Először is van valakinek kérdése? - néz körbe Daniell.

   - Mi történik akkor, ha nem sikerül a fellépés? - kérdezi Liam. 

   - Lehet, hogy buktok egy jó lemezszerződést. Nagyon sok menedzser szokott részt venni, ezen az alkalmam. Ha valakinek nagyon tetszik a produkció, azokkal általában leszerződtetnek. Szóval komolyan kell venni a dolgot, és nem elpoénkodni. Megértettétek? - szigorúan néz mindenkire. Egyetértően bólogatnak. - Ti majd, csak délután 6-kor léptek fel. 1 órás lesz a műsor időtök. A teljes program tervet, majd Gemma odaadja nektek. - szigorúan mondja. Igen tekintélyt parancsoló személyiség. Közben elkezdték kihordani az ételt. Íny csiklandóan van tálalva. Niall has megkordul, mikor a pincérnő elé rakja az étket. Ez a reakció belőlem kuncogást vált ki. Az asztal alatt, belecsíp a combomba, én meg viszonzásként a vállába bökök. Szent a béke közöttünk. Az ide tartó út folyamatos bocsánatkéréssel telt el. A vacsora csendben telt el. Szerintem még emésztik,azt amint az imént mondott Daniell. Nagy lehetőség, de ott van a kockázat arra is, hogy beégnek. Mondjuk én bízok bennük. Nem láttam még őket, izgulni. Még kapunk pár információt. Nem lesz főpróba, mivel szabadtéri, így a közönség megtudja hallgatni, és lehet, hogy nem lenne rá annyi érdeklődő élesben. Ebben igaza van, de így még egy terhet akaszt a vállukra. Néha körbepillantok, és az arcukra, egyre jobban kiül a rémület. Az oké, hogy a világsztároknak, már megy így, hiszen estéről estére ugyan azt a produkciót adják elő, de nekik ez az első. A vacsora végén, azért megköszöni, hogy elfogadták a meghívást. Amikor kiérünk mindenki kiereszti magából a benntartott levegőt. Nagyjából egyfajta érzelem ül ki az arcukra, az pedig az aggodalom. Hogy mi lesz, ha nem sikerül a produkció. Nagy álmuk, hogy egy sikeresen befutott banda legyenek, akiket még Amerikában is elismernek. Minden esetre szurkolok, hogy összejöjjön nekik. Az autóba beszállva megszabadulok a magassarkúmtól. Jó érzés, hogy végre nem nyomja a lábamat. 

   - Képzeld, Harry ma hívja el Holly-t randira. Szerinted igent mond? 

   - Tuti, csak rájuk kell nézni, és látszik rajtuk, hogy odavannak egymásért. 

   - Mondtam neki, de nem akarta elhinni. Most látom rajta, hogy kezd megváltozni.

   - Megváltozni?

   - Igen. Régen szinte minden nap, eljárt bulizni, és általában mindig valaki mellett kelt. De most, kezd jó útra térni. 

   - Biztosan nem akarja elrontani, ezt a kapcsolatot. Holly nagyon rendes. 

   - Igen. - és ezzel véget is ért a beszélgetésünk. Csendben telik el az út. Hazaérve, két bőröndöt pillantok meg. És csak most jut az eszembe, hogy holnap reggel indul Amber gépe. Nem tudom, meddig leszünk egyedül, de azért egy kicsit félek, hogy milyen lesz, de ugyanakkor izgatott is vagyok. A szobámba érve rögtön eldőlök az ágyon. Elfáradtam a mai napban. És rájöttem, hogy mennyi mindent várok már. Holnap ismét egy kis változás fog beállni az éltemben. Ugyan is nem tudom, hogy 2-3 napra, vagy több ideig leszünk egyedül, de ez új érzéseket vált ki belőlem. Egyedül már nagyon sokszor voltam, ilyenkor nem csináltam mást csak rajzoltam, és lustálkodtam, de most itt a tudat, hogy kettőnknek, kell gondozni, egy farmot, ahol állatokat is el kell látni, és nem csak magunkat. Az új élethez hozzátartozik, az új kihívás is nem? 

Nem tudom pontosan mikor aludhattam el, de biztos, hogy járt bent valaki, mivel be vagyok takarva. Álmos pillantást vetek az órára, és sikerül megállapítanom, hogy elmúlt 8 óra. Vajon Amber még itthon van? Erre a kérdésemre, gyorsan meg is kapom a választ. Nincs itthon. Egy boríték van nekitámasztva az éjjeli lámpámnak, Katy névvel ellátva.