17.rész

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt. Egy kicsit rövid lett, és unalmas is.

Az előző részhez érkezett kommenteknek nagyon örültem. 

Ha elolvasod, kérlek hagy nyomot magad után.

Mónika

A szemeim gyorsan kipattannak. Már nyoma sincs a reggeli fáradságnak. A borítékot sebesen tépem fel. A kezem remeg. Miért nem keltett fel? Pedig nagyon örültem volna neki. El akartam tőle köszönni. Nagy levegőt veszek, és belekezdek.

Drága kicsi Katy!

Soha nem fogom elfelejteni, amikor a szüleid bejelentették, hogy babát várnak. Egy kicsit csalódott voltam, hogy nekik összejött nekem pedig nem. Akkor határoztam el, ha nem lehet természetes úton gyermekem, akkor örökbe fogadok egyet. Így került hozzám Niall. De ezt gondolom, tudod. Itt vesztem össze a szüleiddel, amit azóta is bánok. Te jó ég, annyira hasonlítasz anyukádra. Rengeteg tulajdonságot örököltél tőlük. Rád nézek és fáj. Fáj, hogy régóta nem találkoztam a szüleiddel, és nem tudtam elköszönni tőlük. És az is fáj, hogy haragban váltunk el. Nagyon nem lennék a helyedben. Istenem, ha valami történne velem Niall biztosan nagyon ki lenne akadva. Vagy ha vele történne valami, akkor totálisan kibuknék. Nagyon ritka, hogy magára hagyom őt. Most is csak azért megyek el, mert tudom, hogy nem lesz egyedül. Nagyon jó rátok nézni. Igazi testvér kapcsolatot alakítottatok ki, ezért nagyon büszke vagyok rátok. Szépen megkérlek rá, hogy nagyon vigyázz rá. Lehet, úgy tűnik, hogy nem kell rá vigyázni, de igenis szüksége van a törődésre. Hajlamos őrültségeket csinálni, és nem akarom, hogy bármi baja is essen. Nagyon vigyázzatok magatokra. 

Naponta fogok telefonálni. 

Amber.

Egy könnycsepp folyik le az arcomon. Nem a legjobb dolog egy ilyen levélre kelni. Egy kicsit sikerül ledöbbennem. Van egy olyan érzésem, hogy miattam ment el. Oké, lehet, hogy nem pont. de nekem is szerepem volt benne. Lassan lebotorkálok a lépcsőn. Niall már itthon lehet? A kérdésemre gyorsan megkapom a választ. A nappaliban ül a fotelbe, felhúzott lábakkal. Kifelé bámul. Az arca, most kivételesen nem mosolyra húzódik. Nagyon fura, ezt tőle látni. A mindig mosolygós Niall, most szomorú. Teljesen megértem, de azért lehetne egy kis vidámság az arcán. Nem veszi észre, hogy őt nézem. A vállára rakom a kezem, ekkor néz fel rám. A szeme csillog, már nem sok választhatja el a sírástól. Egy bíztató mosolyt villantok felé. Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogja viselni az egyedüllét. Lehetséges, hogy én is ennyire odavoltam, amikor egyedül voltam otthon. Már fogalmam sincs. A napjaimat általában egyedül töltöttem, az ember gyorsan hozzászokik a magányhoz. Egy kósza könnycsepp folyik le az arcán. Gyorsan letörli, a fejét elfordítja. Egyikünk sem szólal meg. A gyomrom korgása töri meg a csendet. Hát igen ma még nem ettem. Felkel a fotelból, és a konyha felé veszi az irányt. Követem. Mikor elkezd megteríteni, az arcán, bujkál egy kis mosoly. A gáztűzhelyről elveszem a szokásos reggelit. Biztos, hogy még Amber csinálta. Együtt ülünk le reggelizni. 

   - Hogy vagy? - töröm meg végül a csendet. 

   - Szerinted? - a stílusán meglepődök. Már szólásra nyitnám a szám, amikor hirtelen ő szólal meg. - Bocsánat, csak egy kicsit furcsa. Tudom, hogy már elég nagy vagyok az egyedülléthez, sőt már lehetne saját lakásom is, de tudod nagyon furcsa, hogy elment. - csak egy bólintással jelzem, hogy értem. A reggel többi része is csendben telik. Ő végzi a dolgát, én meg a szobámból nézve bámulom. Néha Molly vakkant egyet, ilyenkor ébredek fel az ábrándozásból. A ma délutáni próbát kihagyom, amit senki nem ért, hogy miért. Niall is próbál győzködni, de hajthatatlan vagyok.  Még a szobámba is bezárkózok, hogy biztos ne tudjon kirángatni. Az ablakból figyelem, ahogy elhajt az autójával. Mikor már nem látom, rögtön előszedem a laptopom. Sebesen pötyögöm be Google-be, hogy egyszerű gyorsan elkészíthető ételek. Rengeteg találatot dob ki. Még délelőtt kigondoltam, hogy meglepem őt. Egy vacsorára gondoltam. Tudom, hogy szeret enni, és ne mindig csak ő főzzön. Ez egy kihívás számomra is, ugyanis a főzési tudásom, megáll a tejberizsnél. A kötényt felveszem, kicsit furán érzem magam. Levesnek gondoltam, egy egyszerű zöldség levest. A leírás alapján, igen egyszerűnek tűnik, csak, hogy már ott megakadok, hogy nem találom a zöldségpucolót. Egy kicsivel jobban is kiismerhetném magam a konyhába, de ez van. Mindig ellógtam, amikor anya főzni akart tanítani. Végül a pucolót a legutolsó fiókba találom meg. A zöldségeket beledobálom a vízbe, majd ízlés szerint ízesítem. A só helyett majdnem cukrot raktam bele, de még jó, hogy időbe észrevettem. Miután sikeresen odaraktam a levest, neki kezdek a főételnek. Először a saláta részét csinálom meg. Ahhoz nem kell nagy tudás. Miután végeztem vele, megyek a fagyasztó ládához. A húsok kifognak rajtam. Egyszerűen nem tudom megkülönböztetni melyik milyen féle hús. Végül meglátom a megmentő zacskómat. Állatformás pulyka fasírt. Mosolyogva megyek a gáztűzhelyhez. A krumplit is sikeresen megpucolom, és azt is oda rakom főni. A fasírtot a leírás alapján készítem el. Mikor a második adagot rakom bele a forró olajba, sikeresen megégetem a kezemet. Tiszta vörös lesz az egész ujjam. Hideg víz alá teszem a kezem, de a fájdalom nem akar elállni. Végül egy vizes konyharuhát csavarok rá. Már kész van a leves, meg a főétel, már csak a desszert hiányzik. Egy kicsit leülök. Elfáradtam, eddig senki sem mondta, hogy a főzésben ellehet fáradni. A gépemen nyomok be zenét. Ez egy kicsit felpörget. Még mindig nem tudom, hogy mi legyen a desszert. Most jut csak el a tudatomig, hogy anya mennyit szenvedhetett, amikor neki kellett, egy három fogásos étkezést összeállítani. Nincs kedvem, kifáradtam, de nem adom fel. Amit elterveztem azt meg is valósítom. Elég csak ránézni a konyhára, mintha valaki bombát robbantott volna. Koszos tányérok minden felé. A padlóra is került valamennyi ételmaradék. Erőt veszek magamon és neki  állok a palacsintának. A receptet vagy húsz percig tanulmányoztam, szóval biztosan fog menni. Már a palacsintasütő a gázon van. Belerakom az első adagot. Az állagát sikerült eltalálnom, de a megfordításnál már gondok akadnak, ugyanis úgy leragadt, hogy meg sem akar mozdulni. Sikeresen kikapargatom, és utána már sikerül a palacsinta. Az időre rápillantok. A próbának nemsokára vége, azt mondta, hogy rögtön jön haza. Elmosogatok, de már csak egy gyors tusolásra marad időm. Még nincs megterítve. Hallom, hogy megérkezik. Az utolsó poharat rakom le, az asztalra, amikor hallok egy ajtócsapódást. Nyugtalan vagyok. Mit fog hozzá szólni? Lehet nem is finom, amit csináltam, csak beképzeltem azt, hogy sikerült minden. A gyomrom liftezik az idegességtől. Nem pont így képzeltem el az első főzési kísérletemet. Kimegyek elé a teraszra. Meglepődik, de már az arcán lehet látni a szokásos mosolyt. Ez megmelengeti a szívemet.